2010. október 17., vasárnap

A szerelem New Yorkba érkezik - 8.


New York szinte fuldoklott a júliusi hőségben. Anja is megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor megérkezett a JFK repülőtér légkondicionált várótermébe. Délután két óra volt, a hőség teljes erőbedobással tombolt. A párizsi gép néhány perce landolt, Anja éppen időben érkezett. Nem is kellett sokat várnia, amíg a karcsú barna lány feltűnt az érkező utasok között.
- Gaby! – kiáltott Anja, és kitárt karral sietett barátnője felé. Örömmel ölelkezett össze a két barátnő, és olyan bájos látványt nyújtottak, hogy többen megtorpantak, és megbámulták őket. Anja hófehér, vállpánt nélküli maxiruhájában friss és elegáns jelenség volt, míg Gaby a francia nők merészségével tűzpiros miniruhába bújt, és azzal kápráztatta el a repülőtéren várakozókat. Anja annyira örült a barátnőjének, hogy azt nehéz lett volna szavakba önteni, így hát meg sem próbálta, de Gaby látta a meghatottság és az öröm könnyeit a szemében.
- Itt táborozunk le a repülőtéren, vagy inkább hazaviszel? – próbálta Gaby a feszültséget oldani, és sikerrel járt, igyekezetét Anja nevetéssel honorálta. A találkozás örömében szinte észre sem vették a mellbevágó hőséget, ahogy elhagyták a terminált, és beültek Anja autójába. A New Yorkban eltöltött első néhány hét után Anja belátta, hogy a tömegközlekedés az otthona és a szerkesztőség között meglehetősen körülményes, az állandó taxizással pedig nem akarta felhívni magára a figyelmet, ezért vásárolt egy Ford Fiestát. Az autó kicsi volt, de kényelmes, és biztosította azt a függetlenséget a közlekedésben, amire Anjának szüksége volt. Gaby ámulva nézte a várost. Sokfelé megfordult ugyan, de leginkább Európában, a tengerentúlon még sohasem járt. A Nagy Alma első pillantásra elvarázsolta őt is, alig várta, hogy felfedezhesse. Az első csodálóját Robert Owens személyében szerezte a városban, a portásnak komoly gondjai adódtak a levegővétellel, amikor a francia lány megjelent a házban Anja oldalán.
- Mr. Owens, lenne szíves gondoskodni Mademoiselle Mercier csomagjairól? – mosolygott Anja a férfira, miközben átnyújtotta neki az autója kulcsát. Robert csak bólintani tudott, megmozdulnia egészen addig nem sikerült, amíg csodálatának tárgya be nem lépett a liftbe.
- Robert Owenst teljesen lenyűgözted – állapította meg Anja, de Gaby csak nevetett. Hozzá volt szokva a férfiak csodáló pillantásaihoz, és a hódolatot bájos természetességgel vette tudomásul. Percek teltek csak el az érkezésük óta, amikor a portásfiú megérkezett a csomagokkal, és szinte szó szerint a kezét-lábát törte igyekezetében, hogy a hölgyek szolgálatára lehessen. Mikor újra magukra maradtak, Anja a vendégszobába kísérte a barátnőjét, majd kávét főzött és ebédet rendelt, amíg Gaby lezuhanyozott. A frissítő zuhany után kényelmes sortban és pólóban jelent meg a nappaliban, és örömmel fogadta a finom kávét. A lányok órákig beszélgettek, bőven volt témájuk, annak ellenére, hogy viszonylag gyakran beszéltek telefonon is. Anja mesélt a munkájáról a szerkesztőségben, és Gabynak is volt egy jó híre: ajánlatot kapott a Le Monde szerkesztőségétől, ami körülbelül akkora fegyvertény volt, mint Anja állása a New York Timesnál.
- Tulajdonképpen ezért is most jötten el hozzád – magyarázta Gaby. – Ez az utolsó szabad hetem, mielőtt dolgozni kezdek. Ezt a hetet viszont alaposan ki akarom használni!
- Ennek semmi akadálya! Vannak is konkrét terveim arra, mit fogunk csinálni ezen a héten – mosolygott Anja. – Bár szabadságon vagyok, holnap be kell ugranom a szerkesztőségbe.
- Szívesen veled mennék! – örült a lehetőségnek Gaby. Ebben maradtak, s mivel Gaby fáradt volt az időeltolódástól, aludni tért.

Másnap délelőtt tizenegy órakor parkolt le Anja bordó metál Fordja a New York Times Building parkolójában. Gaby hasonló tiszteletet érzett, amint belépett az épületbe, mint Anja, amikor először járt itt. Anja intett a recepciósnak, majd barátnőjével a hírszerkesztőség felé indult. Az első, akivel találkoztak, Amber volt.
- Lisa, te nem szabadságon vagy? – kérdezte meglepetten Amber Anjától.
- De igen, csak azért jöttem be, mert Daniel egy kutatást bízott rám, és az anyagot még ma el kell juttatnom hozzá – vett ki Anja a táskájából egy vaskos dossziét. – Megteszed, ugye, hogy átadod neki?
- Erre semmi szükség, hiszen itt vagyok! – hallotta a háta mögül a hírszerkesztőség urának dörmögő hangját. Kicsit elhúzta a száját, mielőtt megfordult volna.
- Ki ez a szépség, talán új kolléga? – kérdezte Daniel Black, szemét mohón végigjártatva Gabyn.
- Ahogy vesszük – nyújtott kezet Gaby a férfinak. – Gabrielle Mercier vagyok. Kolléga, csak nem ennél a lapnál.
- Hát melyiknél?
- A Le Monde-nál.
- A Le Monde-nál? Igazán sajnálatos, hogy nem bennünket gyönyörködtet a jelenlétével – folytatta zavartalanul az udvarlást Daniel, és nem mutatott hajlandóságot arra, hogy elengedje Gaby kezét.
- Sokat hallottam már Önről Lisától – mondta Gaby, és egy határozott mozdulattal kihúzta a kezét a férfi kezéből.
- Ha Lisától származnak az információi, akkor azok bizonyára nem túl hízelgőek rám nézve – pillantott hidegen a férfi Anjára.
- El sem tudom képzelni, miért gondolja így! – nézett vissza ugyanolyan hidegen a férfire Anja.
- Lisa, ha már itt vagy, kérlek, segíts nekem egy kicsit – szólt közbe Amber. – Akadt egy kis problémám egy háttéranyaggal, talán lenne valami ötleted a megoldásra.
- Szívesen – nézett hálásan Anja a kolléganőjére, és Gabyval együtt faképnél hagyták Danielt.
- Köszönöm! – hálálkodott Anja Ambernek azért, mert kimentette őket az egyre kényelmetlenebbé váló szituációból.
- Igazán nincs mit – mosolygott Amber -, de az a minimum, hogy most megisztok velem egy kávét a kantinban.
A három nő nem kis feltűnést keltett a szerkesztőség folyosóin, miközben a kantin felé haladtak. Amber magas, karcsú és szőke, Anja szintén magas és karcsú, haja az ősz legszebb színeit idézi, Gaby pedig kissé alacsonyabb, de nem kevésbé vonzó, utánozhatatlanul kecses mozdulatait a sokévnyi klasszikus balettnek köszönhette. Amberrel pillanatok alatt egymásra hangolódtak, miközben kávéjukat kortyolgatták.
- … és látnátok kellett volna Daniel arcát, amikor kiderült, hogy mindenféle hülye statisztikával kell töltenie az estéjét, ahelyett, hogy Mrs. Holland titkárnőjének próbált volna a kosztümje alá nézni, pedig Emma Hart valószínűleg nem tiltakozott volna – nevetett Amber. – Egy pillanat, mindjárt visszajövök – mondta, és a pult felé indult.
- Istenem, micsoda pasas! – mondta Gaby, mert meglátta, kihez igyekezett Amber.
- Kicsoda? – nézett arrafelé Anja is, de azonnal lehervadt a mosoly az arcáról.
- Ismered? – fürkészte barátnője arcát Gaby.
- Az talán túlzás, hogy ismerem, de egészen biztos, hogy nem kedvelem – fordult Anja újra az asztal felé.
- Ne csigázz, mondd el, ki ez a férfi, és mit vétett, hogy ilyen csúnyán néztél rá! – követelte Gaby.
- A neve Michael Scott, külpolitikai és haditudósító, a New York Times egyik leginkább becsben tartott újságírója, és egy igazi, hétmérföldes bunkó. Arrogáns és tiszteletlen, egyszer összefutottam vele egy bárban, Woody Allen koncertjén. Véletlenül ráborítottam egy koktélt, ő meg prostituáltnak nézett.
- Sajnálom, hogy nem voltam ott, ezt igazán megnéztem volna! – kacagott fel Gaby.
- Nem volt ennyire mulatságos! – nézett rosszallóan a barátnőjére Anja.
- És ha a pasas tényleg akkora tahó, miért kedveli Amber? – kérdezte Gaby, mert Amber láthatóan jó hangulatban beszélgetett a férfival.
- Ezt tőle kellene megkérdezned – jelezte Anja, hogy részéről Michael Scott lekerült a napirendről.
- Azért én szívesen kideríteném, tényleg olyan rosszfiú-e ez a Mr. Scott – bámulta továbbra is a férfit ábrándos szemekkel Gaby. Michael és Amber közben egy öleléssel elbúcsúzott egymástól, a férfi kisétált a kantinból, Amber pedig visszatért az asztalhoz. Gaby vette barátnője jelzését, és nem hozta szóba a férfit Amber előtt.

Gaby látogatásának egy hete villámgyorsan elszállt. A két barátnő igyekezett alaposan kihasználni az időt, bár a hőség nem kedvezett a városnézésnek, Anja igyekezett barátnője minden kívánságát teljesíteni: megnézték a kötelező látványosságokat, a Chrysler Buildinget, az Empire State Buildinget, elhajóztak a Szabadság szoborhoz, hosszú kirándulást tettek a Central Parkban, és természetesen nem hagyták ki a vásárlást sem, Gabynak egy új bőröndöt is vennie kellett, hogy az új szerzeményeit hazavihesse. Elutazása előtti este az éjszakai New Yorkot tűzték műsorra, az egyik legelegánsabb bárba, a Butterflyba készültek, és ami a legjobb volt az egészben, hogy nem is egyedül: Adam Logan jelezte érkezését. Gaby és Anja nagyon örültek annak, hogy újra láthatják Adamet, aki Anjával sem találkozott azóta, hogy a lány januárban megérkezett New Yorkba. Az este kellemesen indult, Adammel azt beszélték meg, hogy a bárban találkoznak. Mint a régi szép időkben, a két lány együtt állt a tükör előtt. Anja egy sötétvörös selyemsantung nadrágot és blúzt választott, és Gaby is a vörös szín mellett tette le a voksát, Anjához hasonlóan nadrág és blúz összeállításban. Ahogyan a gardróbszoba tükre előtt álltak, akár testvéreknek is nézhették volna őket, a hatás lenyűgöző volt. Tíz órakor szólalt meg a telefon, a portaszolgálat a taxijuk érkezését jelezte. Ahogy átsuhantak a ragyogóan kivilágított városon, a látvány Anját is elbűvölte, pedig neki már volt ideje hozzászokni a Nagy Almához. A taxisofőr Manhattanben, a 5th Avenuen, a Plaza Hotel mellett állt meg. A lányoknak tetszett a látvány, a Butterflyt ragyogó kék, csillogó pillangó jelezte a bejáratnál. Meglehetősen nagy tömeg gyűlt össze, a divatos szórakozóhelyen a new yorki elit képviseltette magát. Anja és Gaby éppen azon gondolkozott, hogyan fogják ebben a tömegben megtalálni Adamet, amikor férfi megjelent mellettük. Mivel így hármasban már több mint egy éve nem találkoztak, a viszontlátás öröme ragyogó mosolyt csalt mindnyájuk arcára. Adam foglaltatott a számukra asztalt, így miután áttörték magukat a tömegen, kényelmesen elhelyezkedhettek. A zene nem volt túl hangos, így beszélgetni is tudtak. A beszélgetéshez finom koktélok is társultak, így rövid idő után rendkívül kellemes hangulatba kerültek. A jóképű fiatalember és a két gyönyörű nő sokak érdeklődését felkeltette, többen megálltak az asztaluknál, és táncolni hívták a hölgyeket. Egy ideig mindannyian elutasították a felkéréseket, majd érkezett egy olyan ajánlat, aminek Gaby nem tudott ellenállni. A férfi, aki táncolni hívta, mintha megtestesítette volna minden álmát: kisportolt testalkat, ragyogó zöld szempár, barna haj, és olyan mosoly, amelyik azonnal levette a lányt a lábáról. Gaby Anjára és Adamre pillantva elnézést kért, és már ott sem volt. Anja és Adam összenevettek, majd Adam táncolni hívta Anját, aki nem habozott, hiszen egyik kedvenc száma szólalt meg éppen. Az andalító, lágy zenére összeszokott párosként táncoltak, nem akármilyen látványt nyújtva. Nem tudták, nem is tudhatták, hogy nem messze tőlük volt valaki, akinek ez a látvány egyáltalán nem tetszett. Egy rövid, barna hajú, ragyogóan kék szemű férfi kísérte figyelemmel a pár minden mozdulatát, gyönyörködött a nő kecsességében, mozdulatainak bájában, és arra gondolt, bárcsak ő tarthatná a karjaiban a lányt. Amikor a szám véget ért, a pár visszasétált az asztalukhoz, a férfi pedig, aki addig őket nézte, felhörpintette az italát, és kisétált a bárból. Anját és Gabyt Adam kísérte haza, de csak jóval később, ami azt illeti, már inkább hajnalodott, amikor a három hullafáradt jóbarát nyugovóra tért Anja otthonában. Még szerencse, hogy Gaby gépe csak délután négy órakor szállt fel. A JFK-re Adam is kikísérte Gabyt, és amikor búcsút vettek egymástól, megfogadták, hogy a következő talákozásukig biztosan nem telik el újabb egy év.