A szerelem New Yorkba érkezik - 3.

A Heathrow – mint Európa legforgalmasabb repülőtere - aznap is rendkívül zsúfolt volt, amikor Anja Gaby gépének érkezését várta. Elgondolkodott ugyan azon, hogy a sofőrt küldi ki Gaby elé a repülőtérre, de annyira várta már a barátnőjét, hogy végül nem mondott le arról az örömről, hogy ő fogadhassa az érkezőt, és aznap Anjára mosolygott a szerencsecsillaga, mert a Heathrow-n egyetlen fotóssal sem találkozott. Igaz, mindent meg is tett azért, hogy lehetőség szerint ne ismerjék fel: homokszínű nadrágkosztümben és télikabátban, kalapját a szemére húzva várakozott, és aggódott is kicsit, mert a sűrű hóesés miatt késtek a járatok. Anja a tömegen nem is csodálkozott, karácsony előtt tíz nappal ez érthető volt, hiszen téli szabadságukra készülve sokan utaztak haza a világ minden tájára. Gaby gépe végül időben érkezett. Anja széles mosollyal ölelte magához barátnőjét.

- Hosszú volt ez a fél év – mondta Gaby -, különösen az után, hogy előtte évekig együtt töltöttük szinte minden napunkat.

- Nekem is hiányoztál! Gyere, menjünk az autóhoz, sűrű lesz a forgalom befelé.

A forgalom valóban sűrű volt, ezért csendben autóztak, mert Anjának nagyon kellett figyelnie a vezetésre. Nem csak a forgalom volt nagy, hanem az egyre erősödő havazás is nehezítette a közlekedést. Egy óra múlva parkoltak le a belgraviai ház előtt. Anja szülei nem voltak otthon, ezért a lányok Anja lakosztályába mentek. Néhány perc múlva már a kandalló előtt ülve itták az illatos teát. A már zuhogó hó a pattogó tűz mellől nézve gyönyörű volt, a tea átmelegítette őket.

- Mi újság Párizsban? – tette a csészéjét az asztalra Anja.

- Párizs a régi – nevetett fel Gaby, - és a párizsiak is olyanok, mint eddig. Apropó, párizsiak: Christian a csókjait küldi neked!

- Akár vissza is viheted neki – mosolygott Anja. – Úgy vettem észre, hogy tetszik neked Christian, így aztán nem esne nehezedre átadni a csókokat.

- Miért ne tetszene – viccelődött Gaby -, hiszen magas, charme-os, gazdag, régi nemesi család sarja, és egyetlen hibája van csupán: érted bolondul.

- Nos, ezen nem segíthetek, de tudom, Gaby, te is jó néhány szívet összetörtél már, és nem sokáig leszel egyedül most sem. Philippe már biztosan rájött, milyen bolond volt, hogy hagyott téged elmenni.

- Nem érdekel, Philippe mire jött rá, vagy mire nem, annak már vége, és most kifejezetten élvezem a függetlenséget. Nem jött még el az én időm, bár a szüleim egyre inkább szeretnének férjhez adni. De mi a helyzet veled?

- Semmi, attól tartok – töltötte újra a csészéket Anja. – Téged azért nem féltelek, nem olyan fából faragtak, hogy bárki is rád kényszeríthessen bármit, amit te nem akarsz. Én sem törekszem mindenáron arra, hogy férfi legyen mellettem, és az én szüleim egyelőre jobban élvezik azt, hogy tíz év után végre hazatért a lányuk, minthogy ilyesmivel foglalkozzanak.

- Te mázlista! Olyan szabadságot élvezel, amiről a legtöbben nem is álmodhatunk. Teljes szülői támogatás, szerető családi háttér, de senki nem akarja megszabni neked, hogy mihez kezdj az életeddel.

- Ez igaz – gondolt Anja hálás szívvel a szüleire. – Annál nagyobb gondot jelent ez nekem, mármint hogy nem tudom, mihez is kezdjek most magammal.

- A paparazzi-támadásoknak vége?

- Dehogy van vége! – tett néhány újságot barátnője elé Anja. – Én komolyan nem értem, mi olyan érdekes bennem, hogy hónapok óta képtelenek leszállni rólam!

- Mondd, Anja, néztél mostanában tükörbe? Gyönyörű vagy, egy valódi hercegnő, az arisztokrácia legmagasabb köreiből, aki izgalmas pletykát indított útjára akaratlanul is azzal a bizonyos ölelkezős estével Williammel. Egyébként az szuper lehetett! – ábrándozott el Gaby. – Téged tényleg nem érdekel Will? Vele én is szívesen találkoznék!

- Azért az nem olyan egyszerű, még nekem sem. William egyébként most nincs Londonban, a karácsonyi ünnepeket mindig a királynő balmorali birtokán tölti az egész királyi család, és Will már ott van az apjával. Hogy a kérdésedre válaszoljak, nem, soha nem éreztem romantikus vonzalmat William iránt.

- Anja, celebritás lettél, akár akarod, akár nem.

- Márpedig én nem akarom! – jött indulatba Anja. – Soha eszembe sem jutott, hogy az újságok címlapjain akarjak szerepelni, pláne nem így.

- Van már valamilyen elképzelésed arról, hogyan akarod ezt megakadályozni?

- Ami azt illeti, van, és tőled kaptam az ötletet.

- Nocsak! – lepődött meg Gaby. – És szabad tudnom, hogy milyen zseniális ötletet adtam neked?

- Persze. Amikor utoljára beszéltünk telefonon, te azt mondtad, hogy a világ másik oldalára kellene mennem, ahol nem ismernek. Úgy gondolom, New York eléggé messze van Londontól.

- New York? – hökkent meg a barátnője. – Te New Yorkba akarsz menni?

- Igen – bólintott Anja. – Először az Északi sarkra gondoltam, de ott túl hideg van, és én nem szeretek fázni. Viccet félretéve, sokat gondolok mostanában a párizsi, gondtalan életemre, ahol senkit nem érdekelt, ki vagyok, szabadon élhettem úgy, ahogyan bárki más. Ráadásul nagyon is megszoktam a függetlenséget.

- És mihez kezdenél New Yorkban?

- Mondjuk, hasznát vehetném végre a diplomáimnak. Nem azért tanultam eddig, hogy legyen két szép papírom, amit bekeretezve kiakaszthatok a falra.

- Konkrétabban?

- The New York Times.

- Tessék? Te a New York Timesnál akarsz dolgozni? Anja, ha valaki, akkor én pontosan tudom, milyen okos vagy, és nem állítom, hogy nem lennél képes megállni a helyedet, de a Times nagy falatnak tűnik.

- Gaby, én nem főszerkesztői státuszra gondoltam, legalábbis nem azonnal – kuncogott Anja. – Tisztában vagyok azzal, hogy gyakornoki állást kell megpályáznom, és hosszú út vezet odáig, amíg a nevemet egy újságcikk szerzőjeként olvashatod. De egyszer, valahol el kell kezdeni, és nekem gyermekkori vágyam az újságírás. Keresve sem találhatnék jobb helyet a New York Timesnál.

- És mit szólnak majd ehhez a szüleid?

- Hát ez az, ami a legnagyobb gondot jelenti számomra is. Sokáig voltam távol, és tudom, anyáék mennyire örültek annak, hogy hazajöttem, és biztosan nem számítanak arra, hogy el akarok költözni…

- Gabrielle! – nyitott be az ajtón Lady Catherine, és ölelésre nyújtotta a karjait. Gaby mosolyogva viszonozta az ölelést, nagyon kedvelte Anja édesanyját. – Sajnálom, hogy nem voltunk itthon, amikor megérkeztél, és nem üdvözölhettünk. Elhelyezkedtél már?

- Mi is csak egy fél órája érkeztünk meg, Catherine, és forró teával melengettük magunkat eddig.

- Igaz, ami igaz, nagyon hideg van kint – borzongott meg az asszony. – A kék lakosztály most is a tiéd, ha megfelel.

- Köszönöm, mylady – hajbókolt mókásan Gaby. – Imádom a kék lakosztályt, nagyon örülök annak, hogy itt lehetek.

- Lányok, ha Gabrielle felfrissítette magát, koktélra várunk benneteket a szalonban – búcsúzott a hercegné.

- Imádom Londont, imádom a szüleidet, a kék lakosztályt is imádom – áradozott Gaby, és a két lány felhőtlen örömmel bolondozott, úgy, mint régen, Párizsban. 

Gaby londoni látogatásának nyolc napja villámgyorsan eltelt. A lányok igyekeztek jól kihasználni a rendelkezésükre álló időt. Sétáltak London hólepte utcáin, gyönyörködtek a karácsonyi díszkivilágításban, kirakatokat nézegettek, tobzódtak az üzletek ünnepi kínálatában. Az Oxford Streeten nem volt olyan üzlet, ahová be nem mentek volna, és ha már ott voltak, biztosan találtak valami apróságot, amit nem lehetett otthagyni, ami nélkül nem élet az élet, tehát megvették. A Harrods ezen a télen is különleges, egyedi díszbe öltözött, ahol csak kószálni is igazi élvezetet jelentett. 

A London Eye kékes derengésbe burkolózott a hozzá vezető utat szegélyező fákon elhelyezett fényfüzérektől, eldugott kis terek feldíszített fenyőket rejtettek, és szinte megállás nélkül hullott a hó, fehér lepelbe borítva a várost. Elvarázsolt, mesebeli hangulatától szinte megrészegültek a lányok, önfeledten, vidáman töltötték napjaikat, és Anja gondjai is mintha messzire szálltak volna. 

Ebben a néhány napban nem foglakozott a jövőjével, nem érdekelték az időről időre feltűnő fotósok sem, szinte kislányos lelkesedéssel adta át magát a közelgő karácsony varázslatának. Mikor Gaby vakációja véget ért, szomorúan búcsúztak el egymástól a Heathrown, mert nem tudták, a búcsú mennyi időre szól, melyiküknek hogyan alakul az élete, mikor találkozhatnak ismét. A karácsony Anjáéknál valódi örömünnep volt, néhány napot Gloucesterben töltött a család, a Hamiltonok ősi kastélyában, mint minden évben ilyenkor. 

A szűk körű családi eseményeket nagyobb társasági események váltották, és Anja szinte észre sem vette, hogy elrepült az idő, máris visszatértek Londonba és a szilveszteri partyra készülődtek. Kénytelen-kelletlen Anja is visszatért a realitások talajára, és tudta, ha menni akar, nem halogathatja már sokáig, hogy erről a szándékáról a szüleit is tájékoztassa. – Új év, új élet – gondolta, és lélekben már készen állt arra, hogy valóra is váltsa az elképzeléseit.

* * * * *

Gabrielle Mercier