- Csak egy fotót, hercegnő! … Ide nézzen, Lady Anja! … Egy fotót, csak egyet kérek! … Hercegnő, erre! – a kiáltozó fotósok csaknem felborították Anját, ahogy kilépett az Ozone-ból az Oxford Streeten.
- Bocsáss meg Gaby, de most le kell tennem! – búcsúzott el Anja a barátnőjétől, majd mobilját a táskájába téve, kényszeredetten mosolyogva próbált meg utat törni a fotósok gyűrűjében. Néhány pillanatra megállt, a kamerákba nézett, a „hagyd magad, hamarabb szabadulsz”-elvét követve, majd elnézést kért, és határozottan az autója felé indult. A fotósok nem szívesen engedték el, de egy rendőrautó fékezett az üzlet előtt, és a kiszálló közegek oszlatni kezdték a tömeget, így Anja is elhajthatott. Szülei Belgravia-beli házánál parkolt le, majd felsietett az emeleti lakosztályába. Mély sóhajjal csukta be maga mögött az ajtót, majd cipőjét lerúgva kis konyhájába sietett és főzött egy erős eszpresszót. Kávéjával a kezében a pamlagon ülve, lábait maga alá húzva a szálingózó havat nézte, és most is, mint az utóbbi hónapokban annyiszor, Diana hercegnő jutott az eszébe. Anja mindössze tizenegy éves volt, amikor a walesi hercegnő meghalt, de kislányként többször is találkozott Dianával, és emlékeiben egy gyönyörű, nyitott, kedves és barátságos nő képe élt. – El sem tudom képzelni, hogyan bírta elviselni ezt! – gondolta, és tudta, hogy az a nyomás, amit neki kell elviselnie, a töredéke sincs annak, ami Diana hercegnőt kínozta. – Nem normális ez a világ! – sóhajtott, majd a telefonért nyúlt.
- Ezek szerint épségben hazaértél! – hallotta a vonalban barátnője vidám hangját.
- Haza, de most sem volt egyszerű! Mondd, Gaby, mit akarnak ezek tőlem?
- Mit akarnának, hát szenzációt, természetesen! – kacagott fel Gaby.
- Nem vagyok bohóc, miért kezelnek úgy, mintha az lennék?
- A sajtó hiénái külön állatfajt képviselnek, de ezt te is tudod.
- Hol vannak már a párizsi szép napok, amikor a kutyát sem érdekelte, ki vagyok, és mit csinálok?
- Azért azt nem mondanám! Christian néhány perccel ezelőtt hívott, és irántad érdeklődött!
- Christian … kedves fiú, de nem az esetem.
- Én tudom, de attól tartok, ő nem értette meg, amikor búcsút mondtál neki.
- Sajnálom, Gaby, én sohasem bátorítottam Christiant.
- Ilyen a szerelem! De ez most nem érdekes. Eldöntötted már, mihez kezdesz?
- Még nem, eddig úgy éreztem, nem sürget semmi, de most már nem vagyok ebben olyan biztos! Ha nem hagynak békén a fotósok és az újságírók, attól tartok, kénytelen leszek itt hagyni Londont!
- Visszajössz Párizsba?
- Nem tudom. Szeretném végre hasznát venni a diplomáimnak, bebizonyítani, hogy nem egy arc vagyok, amelyik jól mutat a címlapokon.
- Édesapádnak csak egy szavába kerülne…
- Tudom – vágott közbe Anja, - és te is tudod, hogy nem az apám hátán felkapaszkodva akarok karriert csinálni! Olyan helyet keresek, ahol senki sem ismer, ahol önmagam lehetek, és nem a nevemért, a rangomért, vagy a családomért fogadnak el, hanem azért, amit tudok, ami én vagyok…
- Anja, akkor alighanem a világ másik végére kell elmenned, mert Angliában talán nem akad ma egyetlen ember sem, aki ne tudná, ki vagy, „hála” a pletykalapok „áldásos” tevékenységének.
- A világ másik felére? Ez nem is olyan rossz ötlet! – nevetett Anja, és egy megoldási lehetőség kezdett formálódni a gondolataiban. Néhány percig csevegtek még, majd azzal váltak el, hogy Anja három nap múlva a repülőtéren várja a barátnőjét, akivel úgy tervezték, hogy néhány vidám napot töltenek együtt Londonban. Bár a barátnőjével való beszélgetés egy kicsit megnyugtatta Anját, úgy érezte, hogy egy forró fürdő kellemes, halk zenével és egy pohár borral egészen jó módja a további feszültségoldásnak. A levegőben finom virágillat érződött, amikor a fürdőkádba ereszkedett. Kortyolt a borból, majd a poharat biztonságba helyezve hátradőlt, lehunyta a szemét, és arra gondolt, ki is ő, honnan indult és hová tart éppen…
Anja igazi hercegnő volt, Gloucester hercegének, Lord Andrew Hamiltonnak és feleségének, Lady Catherine Hamiltonnak egyetlen gyermeke. Amikor huszonnégy évvel ezelőtt megszületett, szülei régen várt álma vált valóra. A hercegi pár harmonikus, boldog házasságát fekete felhőként árnyékolta be a gyermektelenség, mígnem tíz évnyi házasság után megszületett a kislányuk. Az újszülött az Anja Catherine Elisabeth nevet kapta, Catherine az édesanyja után, Elisabeth a királynő után, és Anja egy mindenki által becsült és szeretett, holland származású nagynéni után. A kislány gyönyörű volt, okos és kedves, de azért nem volt híján a gyerekek elevenségének és szertelenségének sem. Rengeteg anekdota kering a Hamilton családban az Anja által elkövetett csínytevésekről, de legalább ennyiszer emlékeznek meg arról is, milyen kötelességtudó, jólelkű és segítőkész gyermek volt. A gloucesteri Hamilton’s Castle, és a londoni, belgraviai ház személyzete is imádta a kislányt, és ott kényeztették, ahol csak tudták, kész csoda, hogy ennyi ajnározás mellett nem lett nagyképű, beképzelt felnőtt belőle. Amint az arisztokrácia köreiben szokás, középiskolai tanulmányait Svájcban, egy előkelő genfi magániskolában végezte, kimagaslóan jó eredménnyel, majd – szülei bánatára – nem Angliában tanult tovább, bár Oxford és Cambridge is tárt karokkal várta, hanem Párizsba ment, a Sorbonne-ra. Párizsba elsősorban romantikára való hajlama vitte, mindig csodálta a francia főváros báját és eleganciáját, és bár nagyon szerette a szüleit, mivel gyermekkorában mindig ő volt a középpontban, szerette volna kipróbálni az önálló életet is. Anja szülei segítségével Párizsban egy kis, két hálószobás lakást bérelt Gabrielle Mercier-vel, akivel még Genfben ismerkedett meg. A vidám francia lánnyal hamar barátok lettek, és mivel az érdeklődési körük is hasonló volt, a Sorbonne-on mindketten diplomáciát és újságírást tanultak, amikor pedig nem tanultak, együtt járták be Párizst és Franciaország meseszép tájait. Közös baráti körük tagjai el voltak ragadtatva a két szép és okos fiatal lánytól. Az egyetem kemény munkát igényelt, de azért jutott idejük és energiájuk a szórakozásra is. Anja fájó szívvel vett búcsút Párizstól, amikor május végén, tíz évnyi távollét után hazaköltözött a szüleihez Angliába, és ekkor vették kezdetüket azok az események is, amelyek miatt Anja már a menekülésen gondolkodott.
* * * * *
A kis hercegnő
