2010. szeptember 25., szombat

A szerelem New York-ba érkezik - 7.


Két héttel később a délutáni ügyelet után indulni készülő Anjához Amber lépett oda:
- Van egy klub az Upper East Side-on, a Madison és a 76. utca sarkán. Woody Allen játszik ma a zenekarával. Kilenc órakor kezdenek. Elég nehéz bejutni, de ismerek ott valakit, úgyhogy biztosan lesz helyünk. Lenne kedved eljönni velem?
- Szívesen megyek! – bár Anja nem kifejezetten szerette a jazzt, mégis örült az invitálásnak. Abban a néhány hónapban, amióta együtt dolgoztak, kellemes munkakapcsolatot alakított ki Amberrel, de össze azért nem jártak. Néha megittak egy-egy kávét munka után a szerkesztőséghez közeli kávézóban, ilyenkor leginkább a munkáról, vagy semleges témákról volt szó, közös programot még nem csináltak. Rövid időn belül a lányok a megérkeztek a Carlyle Clubba. Elegáns, de Anja ízléséhez képest talán kissé túldíszített helyiségbe léptek, ahol egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. Amber odaintett a pultosnak, és a srác azonnal felszabadított nekik két helyet a bárpultnál. Alig rendelték meg Long Island koktéljukat, amikor a művészbejárón át belépett Woody Allen. Fehér ingben, homokszínű vászonnadrágban jelent meg, összeszerelte a klarinétját, és várt. A terem elcsendesedett, majd a hattagú zenekar élén játszani kezdett a színészóriás. Másfél órán keresztül zenéltek, és Anja megállapította, hogy a jazz is lehet jó, ha azt jól csinálják, márpedig Allen és zenekara első osztályú produkciót nyújtott. A koncert végén a közönség vastapssal köszönte meg az élményt. Anja éppen egy újabb kör Long Islandet rendelt, amikor Amber mobiltelefonja megszólalt.
- Ne haragudj, Anja, de most mennem kell – szólt sajnálkozva Amber -, anyám hívott, hogy a kislányom belázasodott.
- Semmi gond, menj csak, és jobbulást a kicsinek! – intett kolléganője után Anja. Ahogy visszafordult a bárpulthoz, hogy kifizesse az italokat, egy rossz mozdulatnál az egyik koktélos pohár megbillent, és a tartalma a szomszédos bárszéken éppen helyet foglaló férfi ingére ömlött.
- Kérem, bocsásson meg! – szabadkozott Anja. – Nagyon sajnálom! Hadd segítsek! – ragadott meg néhány szalvétát.
- Inkább majd én! – mondta a férfi, és kivette Anja kezéből a szalvétákat. Tett egy hiábavaló kísérletet arra, hogy felitassa a nedvességet, majd legyintett és az elázott szalvétákat a pultra ejtette, csak ezután fordult a lány felé. Lassan végignézett Anján, majd megszólalt:
- Rendelek egy másik Long Islandet magának e helyett – mutatott az ingére. Anja tiltakozni akart, de a férfi borzongató, mély, szexis hangja megváltoztatta az elhatározását. A pultos máris a lány elé tette az italt, és egy dupla whiskyt adott a férfinak. Anja a koktélt kortyolgatta, a pohár pereme fölött az ismeretlent nézte, aki le sem vette a szemét a lányról. Anja meglepően jóképű férfit látott, akin a leginkább feltűnőek tengerkék szemei voltak.
- Remélem, nem mindenben ilyen ügyetlen – szólalt meg az idegen. Anja nem egészen erre a mondatra számított, hirtelen úgy érezte, mintha nyakon öntötték volna egy vödör hideg vízzel.
- Ezt sohasem tudja meg! Azt hiszem, összetévesztett valakivel. Ennyit nem ér ez a koktél! – válaszolt a lány kissé ingerülten, majd hátat fordított a férfinak, és a kijárat felé indult. Mivel a helyiségben még mindig nagy volt a tömeg, ezért nem volt könnyű dolga, a férfinak viszont igen, amikor utána indult. Végül egymás után léptek ki az ajtón. Anja megborzongott, és arra gondolt, jól jönne most egy taxi.
- Sajnálom – szólalt meg a háta mögött a férfi.
- Nyilván nem tehet róla, hogy ilyen – fordult felé Anja. – Valószínűleg a rossz neveltetésének köszönheti a modorát.
- A neveltetésemmel nincs semmi probléma, csak…  ma nincs valami jó napom, de nem akartam megbántani magát. Viszont azt nem tudom, hogy ilyen mimóza lélekkel hogyan maradhat egyáltalán életben ebben a városban?
- Milyen szerencsés, hogy ez nem a maga gondja! Az én ismereteim szerint nem az a mimóza lélek legfőbb ismertetőjele, ha egy nő nem tűri el, hogy sértegessék! – vágott vissza Anja, és most már igazán mérges volt. Ebben a pillanatban egy sárga taxi tűnt fel az úton. Anja intett, a taxi megállt, a lány beült, és az autó elhajtott. Anja nem tudta, hogy szexi hang és a tengerkék szempár tulajdonosa még sokáig bámult a taxi után.



Két nappal később Amber és Anja éppen az informatikai rendszer egyik rejtélyes hibaüzenetét próbálták megfejteni, amikor Daniel Black harsogó hangját hallották:
- Hé, Amber, nézd csak, ki van itt!
- Michael! Istenem, de jó, hogy látlak! – sikkantotta Amber, és kis híján átugrotta az asztalt is siettében, hogy mielőbb egy férfi nyakába borulhasson. – Jól vagy? Úgy örülök, hogy nem esett semmi bajod! Mikor érkeztél? Meddig maradsz?
- Mennyi kérdés! Te semmit sem változtál! – szólalt meg a férfi, és Anja a hangot furcsán ismerősnek hallotta. – Jól vagyok, köszönöm, kedves, hogy aggódtál. Egy hete vagyok újra Amerikában, de csak három napja érkeztem New Yorkba. Előtte Washingtonban volt egy kis elintéznivalóm. Én is nagyon örülök, hogy látlak! – ölelte meg Ambert. – Hogy van Mimi? Alig várom, hogy láthassam a keresztlányomat!
- Mimi remekül van, és kibújik majd a bőréből örömében, ha meglátogatsz bennünket – mosolygott Amber, majd Anjára mutatott. - Michael, hadd mutassam be neked Lisa Hamiltont.
A férfi megfordult, és Anja még láthatta, milyen kellemes a mosolya, mielőtt eltűnt az arcáról. Anja nyerte vissza előbb az önuralmát, és hűvös mosollyal nyújtott kezet.
- Üdvözlöm, Mr…
- Scott – nyújtotta a kezét a férfi is.
- Scott? – Anja úgy rántotta el a kezét, mintha megégette volna. – Maga Michael Scott? Nos, ha jobban belegondolok, nem is akarom megismerni! – fordított hátat a triónak, és határozott léptekkel elhagyta a hírszerkesztőséget.
- Ennek a nőnek meg mi baja van? – nézett Daniel elhűlve Anja után. Amber tanácstalanul tárta szét a kezét, Michael pedig jobbnak látta, ha nem szólal meg. Néhány másodpercnyi döbbent csend után úgy folytatták a beszélgetést, mintha semmi sem történt volna az imént, leszámítva Michaelt, aki még jó ideig nem tudott szabadulni attól a döbbenettől, hogy itt látta viszont azt a nőt, akire elég sokat gondolt az elmúlt két napban.

12 megjegyzés:

  1. Huhú! Ez aztán... gyors volt! Első és második találkozás néhány napon belül, és a kettő együtt nem tett ki öt percet... Ez tényleg utálat első hallásra/látásra! De azért a szikra is meg volt... Hogy ebből mi lesz: :-DDD

    VálaszTörlés
  2. Szia Diara!:-)
    Egyelőre tényleg nincsenek egy hullámhosszon.-D
    Hogy is szokták modani? Innen szép nyerni?:-DDD

    VálaszTörlés
  3. Hétfő este?
    Már mint a bárban? Mondtam már, hogy nagy Woody Allen rajongó vagyok? Szívesen ott ültem volna Anja helyében ...
    Per pillanat ezért jobban irigylem, mint Michael miatt, főleg hogy köztük még...miért gondolt rá sokat az elmúlt két napban?

    VálaszTörlés
  4. Kedves grapes, magam is nagyon kedvelem Woody Allent, s bár a jazzt nem annyira, szívesen meghallgatnám őt, ahogy játszik. Igen, hétfő este, New York soha nem alszik, kulturális programok is minden napra jutnak. Anja pedig nyugodtan mehetett, mert másnap nem kellett bemennie a szerkesztőségbe - lásd az előző részt.
    Miért gondolt rá sokat Michael? Mert megtetszett neki, gondolom, felkeltette az érdeklődését, hiszen fiatal, nagyon szép, és büszke is egyben. Engem momentán a hogyan tovább jobban érdekelne, ha tudnám:-D

    VálaszTörlés
  5. Sajnálom, Katarina, de meg kell mondanom az igazat, ez a rész nekem nem tetszett. Nagyon jól meg lett írva, nem azzal van a probléma, csak...lehet, hogy nem ebben a rossz hangulatban kellett volna olvasnom. Bocsi:( Azért remélem nem haragszol, én továbbra is itt leszek:)

    VálaszTörlés
  6. Na sejtettem én, hogy tetszik neki, csak Tőled akartam hallani :-DDD
    Már a hapsik csak ilyenek, utálnak-szeretnek akár egyszerre is.
    Mardossák egymást egy kicsit!

    VálaszTörlés
  7. Kedves Valerin, egyáltalán nem haragszom, csak azt sajnálom, hogy rossz a hangulatod, és nagyon remélem, hogy múló állapot csupán.

    VálaszTörlés
  8. Kedves grapes, hát persze, hogy tetszik, de lehet, hogy ezt még Michael sem tudja, de, hogy kíváncsi, az biztos. Azt pedig komolyan írtam, hogy nem tudom, mi történik most, mert azt még nem találtam ki.

    VálaszTörlés
  9. Egyáltalán nem baj, hogy nem kedvelik egymást, hiszen ettől (is) olyan izgalmas a történet! ;) Bár úgy látom, az ellenszenv igazából csak az egyik oldalon van meg ;)
    Jó kis rész volt, csupán egyetlen kifogásom van: lehetett volna hosszabb! :D

    VálaszTörlés
  10. Szia!
    Kicsit lemaradtam sóval dupla részt olvastam el.De nagyon jó lett. Érdekes h nem a szerkesztőségben találkoztak először:D:D És tetszik Michael stílusa is.:D:P
    Ev

    VálaszTörlés
  11. Kedves Freya, az ellenszenv valóban csak Anjáé, Michaelt érdekli a nő, és érzi, hogy valami nagyon nem oké, de nem tudja, hogy micsoda, pontosabban a Carlyleban lejátszódott jelenetet tudja, de azt nem tudja, hogy Anjánál még egy rosszpontot begyűjtött már. Rövid volt, igen, ennek oka, hogy a folytatást illetően erősen bizonytalan vagyok, de majdcsak eldől a hogyan tovább is:-D

    Kedves Ev, örülök, hogy olvasol, köszönöm, hogy kommentesz, és az végképp boldoggá tesz, hogy tetszik, amit írok. Michael stílusán viszont muszáj leszek finomítani egy kicsit, ha azt akarom, hogy megtetsszen Anjának.

    VálaszTörlés
  12. Hű, hát nem tudom, hogy ezt én hogy nem olvastam. *fejét vakarja tanácstalanul* Nos, mindenesetre most olvastam, és nagyon tetszett, csak azt kifogásom én is, hogy rövid lett! :D Michael stílusa is bejön, a vagány, független férfi, mennyire tud változni egy nő kedvéért? :D Várom nagyon a folytatást, remélem, már van ötleted a továbbiakra! :)

    VálaszTörlés