A szerelem New York-ba érkezik - 4.

- Kedves utasaink! Robert Clooney vagyok, és a British Airways 512-es számú, New York-i járatának kapitányaként üdvözlöm Önöket a fedélzeten. Gépünk megkapta a felszállási engedélyt, ezért, kérem, hogy az ülések háttámláit és az asztallapokat állítsák függőleges helyzetbe, és kapcsolják be a biztonsági övüket! Kérem továbbá, hogy figyeljék a légiutas-kísérőket, akik egy biztonsági bemutatóval felkészítik Önöket az esetleges vészhelyzetekre. A tervezett repülési idő 7 óra 50 perc. Köszönöm, hogy utazásukhoz a British Airways-t választották, és a repülőgép személyzetének nevében kellemes utazást kívánok Önöknek!

Ahogy a repülőgép felemelkedett, Anja London egyre távolodó fényeit nézte az ablakon át. Január 30-a volt, Anja pontosan egy hónappal ezelőtt jelentette be a szüleinek, hogy New Yorkba költözik. Ez az egy hónap nem volt eseménytelen a Gloucester hercegi családban. Anja szülei mindent megpróbáltak, hogy lányukat maradásra bírják, Anja pedig mindent megtett, hogy megértesse a szüleivel, miért kell mennie. Lady Catherine hetekig sírdogált, pedig egyáltalán nem volt az a sírdogálós típus, Lord Andrew pedig szótlanságával éreztette szomorúságát. Miközben belekortyolt a pezsgőbe, amivel a vezető légiutas-kísérő kínálta, eszébe jutott az a reggel, amikor bejelentette távozási szándékát. Szülei a kis, családi étkezésekre fenntartott helyiségben ültek, teáztak és újságot olvastak. Anja még habozott néhány pillanatig, majd mély levegőt vett, és megszólalt:

- Sokat gondolkodtam mostanában azon, mihez is kezdhetnék az életemmel.

- És mire jutottál, csillagom? – tette le az újságot édesapja. Lord Andrew olyan szeretettel mosolygott a lányára, hogy Anjának majdnem inába szállt a bátorsága, de végül csak kibökte:

- Elköltözöm.

- De hát elég nagy ez a ház, Anja, mindannyian elférünk benne, miért kellene elköltöznöd?

- Oké, nem egyszerűen elköltözöm, hanem New Yorkba költözöm.

- Hogy mit csinálsz? – a teáscsésze hangosan koppant a csészealjon, Lady Catherine kis híján az újságot is elejtette a kezéből.

- New Yorkba költözöm – ismételte meg Anja a kijelentést, amely nemcsak a reggel békés hangulatát tette semmivé, de szülei lelki békéjét is porrá zúzta.

- De Anja, valamivel közelebb nem lehetne? New York a világ másik felén van!

- Éppen azért megyek oda, mert a világ másik felén van, ahol nem ismer senki, ahol nem zaklatnak fotósok abban a pillanatban, ahogy kiteszem a lábamat a házból, és ahol a magam erejéből érvényesülhetek.

Anja szülein mély megrendültség látszott. Megpróbálták feldolgozni azt az információt, hogy a lányuk megint elmegy. Tíz hosszú évet vártak arra, hogy újra együtt legyen a család, és ez a tíz év nem kevés áldozatot kívánt Anja szüleitől, csak úgy voltak erre képesek, hogy tudják, Anja érdekeit szolgálja, hogy a lehető legjobb képzést kapja. Ezért küldték őt Svájcba, és ezért nem tiltakoztak, amikor Anja érettségi után Párizsban, a Sorbonne-on akart továbbtanulni. De úgy hitték, ennek most már vége, és London eléggé nagy város ahhoz, hogy Anja megtalálja a számítását. Természetesen nem is kellene dolgoznia, ha nem akarna, de Anját a szülei nem úgy nevelték, hogy ne akarjon. Édesapja egy médiakonzorcium elnöke és egyik tulajdonosa is volt egyben, édesanyja pedig számos jótékonysági alapítvány munkáját segítette nagy odaadással. Lord Andrew arra számított, hogy Anját maga mellé veheti médiavállalkozásainak valamelyikében. Idővel belátták, hogy Anja hajthatatlanul ragaszkodik az elképzeléseihez. Amikor Lord Andrew megtudta, hogy a lánya a The New York Timesnál szeretne dolgozni, azonnal felajánlotta, hogy beszél a lap főszerkesztőjével, ha kell, a tulajdonosokkal is, de ezt Anja felháborodva utasította vissza. Igyekezett megértetni az apjával, hogy a rangja és a szülei segítsége nélkül szeretne karriert csinálni, és ha nem is győzte meg az édesapját, annyit legalább elért, hogy – egy időre legalábbis – eltekintett a protezsálástól. Mindezek után szüleit gyakorlatiasabb kérdések foglalkoztatták: pontosan hol, milyen körülmények között is szeretne lakni Anja. Mivel a családnak New Yorkban nem volt kastélya, de még egy apartmanja sem, felvették a kapcsolatot a legjobb ingatlanügynökséggel, és lakást kerestettek Anjának, akinek egyetlen kérése volt: amennyire lehet, maradjon inkognitóban a személye. Az ingatlanügynökség profi munkát végzett, egy hét alatt talált egy Anja kívánságainak megfelelő, két hálószobás lakást Manhattan központjában. Anja nem kis harcot vívott a szüleivel azért, hogy ne akarjanak a társadalmi státuszának megfelelőbb ingatlant bérelni. Hiába lakott Anja az egyetemi évek alatt Párizsban is egy egyszerű, két hálószobás lakásban a barátnőjével, szülei most újra győzködni kezdték arról, hogy egy hercegnőnek az általa választottaknál elegánsabb körülmények között kellene élnie. Anjának elég volt, hogy a lakás jó környéken van, a ház tiszta és korszerű. A legfontosabb feltétel tehát adott volt: fedél a feje fölött. Anja nem szívesen költözött volna be egy szállodába, mivel New York-i tartózkodását nem néhány hetesre tervezte, az első pillanattól kezdve otthon akarta érezni magát a városban, egy lakásban, amelyet idővel az otthonának tekinthet majd.

Fárasztó, de eseménytelen repülőút után, helyi idő szerint hajnali 5 órakor szállt le a British Airways 512-es számú, New York-i járata a JFK repülőtéren. Anja kimerülten szállt le a gépről. A tranzitban gyorsan végzett, és a felkelő nap sugarainak fényében repítette a taxi a Holloway Avenue 1521-hez, leendő otthona felé. Gyermeki lelkesedéssel és kíváncsisággal nézte az elsuhanó képeket, a felhőkarcolókat, érezte a város lüktetését, hiszen New York sohasem alszik. Közel egy óráig tartott, amíg a legendás Yellow Cab a repülőtérről a házhoz szállította Anját. Amint a taxi elhajtott, a lány alaposan szemügyre vette az épületet, és tetszett, amit látott. Modern épület tárult a szeme elé, nyolcszintes csupán, amit otthonosnak érzett, mert nem szívesen költözött volna egy felhőkarcolóba. Az épületen szögletes vonalak és lágy ívek váltották egymást. Néhány percnyi nézelődés után a bejárathoz indult.

- Jó reggelt! Miben segíthetek? – lépett hozzá egy szimpatikus fiatalember. Anjának eszébe jutott, hogy a házban portaszolgálat is működik.

- Jó reggelt, Anja Hamilton vagyok, és a 321-es számú lakás az enyém.

- Természetesen, Ms. Hamilton, kérem, fáradjon utánam, máris odavezetem! – mosolygott a portás, a kitűzőjén olvasható név szerint Robert Owens. – A csomagjaival ne fáradjon, kérem, Ön után viszem, miután megmutattam Önnek a lakást és átadtam az kulcs szerepét betöltő mágneskártyákat.

- Köszönöm, Mr. Owens – mosolygott Anja megkönnyebbülten, hogy minden ilyen simán megy. A lifthez sétáltak, majd a harmadik emeleten egy kellemesen megvilágított folyosóra értek. A folyosón zöld növények voltak. A portás az egyik ajtóhoz lépett, és egy kártyával kinyitotta, majd szélesre tárta Anja előtt. Az ajtón át Anja egy tágas előszobába lépett, melynek végén barátságosan berendezett nappalit látott, amelynek hatalmas ablakain csak úgy ömlött be a fény. A függőnyöket elhúzva a nappaliból egy kis teraszra lépett.

- Elbűvölő a kilátás – mondta.

- Valóban az – erősítette meg a portás is. – Az épületet gondozott kert veszi körbe, melyben egy kis tó is helyet kapott.

- Nem akarom feltartani – szólt Anja mosolyogva -, biztosan megtalálok mindent egyedül is.

- Akkor máris hozom a csomagjait – fordult sarkon Robert Owens, és elsietett. Percek teltek csak el csupán, Anja még mindig a kilátásban gyönyörködött, amikor a csomagjai megérkeztek. Anja a tárcájából néhány papírpénzt vett elő, és hálásan a portás felé nyújtotta, mire a fiatalember megköszönte, de elhárította a borravalót, majd az ajtót becsukva maga után távozott, Anja pedig elindult felfedezni, milyen meglepetéseket tartogat még a lakása. Először a nappaliban nézett alaposabban körül: a berendezést otthonosnak, barátságosnak találta, külön örült annak, amikor egy olvasósarkot is felfedezett, mert imádott olvasni, és a kényelmes rattan fotel a lábtartóval olvasásra csábított. A nappaliból nyílt az egyik hálószoba, a franciaágy rendkívül kényelmesnek tűnt, a színek nőiesek voltak ugyan, de nem túlzóan zavaróan azok. A másik hálószoba az előszobából nyílt, Anja kívánságának megfelelően dolgozószobának rendezték be. A következő helyiség a fürdőszoba volt, mely valóban szobányi méretével minden igényt kielégített. Már csak a konyha maradt hátra, és ez a helyiség nagyon fontos volt Anjának, aki a párizsi évek alatt megtanult főzni, és ha csak lehetősége nyílt rá, örömmel főzött magának, vagy a barátainak. Elégedett lehetett a konyhával is, praktikusan és kényelmesen rendezték be. – Most már csak arra vár mindez, hogy elhelyezzek néhány apróságot, emlékeket, dísztárgyakat, amitől ez a szépen berendezett lakás egyéniséget kap, és valóban otthonos lesz – gondolta Anja, majd a konyhába ment. A szekrényeket nyitogatva örömmel látta, hogy azokat feltöltötték mindennel, amire az első néhány napban szüksége lehet. Anja kívánságainak megfelelően kedvenc kávéfőzőjéből is bekészítettek a konyhába egyet, így néhány perc múlva már egy csésze gőzölgő kávéval a kezében sétált vissza a teraszra. – Hello, New York, megérkeztem, és itt végre boldog leszek! – gondolta, és hiába a repülőgépen töltött éjszaka, az időeltolódás, a mosoly nem akart eltűnni az arcáról!