Lady Anja Hamilton június 12-én került a sajtó érdeklődésének középpontjába, a királynő, II. Erzsébet hivatalos születésnapján. A királynő ugyan április 21-én született, mivel azonban áprilisban a kiszámíthatatlan időjárás nem kedvez a garden partyknak és szabadtéri felvonulásoknak, a születésnapi ünnepségét mindig június második szombatján tartják. Így volt ez idén is, és Anja a családjával együtt meghívást kapott a királyi ünnepségre. Ez megtiszteltetés volt, de nem volt különösebben izgalmas esemény, annál inkább az esti buli, melyen a királynő természetesen már nem volt jelen. William és Harry hercegek ugyanis minden alkalmat megragadnak a bulizásra, így uralkodójuk és nagymamájuk hivatalos születésnapja is remek apropót jelentett arra, hogy kirúgjanak egy kicsit a hámból. A kensingtoni Boujis Night Clubba csak klubtagok léphetnek be, kivételes esetben a tagok meghívott vendégei. Anja örömmel fogadta el William meghívását a partyra, annál is inkább, mert régen találkozott utoljára a hercegekkel, akikkel szinte együtt gyerekeskedett. A bulival nem is volt semmi gond, Anja remekül érezte magát, Willel és Harryvel felszabadultan bolondoztak, táncoltak. A probléma másnap délben jelentkezett, amikor Anja az átmulatott éjszaka után némi fejfájással küszködve megjelent a belgraviai ház ebédlőjében. Édesanyja meglehetősen hűvösen tekintett rá, édesapja pedig helytelenítően csóválta a fejét, miközben jelezte a személyzetnek, hogy hozhatják az előételt.
- Kellemesen telt az éjszakád? – kérdezte a lányát Lady Catherine, miközben kanalát a spárgakrém levesbe merítette.
- A party nagyon jó volt, csak most fáj a fejem egy kicsit – panaszolta Anja. – Talán az utolsó koktélt már nem kellett volna meginnom.
- Talán a többit sem – szólalt meg Lord Andrew is. – Ezt a koktélokkal magyarázod? – csúsztatta oda lánya elé a The Sunt. Anja kissé meglepődött, mert szüleinek nem volt megszokott olvasmánya a legnagyobb példányszámú pletykalap, de akkor lepődött meg igazán, amikor a címlapra pillantott: „Will lecserélte Kate-et? Mi lesz a királyi esküvővel?” – olvasta, majd a harsány főcím alatt saját magát pillantotta meg, amint rövid, füstszínű, csillogó koktélruhájában az Egyesült Királyság trónjának várományosához simul, aki meghitt mozdulattal öleli át. „William herceg az öccsével és az arisztokrácia néhány kiváltságos képviselőjével a kensingtoni Boujis Night Clubban töltötte az éjszaka nagy részét, és amint a képek is igazolják, nem a menyasszonya, Kate Middleton társaságában partyzott. A fotókon szereplő bájos ifjú hölgy informátorunk szerint Lady Anja Hamilton, Gloucester hercegének lánya, aki hosszú távollét után nemrég tért vissza Londonba, és úgy tűnik, magasra törő ambíciói vannak…” Anja hitetlenkedve tette le az újságot.
- De hát nem gondolhatjátok komolyan, hogy bármi is lenne közöttünk Willel, vagy hogy én bármit is akarnék Willtől? Az ég szerelmére, Will nekem olyan, mintha a testvérem lenne! – csóválta a fejét, és szomorúan nézett a szüleire. – Semmi nem történt, csak táncoltunk. Kate influenzás, nem jöhetett el este, mi pedig csak jól éreztük magunkat, mint régi barátok!
- Anja, hát persze hogy nem hisszük – állt fel az asztaltól az édesapja, és a lányához lépve kezét a vállára tette -, de lásd be, ezek a fotók meglehetősen félreérhetőek, és attól tartunk, kellemetlenségeid lehetnek miattuk.
- Ha lesznek, hát lesznek – emelte fel büszkén a fejét Anja -, nekem nincs semmi szégyellnivalóm, nem tettem semmi rosszat, és ami a legfontosabb, Kate is tudja, hogy sohasem kezdenék ki Willel! Egyébként pedig minden csoda három napig tart, holnaputánra már senkit sem fog érdekelni ez az egész.
- Irigylem az optimizmusodat – ingatta a fejét az édesanyja -, de te is tudod, hogy ez nem így működik. Bár igazad lenne, lányom!
- Szót sem érdemel többet ez az egész! – látott hozzá a leveséhez Anja is, bár már nem igazán volt étvágya, de bármi jobb volt, mint az előző beszélgetést folytatni. Szülei nem erőltették a témát tovább, de aggodalmuk és a feszültség szinte tapintható volt az ebédlőben.
Hogy pontosan milyen következményei lehetnek annak, ha a The Sun címlapjára kerül az ember, arra másnap délelőtt döbbent rá Anja, amikor vásárolni indult, a szülei házassági évfordulójára rendezett díszvacsorára akart új ruhát. Anja a Chanel Boutique-ba igyekezett, Mayfairbe, az Old Bond Streetre. Odafelé még nem is volt semmi probléma, de a jelek szerint már a Chanel sem a régi, legalábbis ami a személyzetet illeti: amíg Anja a ruháját próbálta, valamelyik Sun-rajongó alkalmazott felhívta a lapot, és az üzletből kilépve Anja fényképezőgépekkel és mikrofonokkal találta szemben magát.
- Lady Hamilton, szerelmi kapcsolat van Ön és William herceg között? … Kérem, hercegnő, mondja el, mióta ismerik egymást Williammel! … Elmarad William és Kate Middleton esküvője? … Futó románcról, vagy komolyabb kapcsolatról van szó? … Egyetért azzal, hogy egy hercegnő jobban illik egy herceghez, mint egy polgárlány? … Mik a terveik Williammel? – Anja csak kapkodta a fejét, rémülten nézte a fotósokat és újságírókat. Fogalma sem volt, mit mondhatna, vagy akár hogy jól teszi-e egyáltalán, ha megszólal. Sarkon fordult tehát, és visszament a szalonba, ahová a Chanel biztonsági őrei nem engedtek be senkit. Leroskadt egy kecses kanapéra, és felhívta az édesapját, aki azonnal a lányáért küldte a sofőrt. A szalonnak szerencsére volt hátsó kijárata, Mark Robbins, a Hamilton család sofőrje ott állította le az autót, és kimenekítette Anját a butikból. Hazatérve a lány feldúltan mesélte a szüleinek, mi történt vele. Szülei, bár megértőek voltak, nem bíztathatták Anját semmi jóval. És ez még csak a kezdet volt. Aznap délután William is felhívta a lányt.
- Felség! – szólt viccelődve a telefonba Anja, mert a kijelzőn felismerte a hívó telefonszámát.
- Hercegnő! – érkezett a válasz, de William most nem nevette el magát, ahogyan egyébként szokta. – Van egy kis gondunk!
- Kérlek, Will, nehogy azt mondd, hogy Kate féltékeny!
- Természetesen nem, de rajtunk kívül talán Kate az egyetlen, aki pontosan tudja, mi a helyzet. Ma reggel még Harry is azzal fogadott, hogy nem csináltam rossz cserét.
- Harry nem nagyon kedveli Kate-et?
- Én sem nagyon kedvelem Chelsea-t, úgyhogy kvittek vagyunk.
- Will, nagyon sajnálom…
- Ne mondd ezt, hiszen nem tehetsz semmiről! Engem legalább megvéd a királyi család és Kate, de téged szét fognak szedni az újságírók és a paparazzik. Erről jut eszembe: holnap délután szűk körű sajtótájékoztatót tartunk, ahol Kate és én megpróbáljuk megnyugtatni a felzaklatott sajtót, hogy az eljegyzésünk még mindig létezik.
- Ez remek, remélem, megoldja a helyzetet. Will, köszönöm, hogy felhívtál, üdvözlöm Kate-et és jobbulást kívánok neki!
Anja mosolyogva tette le a telefont. A barátság Williammel sokat jelentett számára, és tényleg azt hitte, hogy most már minden rendben lesz, az újságírók leszállnak róla, találnak maguknak másik szenzációt. Reményeiben azonban csalatkozni kényszerült, mert bár Prince William és Kate Middleton megtartották a sajtótájékoztatót, és a konzervatív lapok valóban nem foglalkoztak tovább ezzel a témával, a The Sun és néhány egyéb bulvárlap csak igyekezett továbbra is életben tartani a William és Anja kapcsolatáról szárnyra kelt pletykát. De itt még semminek nem volt vége, sőt, éppen csak elkezdődött Anja vesszőfutása.
A következő problémás helyzet akkor állt elő, amikor Anja egy fogadáson hisztérikus vén tehénnek titulálta Lady Crowleyt, mely megállapítás miatt Anja szülei később magyarázkodni kényszerültek, bár a jellemzéssel egyébként egyetértettek. A problémát igazából az jelentette, hogy Lady Crowley unokahúga ismer valakit a The Sunnál, és elmesélte neki ezt a felháborító eseményt. Több se kellett a lapnak, a fogadást követő második napon már megint minden bulvárlap Anjával volt tele. Nem egyértelműen elítélő cikkek voltak ezek, hiszen némelyik dicsérte Anja bátorságát, szókimondását, üdítő, frissítő jelenségnek tartották, aki nem fél kimondani, amit gondol, és megmozgatja egy kicsit az arisztokrácia állóvizét, de mindent egybevetve azért jobb lett volna, ha nem jelennek meg. És innét már nem volt megállás: a fotósok és újságírók követték mindenhová Anját, szinte minden lépéséből hír lett: ha elment valahová, vagy ha nem ment el, ha vásárolt valamit, vagy ha nem vásárolt semmit, hogy milyen a ruhája, cipője, sminkje… Diana hercegnő halála óta most először Anjában látta meg a lehetőséget a sajtó, hiszen szép volt és fiatal, elegáns, igazi kékvérű arisztokrata, valódi hercegnő, és mégis valahogy más, mint a többi, az ő társadalmi osztályába tartozó nő. Az első újságcikkek óta már hat hónap telt el így, és nem csoda, hogy Anjának elege lett abból, hogy ki sem mozdulhat a házból anélkül, hogy legalább egy kamera meg ne jelenne, de arról fogalma sem volt, hogyan szabadulhatna meg mindettől, egészen addig, amíg Gaby bogarat nem ültetett a fülébe azzal a bizonyos mondattal…
* * * * *
Prince William és menyasszonya, Kate Middleton
Hűha, milyen jó lehet igazi hercegekkel bulizni!:) Anja helyében én nem menekültem volna el a sajtó elől, mert így még jobban rá fognak szállni. Egy hercegnőt nyilván megtanítottak arra, hogy ne ijedjen meg, ha pár fotós körülveszi, és fesztelenül tudjon nyilatkozni nekik. Azért még ebbe is lehetett volna vinni egy kis bonyodalmat, mondjuk, ha William mégis lemondja az eskövőt:):)
VálaszTörlésNem valószínű, hogy felteszem a novellámat az oldalamra, a tiédhez még ma írok véleményt, mert nagyon izgalmasnak ígérkezik!:)
Nagyon örülök az első véleménynek és az első kommentelőnek személy szerint is - neked nincs jobb dolgod szombat reggel?:-DDD
VálaszTörlésEz a hercegnő az elmúlt tíz évet - gyerekkorától kezdve - Svájcban majd Párizsban töltötte, olyanok között, akiket nem különösebben érdekelt a rangja, és nem is került ehhhez hasonló helyzetbe, tehát nincs hozzászokva ahhoz, ami történt vele. Williammel nem mondatom le az esküvőjét, Will egyébként is csak mellékszereplő, mellékszál a történetben, a továbbiakban nem nagyon kerül majd elő, illetve egy bizonyos eseménnyel kapcsolatban mégis, de ez majd a jövő zenéje lesz.
Nagyon-nagyon sajnálom, hogy nem teszed fel a novelládat, mert szeretném, ha a véleményemet mindenki olvashatná, mert azt hiszem, fontos, amit írnék, de majd elküldöm neked e-mailben, és eldöntöd, mihez kezdesz vele, mert tiszteletben tartom a szerzői jogaidat, természetesen:-DDD
Oké, oké. Én is szorgoskodtam, kitakarítottam a szobámat, most meg menekülök a keresztanyám elől:S Köszönöm a választ, teljesen megértem, csak elmondtam a véleményem:)
VálaszTörlésTartanom kellett volna magam az elhatározásomhoz, miszerint nem jelentkezek több pályázatra, mert megint beégtem. Túl rövid lett a novellám, de én egyszerűen nem tudok így írni. A véleményedet természetesen szívesen fogadom, bármikor!:):)
Valerin, örülök a véleményednek, és nem bántódtam meg, vagy ilyesmi, ez eszedbe se jusson, én pedig csak elmagyaráztam, hogy miért menekült Anja az újságírók elől. A véleményem megy, reményeim szerint nem is sokára, csak hát az a bizonyos "házitündérke-szerepkör" is együtt jár bizonyos kötelezettségekkel, melyeket természetesen örömmel átruháznék egy bejárónő nevű illetőre - a főzést kivéve, mert főzni imádok.
VálaszTörlésHelló!:)
VálaszTörlésÁltalában nem tudok túl bő véleményt írni, egy, még alig elkezdett történetről, de gondoltam azért mégiscsak nyomot hagyok.
Tetszik a történet stílusa, a szereplők karakterei, és az, hogy egyáltalán nem eltúlzottak a ranggal járó kellemetlenségek ill. kiváltságok leírásai.
Akik egy ilyen történetbe kezdenek bele, gyakran túloznak - értem itt, hogy szinte mesebeli életről írnak, pedig az a világ sem mindig csillog és nem is borítja rózsaszín köd, sőt... -,de úgy látom eddig, hogy neked sikerül a földön tartanod a történetet :)
Remélem a következőkben is így marad!
Várom a folytatást!
b.
Kedves Bells, örömmel olvastam a véleményedet. A leginkább annak örültem, hogy nem tartod túlzónak, hiteltelennek a történetet - pedig sajnos ezt a világot egyáltalán nem ismerem, lévén semmi közöm sincs az angol - vagy ami azt illeti, akármilyen - arisztokráciához. Igyekszem továbbra is - amennyire ez lehetséges - a "realitások" talaján maradva tovább írni ezt a mesét.
VálaszTörlésKöszönöm a véleményedet!
Katarina
Na, most már az okokat is ismerjük (nagyrészt), amik menekülésre késztették Anját... Érdekesen kezdődik, és alig várom, hogy valóban beinduljanak az események! :-)
VálaszTörlésÉs egyetértek Bellsel, miszerint tökéletesen sikerült visszaadnod a felső tízezer életét. Legalábbis eddig... ;-)
Várom a folytatást és a bonyodalmakat, no, és nem utolsó sorban, a másik főszereplő feltűnését! :-D
Kedves Diara, örülök, hogy tetszik, ha hiszed, ha nem, én is várom már a pillanatot, amikor belép a történetbe Michael Scott.
VálaszTörlésA felső tízezer életétől lassan elköszönünk - ennyit elárulhatok -, és sokkal prózaibb körülmények között folytatódik majd a történet, de mert engem is szórakoztat, hogy egy olyan világról írhatok, amelyik vonz, de olyan messze van tőlem, mint az univerzum csillagai, azért elidőzünk itt még egy kicsit, és időről-időre visszanézünk.:-D
Katarina
Ahhoz képest, hogy nem ismered a felső tízezer életét, nagyon jól elkaptad a feelinget. Nekem az újságcikk is tetszett, teljesen valós volt a riporterekkel együtt.
VálaszTörlésImádom az ilyen háttérinfókat, mint amit a királynő szülinapjáról írtál. Voltál már Londonban? Én még nem, de ahogy Te hozod az ottani képet, az is fantasztikus.
Szeretem ezt a sok összetett mondatot, amit használsz. Emlékszel Cobenre? Jó, ha 5 szónál többet ír egy mondatba. Persze az krimi, de itt mást fogunk kapni :-D
Izgalmas.
Várom a fejleményeket, hogy alakul Anja sorsa.:)
Kedves grapes, igen, voltam már Londonban, 1997-ben három hetet töltöttem Angliában, ennek nagy részét Oxfordban, egy Summer School-ban, intenzív angol nyelvi kurzuson. Londonban sajnos mindössze egy napot töltöttem, és ez éppen arra volt elég, hogy belekortyoljak az ottani levegőbe, sétáljak egy keveset, és buszról megtekintsek néhány nevezetességet, valamint jártam a Madame Tussaud Panoptikumban is - nos, az nagy élmény volt. Londonba, Angliába visszavágyom azóta is. Romantikus lelkületű révén nem áll távol tőlem a royalizmus, Diana hercegnőt pedig tiszteltem azért, mert többnyire méltósággal kezelte a problémáit - és volt neki számos gondja -, és humanitárius tevékenysége is tiszteletet ébresztett bennem. Pont akkor voltam Londonban, amikor halálos balesetet szenvedett. Döbbenetes volt testközelből látni, milyen hatást váltott ki a halála az emberekből.
VálaszTörlésIgen, emlékszem Cobenre, csodálom azt a képességét, hogy röviden és frappánsan tud fogalmazni. Nekem több szó kell ahhoz, hogy elmondjak valamit, mint neki. Van néhány remek tehetségű blogíró, akiknek szintén jól megy ez. Többek között Te is.
Katarina
Kedves Katarina!
VálaszTörlésElőször is köszönöm ezt az utolsó mondatot :)
Ezek szerint augusztusban voltál ott. A lányom keresztelője az nap volt, mikor temették Dianát.
Én abszolút nem vagyok monarchia-párti, sőt, de ezen nem veszünk össze. Tudod, írtam már, hogy nem szeretem, ha valakit csak azért többre tartanak, mert valahova, valamilyen családba született.Én azt vallom, az embert magát nézzék és értékeljék az emberek. Ebben a körben én kifejezetten írtózom az angol királynőtől. Nem tudom láttad-e Helen Mirren főszereplésével a Királynő című filmet?
Hát lehet, hogy csak egy napot voltál Londonban, de akkor vagy nagyon sok mindent megnéztél, és jól beléd is ívódtak az élmények, vagy nagyon felkészült vagy, mert nagyon szépen végigvezetsz minket a városnak azon a részein, amik fontosak a történet szempontjából.
Jöhet a következő rész XD
Ja, és én bírom Coben, de kifejezetten szeretem az összetett mondatokat XDDDD
VálaszTörlésKedves grapes, minden kívánságot így váljon valóra, mert máris jön a következő rész! (Azt azért nem ígérem, hogy minden másnap fogok frissíteni, de ezt a történetet most nagyon szeretem, és így viszonylag könnyen is írom.)
VálaszTörlésAbban tökéletesen egyetértek veled, hogy nem ér többet senki másoknál önmagában azért, hogy hová születik. Anját is úgy találtam ki, hogy a saját maga jogán akar érvényesülni, nem a családja által biztosított protekció révén, többek között ezért is megy el, messzire, oda, ahová úgy gondolja, hogy már nem lesz hatással a megítélésére a hercegnő-volta.
Londonnal kapcsolatban pedig alapos háttérmunkát végzek. New Yorkban viszont még sohasem voltam - sajnos -, és igyekszem azt a várost is úgy bemutatni, mintha ismerném, mert csak így lehet hiteles ez a történet.
Köszönöm a véleményedet, imádom, hogy beszélgetünk, nagyon szeretek beszélgetni:-DDD
Katarina