Boldog új évet kívánok!

Megköszönve azt a sok biztatást és kedvességet,

amit 2010-ben Tőletek kaptam,

minden kedves olvasómnak és

írótársamnak

eredményekben, sikerekben,

örömökben gazdag,

nagyon boldog új esztendőt kívánok!

2011-ben Veletek, ugyanitt!

Karácsonyi üdvözlet

Minden kedves olvasómnak,

blogíróknak, és azoknak,

akik olvasnak és írnak is egyben,

boldog karácsonyt kívánok!

A szerelem New Yorkba érkezik - 10.

Michaelnek leesett az álla, amikor meglátta a lányt. A hosszú selyemruha körülölelte a testét, és csak sejtette az alatta lévő csodás idomokat, de szépen kiemelte a formás melleket. Néhány pillanatig csak álltak egymással szemben, majd Anja előrébb lépett, és bezárta maga mögött az ajtót.

- Egész este itt állunk majd, vagy ennél jobb ötlete is van? – mosolygott Anja a férfira.

- Ami azt illeti, van – mosolyodott el Michael is. – Amint látom, nagyjából egymáshoz öltöztünk, és egyikünk terveiben sem a hotel étterme szerepelt.

Anja végigmérte a férfit, és megállapította, hogy a kék farmernadrág remekül áll Michaelnek, a fehér ing pedig kiemeli szikrázóan kék szemét.

- Arra gondoltam – mondta a férfi -, hogy szívesebben vacsorázna egy kisebb, kevésbé elegáns étteremben, ezért a Blue Skye Steak House-be vinném. Gyalog is csak tizenöt percnyi távolság, talán van kedve sétálni.

- Remek ötlet!

Kellemetlen volt a hőség, ahogyan kiléptek a szálloda klimatizált épületéből. A Pennsylvania Avenuen hömpölygött a tömeg. Michael karon fogta Anját, hogy el ne sodorják őket egymástól az emberek. Anja bizsergést érzett a karján ott, ahol a férfi fogta, és megállapította, hogy ez egyáltalán nem kellemetlen érzés. Szótlanul sétáltak egymás mellett. Valóban nem tartott tovább, mint negyedóra, és egy kényelmesen berendezett helyiségbe léptek.

- Michael, micsoda meglepetés! – ölelte át a férfit egy középkorú, telt idomú nő.

- Rosa, én is örülök, hogy látlak! – nevetett az asszonyra Michael. – Hadd mutassam be neked Lisa Hamiltont, a kolléganőmet.

- Örvendek – nyújtott kezet az idősebb nő a fiatalabbnak, miközben alaposan végigmérte, és mosolyából arra lehetett következtetni, hogy elégedett azzal, amit látott.

- Szintén – fogta meg Anja az asszony kezét, és örömmel látta barátságos mosolyát.

- Remélem, akad számunkra egy szabad asztal valahol – nézett szét Michael a meglehetősen zsúfolt étteremben.

- Lehet, hogy csak a konyhában! – viccelődött Rosa, majd egy sarokasztalhoz navigálta őket. – Helyezzétek kényelembe magatokat, máris hozom az étlapot.

- Arra semmi szükség, azt kérjük, ami a világon itt a legjobb!

- Ez kedves tőled – simított végig Rosa a férfi vállán. – Akkor két Blue Skye steak, salátával, sült krumplival. Mit innátok?

- Lisa? – nézett kérdőn a lányra Michael.

- Bár a marhasteakhez vörösbor illik, én inkább rosét kérek.

- Te pedig egy nagy korsó hideg sört, ahogyan szereted – lett egyre szélesebb Rosa mosolya.

- Az édesanyám sem gondoskodik rólam jobban, mint te! – vigyorgott vissza Michael.

- Kedves asszony – mondta Lisa, miután Rosa távozott. – Régóta ismeri?

- Amióta a világon vagyok, ugyanis ő a nagynéném.

- Maga Washingtonból való?

- Nem, Providence-ből.

- Á, Providence … Rhode Island … gyönyörű hely lehet, mindig is kíváncsi voltam rá.

- Valóban az – lepődött meg Michael. – Maga angol, ugye?

- Igen – bólintott a lány.

- Akkor honnan tudja, hol van Providence?

- Úgy gondolja, hogy Angliában nincsenek térképek az Amerikai Egyesült Államokról?

- Nem, persze, hogy nem – mentegetőzött a férfi. – Csak tudja, az amerikaiak közül is sokan vannak olyanok, akiknek fogalmuk sincs arról, merre van ez a gyönyörű város, pláne, mert maga Rhode Island is a legkisebb az államok közül.

- Én mindig nagyon jó voltam földrajzból – bólintott Anja -, bár nyilván az is segített, hogy a Providence az egyik kedvenc tévésorozatom volt.

- Hát igen, a televíziózás hatalma az ismeretterjesztésben – viccelődött Michael.

 – Akkor maga New Yorkban szinte otthon van – utalt Anja arra, hogy Rhode Islandnek tengeri határa New York állam.

- Otthon inkább Providence-ben vagyok!

- Nocsak, egy igazi lokálpatrióta!

- És maga hol van otthon, Lisa?

- Londonban – válaszolt a nő gondolkodás nélkül.

- Jó messzire fújta a szél az öreg kontinensről! Miért jött New Yorkba?

Anját Rosa mentette meg az azonnali válaszadástól, mert megérkeztek az ételek. Egy-egy akkora tányért tett le Anja és Michael elé, amekkorát a lány talán még nem is látott. Az óriási szelet, tökéletesre sütött steak, aranyló sült krumpli és ropogós, friss saláta látványa ellenállhatatlan volt, Anja pedig már nagyon éhes, úgyhogy nem is habozott tovább, jó étvágyat kívánt asztaltársának, és szájába vett egy falat omlós húst.

- Mmmm, ez tényleg fantasztikus! – dicsérte az ételt. – Köszönöm, hogy idehozott – kortyolt a borból is.

-  Örülök – mosolygott rá a férfi. – Rosánál jobban senki nem tud steaket sütni. Ez a hely mindig tele van – nézett körbe a vendégeken -, és ennek legalább annyi köze van a nagynéném barátságos személyiségének, mint a remek ételeknek – intett Rosának, aki mosolyogva vette tudomásul, hogy unokaöccsének és csinos kísérőjének ízlik az étel, és máris egy újabb vendéget kísért egy éppen megüresedő asztalhoz. Michael és Anja szótlanul ettek, élvezték az ételek és italok ízét, és elzsongította őket a többi vendég moraja.

- Ez felséges volt! – dőlt hátra Anja elégedetten.

- Látom, éhes volt! – nézte Michael elégedetten Anja tányérját. – Örülök, hogy nem csak a salátát ette meg. Nem is látszik magán, hogy ilyen jóízűen tud enni.

- A jó géneknek köszönhetem, de maga sem panaszkodhat – viszonozta a bókot.

- Már régen szeretnék magától megkérdezni valamit.

- Csak tessék – bíztatta Anja.

- Miért volt velem eddig olyan barátságtalan?

- Nem is sejti? – kortyolt a borába a lány. – Pedig meg mertem volna esküdni, hogy felismert, amikor először találkoztunk a szerkesztőségben.

- Persze, hogy felismertem. A Carlyle-ban találkoztunk, Woody Allen koncertje után. De…

- … ahol maga prostituáltnak nézett engem.

- Hogy minek? – hökkent meg Michael. – Biztosíthatom arról, hogy ez eszembe sem jutott!

- Pedig azt a célzást arra, hogy reméli, nem mindenben vagyok olyan ügyetlen, mint a koktélokkal, nehezen lehetett volna félreérteni.

- Akkor magának mégiscsak sikerült. Talán eléggé szerencsétlen megjegyzés volt, de semmi köze sincs ahhoz, amit maga gondolt! Tudja, meglehetősen lehangolt voltam. Néhány nappal azelőtt érkeztem haza Irakból, ahol elveszítettem egy régi barátomat. A Carlyle-ba azért mentem, hogy valami elterelje erről a gondolataimat. Talán nem voltam túl barátságos, de nem akartam megbántani, és próbáltam bocsánatot kérni is, de nem hagyott rá lehetőséget, amikor bepattant a taxiba és eltűnt.

- Értem. És sajnálom – nézett a lány együttérzéssel Michaelre. – Ez azonban még mindig nem magyarázza meg azt a telefonhívást.

- Milyen telefonhívást? – csodálkozott el a férfi.

- Ez még a Carlyle-beli találkozásunk előtt volt, a szerkesztőségben. Maga Daniel Blacket kereste az elnök elleni támadásról szóló tudósítás miatt. Én fogadtam a hívását, és az sem volt barátságosnak, vagy udvariasnak mondható.

- Lisa, maga nem tudja, mi volt akkor ott! Órák óta próbáltam telefonvonalhoz jutni, a műholdas telefonom nem működött, és mire végre sikerült elérnem a Timest, tudtam, hogy a lap már a nyomdában van, és nem lehettem biztos abban, hogy sikerül leállítani. Rendes körülmények között igazán jól nevelt és tisztelettudó vagyok – szabadkozott mosolyogva.

- Ezt én is megerősíthetem – ölelte át szeretettel a férfit Rosa, aki a tányérokat elvinni érkezett az asztalhoz. – Nem mondom, hogy sarokban ülő jó kisfiú volt, mert az nem lenne igaz, de az édesanyja udvariasságra és tiszteletre nevelte.

- Jól van, elhiszem – nevetett Anja, és egyre nagyobb zavarban érezte magát. – Talán mégiscsak Gabynak volt igaza – gondolta -, és túldimenzionáltam egy kicsit a dolgokat.

- Akkor, béke van? – kérdezte mosolyogva Michael.

- Béke – nyújtott kezet Anja, és a férfi kezének érintésére különös érzés fogta el. Belenézett a vakító, kék szempárba, és úgy érezte, elveszik a férfi pillantásában.

- Hm … hozhatok nektek még valamit? – köhintett Rosa.

- Köszönjük, nem – válaszolt Michael Anjára nézve, és csak vonakodva engedte el a lány kezét.

- Akkor én nem is zavarok – mondta az asszony -, örülök, hogy láttalak, Michael, és kérlek, ha lehet, ne csak évente egyszer látogass meg!

- Igyekszem, Rosa – állt fel Michael, és szeretettel ölelte át nagynénjét. Az asszony még egy elégedett pillantást vetett Anjára, majd elsietett, hogy újabb rendeléseknek tegyen eleget.

- Talán mi is mehetnénk – szólalt meg Anja. – Holnap korán kezdődik a nap, nem ártana korán le is feküdni – nézett az órájára.

- Indulhatunk – állt fel Michael, és előzékenyen Anjához lépett. Karon fogta a lányt, úgy segítette át az asztalok között. Már majdnem elérték a kijáratot, amikor Michael a nevét hallotta.

- Hello, Michael, Michael Scott, tényleg te vagy az? – harsogta egy érces férfihang.

Michael hátrafordult, és ekkor egy magas, jóképű férfi ért melléjük. Anja látta, hogy Michael álla megfeszül.

- Evans – szólalt meg végül kimérten.

- Mi újság, öreg harcos? – kedélyeskedett az ismeretlen. – Gondoltam, hogy ha nem vagy éppen Irakban, akkor esetleg itt leszel, de arra nem számítottam, hogy ma este itt futunk össze.

- Amint látod, nem vagyok Irakban – válaszolt Michael még mindig feszülten.

- Ki ez a gyönyörű hölgy veled? – fordult a férfi Anja felé.

- Nem szükséges tudnod – lépett Michael félig Lisa elé.

- Ó, dehogynem – kerülte ki a másik férfi Michaelt. – Ha már Mike ilyen udvariatlan, kérem, engedje meg, hogy bemutatkozzam: Erik Evans vagyok.

- Lisa Hamilton – nyújtott kezet Anja.

- Michaelnek már megint milyen szerencséje van! Újra egy csodaszép nőt látok mellette!

- Evans, ennyi elég is volt belőled, engedj bennünket tovább!

- Nem értem, kisasszony, hogyan képes elviselni Michael faragatlanságát – tartotta a kezében Anja kezét a férfi -, mindenesetre örülök, hogy megismerhettem, és remélem, lesz még alkalmam látni önt!

- Ha rajtam múlik, biztosan nem – lépett egyet előrébb Michael, ennek következtében Evans elengedte Anja kezét és egy lépést hátrálni kényszerült. Michael karon fogta Anját és a kijárat felé indultak. Anja még akkor is a hátán érezte a férfi tekintetét, mikor kiléptek az ajtón. Csendben sétáltak néhány percig, Michaelen látszott, hogy nem akaródzik megszólalnia, és Anja sem erőltette a beszélgetést. Végül mégis Michael volt az, aki megszólalt.

- Elnézését kérem ezért a kis közjátékért.

- Ki volt az az ember?

- Erik Evans, a New York Post külpolitikai tudósítója, és talán legaljasabb ember, akit csak ismerek.

- Ezt nagyon határozottan állítja.

- Higgye el, Lisa, volt időm és alkalmam megismerni Evanst. Tisztességtelen a végtelenségig. Egy ideig egy helyről tudósítottunk, még Afganisztánból. Van néhány dolog, amit nem mondhatok el az ott történtekről, de annyit igen, hogy ha Evansen múlt volna, én már régen nem élnék.

- Ezek súlyos vádak – jegyezte meg Anja.

- Valóban – szólt Michael, és látszott, hogy ezt a beszélgetést nem akarja folytatni. Közben visszaértek a szállodához. Anja szobája előtt még megegyeztek abban, hogy másnap reggel nyolckor együtt reggeliznek, majd búcsút vettek egymástól. Anja fejében egymást kergették a gondolatok, csak nehezen tudott elaludni. Meglepve tapasztalta, hogy a Michaellel kapcsolatos ellenérzései szinte nyomtalanul eltűntek, és az ellenszenv helyébe érdeklődés lépett. Michael helyzete nem volt ennyire komplikált, mert ő eddig is érdeklődött Anja után, és ez a vacsora - amely rendkívül kellemes volt egészen addig, amíg Evans meg nem jelent az étteremben – csak fokozta ezt az érdeklődést. Egyetlen közös gondolatuk volt: mindketten kíváncsiak voltak arra, hogy a közös munka vajon közelebb hozza-e őket egymáshoz a további néhány napban. Volt azonban még valaki, aki sokat gondolt mindkettőjükre ezen az estén: Erik Evans fejéből sem akart eltűnni a pár képe. Michael Scottal finoman szólva nem kedvelték egymást, de Evans nem is Scottra gondolt, sokkal inkább arra a páratlanul szép nőre, akivel ma este látta. Az a nő nem csak azért volt érdekes, mert gyönyörű, hanem mert Evans biztos volt abban, hogy nem akkor látta először, de képtelen volt felidézni, hol és mikor találkozhattak. Abban azonban biztos volt, hogy ha rajta múlik, nem ez volt az utolsó találkozása Lisa Hamiltonnal…