tag:blogger.com,1999:blog-42620513933610928512024-02-08T07:14:53.355+01:00A SZERELEM NEW YORKBA ÉRKEZIKSZERELMESKÖNYV - by KatarinaKatarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.comBlogger19125tag:blogger.com,1999:blog-4262051393361092851.post-30533923746038937362011-08-25T13:46:00.001+02:002011-08-25T13:47:13.880+02:00A szerelem New Yorkba érkezik - 15.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQyqfVeS65597zJa6D95gDEk7dJ2I4dDcBT8236z2yi5GOOXUN_dMnSLzqcEl974W3xydwlcMYSJ7jU9rsWQJORk6dpDAu66BtQI6SPCwc1bGCfFKPj351Hfvmhn6WWickpOOn0Iv8knI/s1600/LadyCatherineHamilton1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQyqfVeS65597zJa6D95gDEk7dJ2I4dDcBT8236z2yi5GOOXUN_dMnSLzqcEl974W3xydwlcMYSJ7jU9rsWQJORk6dpDAu66BtQI6SPCwc1bGCfFKPj351Hfvmhn6WWickpOOn0Iv8knI/s200/LadyCatherineHamilton1.jpg" width="150" /></a></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Anja, miért nem jössz haza egy kis időre? Apáddal nagyon szeretnénk már látni! – kérlelte Catherine hercegné a lányát. – Nagyon örülünk annak, hogy jól érzed magad New Yorkban, de éppen elég hosszú időt töltöttél már távol az otthonodtól! Apropó: William is zokon vette, hogy nem voltál ott az esküvőjén.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Williammel már beszéltem, és megértette, hogy miért nem lehettem ott a világ legnépszerűbb eseményén! Szükségem van az inkognitómra, és azt nem őrizhettem volna meg az esküvőn. Biztosan lefotóztak volna engem is, és akkor már nem is lett volna értelme visszatérnem ide.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Talán nem is lett volna olyan nagy baj – sóhajtott Anja édesanyja. – Apáddal még mindig nem értjük, miért nem lett volna jó neked valamelyik lapnál itt Angliában.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Anya, ezt már annyiszor megbeszéltük! A magam erejéből akarok érvényesülni, ki akarom próbálni, mire jutok az ismertség, a hercegnői címem és az apám segítsége nélkül. Én sem hittem volna, milyen jól működik mindez itt, Amerikában! Itt el tudok rejtőzni, senkit sem érdekel, ki vagyok valójában…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Mert senki sem tudja, hogy ki is vagy valójában! – hívta fel a nyilvánvaló tényre Anja figyelmét a hercegné. – Hidd el, ha megtudnák, nagyon is érdekelne mindenkit! És ebből a szempontból borotvaélen táncolsz, mert bármikor kiderülhet a valódi személyazonosságod.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ezzel a problémával majd akkor foglalkozom, ha bekövetkezik – hessegette el a fenyegető rémképet magától Anja. – A szerkesztőségben nagyon jól érzem magam, izgalmas feladatokat kapok, a kollégáim befogadtak, sőt, megkedveltek, úgyhogy igazán semmi okom sincs mindezt feladni. Ezen kívül hallatlanul jó érzés úgy kimenni az utcára, hogy nem loholnak fotósok a nyomomban, nem kell bujkálnom senki elől, civil, hétköznapi életet élhetek!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Látom, hogy most sem tudlak meggyőzni semmivel – sóhajtotta lemondóan az édesanyja -, de mindez nem változtat azon a tényen, hogy nagyon hiányzol nekünk. Ha te nem akarsz hazajönni, mi lenne, ha apáddal meglátogatnánk?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ez sem igazán jó ötlet, anya! Nem tudnátok úgy eljönni Londonból, hogy az utazásotoknak híre ne kelne, és onnan már csak egy lépés, hogy az is kiderüljön, hová utaztok és miért. De el tudok képzelni egy köztes megoldást…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Mi lenne az? – vágott közbe izgatottan az édesanyja.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Aix-en-Provence.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Igen?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Körülbelül három hét múlva odautazhatnék én is és ti is, eltölthetnénk ott együtt egy kis időt.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Anja, ez remek ötlet! – lelkesedett a hercegné. – Idén még nem voltunk a nyaralóban, és azon a világtól eldugott kis helyen mindig megtaláltuk azt az elszigeteltséget, amire vágytunk. Szeptemberben a legcsodásabb Provence! Máris beszélek apáddal, és megszervezem az utazást!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Talán Gabrielle is eljöhetne néhány napra, ha ráér – mondta Anja -, hiszen már őt is nagyon régen láttam. Fel is hívom, hogy megkérdezzem őt! – búcsúzott el édesanyjától Anja, és az utazás gondolatától felcsigázva hívta fel a barátnőjét. Gaby örömmel fogadta a Provence-i kiruccanás ötletét, és megígérte, mindent megtesz azért, hogy szabaddá tegye magát.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: -17.85pt; text-align: justify;">- Akkor beszéljünk Kolumbiáról – dőlt hátra székében Mr. Ritter. – Tudjuk, hogy a <span class="apple-style-span"><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-color: white; background-image: initial; background-origin: initial; color: black;">korábban Diego Montoya-által vezetett, Calí közelében található</span></span><span class="apple-converted-space"><i><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-color: white; background-image: initial; background-origin: initial; color: black;"> </span></i></span><em><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-color: white; background-image: initial; background-origin: initial; color: black; font-style: normal;">Norte del Valle</span></em><span class="apple-converted-space"><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-color: white; background-image: initial; background-origin: initial; color: black;"> </span></span><span class="apple-style-span"><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-color: white; background-image: initial; background-origin: initial; color: black;">nevű drogkartell vezetését Roberto Escobar vette át, miután Montoyát 2008-ban a kolumbiaiak elfogták és átadták </span></span>az Amerikai Egyesült Államok kormányának. Mint tudjuk, Don Diegot kiadatásának legfőbb oka az volt, hogy Kolumbiának meg kell győznie Washingtont arról, elszántan küzd a kábítószer-kereskedelem ellen, mert az USA csak így hajlandó további, jelentős segélyekkel támogatni a Plan Colombia projektet. Bár Montoya elfogása három évvel ezelőtt nagy fegyverténynek számított, a drogkartellek, a drogháború világában valójában csak igen kis lépést jelentett. A Norte de Valle szinte azonnal megtalálta Montoya utódját, és Escobar mára már nagyobb veszélyt jelent, mint amekkorát Montoya valaha is jelenthetett. Escobar állítólag azt tervezi, hogy a klánja átveszi az uralmat az Areallo Felix-klán felett, és ezzel jelentősen megnöveli a befolyását a drogüzletben. Jesus Labra, az Areallo Felix-klán volt vezetőjének elfogása óta ez a klán meggyengült, a vezetésért folyó belharcok miatt könnyű prédát jelenthet Escobarnak. A kolumbiai drogmaffiáról kevés szó esik a médiában, mert kevesek veszik maguknak a bátorságot, hogy beszéljenek, írjanak róla, pedig ez a téma talán most aktuálisabb, mint valaha. A kolumbiai kormány attól fél, hogy az ország újra a kábítószeres maffiák merényleteitől lesz hangos, és ha Escobarnak sikerül egyesíteni a két legnagyobb klánt, akkor ez minden bizonnyal így is lesz, hiszen a kábítószer-termelés és a kereskedelem visszaszorítására és a maffia felszámolására tett kísérletek mindeddig eredménytelennek bizonyultak. <span class="apple-style-span"><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-color: white; background-image: initial; background-origin: initial; color: black;">Ezek a kartellek korántsem csak a kábítószer miatt jelentenek veszélyt, hanem azért is, mert a politikai paletta minden részéből származó illegális fegyveres csoportokat pénzelnek és befolyásolnak, sőt, maguk is paramilitáris csoportokat alakítottak és vontak befolyásuk alá. Ennyit a kolumbiai, mindannyiunk által ismert helyzetről vázlatosan – kortyolt ásványvízébe az igazgatónő. – Azért kérettem ma ide önöket, mert felmerült az ötlet, hogy a Times a helyszínről tudósíthatna, tényfeltáró riportokban számolhatna be arról, mi a helyzet most Kolumbiában, messze túlmutatva azon, ami a hírműsorokba bekerül. Nem akarom szépíteni a helyzetet, a feladat életveszélyes – nézett Ms. Ritter jelentőségteljesen Michael Scottra -, ezért természetesen kizárólag a maga döntésén múlik, hogy elvállalja-e. Nem kell most eldöntenie, csak arra kérem, hogy gondolkodjon rajta!</span><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: -17.85pt; text-align: justify;">- Óriási durranás lenne! – szólalt meg Daniel Black, és lelki szemei előtt már a szalagcímeket is látta.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: -17.85pt; text-align: justify;">- Lenne még valami! – emelte fel a kezét Ms. Ritter. – Bevallom, az ötlet nem egészen a sajátom, a Post is gondolkodik hasonlón, és felmerült az együttműködés lehetősége. Ez konkrétan azt jelenti, hogy ketten utaznának Kolumbiába, Michael és Eric Evans. Mindkét lap közölne tudósításokat, amelyek nyilván nem lennének egyformák, hiszen két különböző habitusú, stílusú újságíró írná azokat. Ha úgy tetszik: a két lap megosztozna a felelősségen és a „dicsőségen” is. A Timesnek ez nem okozna presztízsveszteséget.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: -17.85pt; text-align: justify;">- Evansszel? – kérdezett vissza Michael. – Egyedül még elvállalnám, de hogy pont Evansszel kelljen együttműködnöm…</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: -17.85pt; text-align: justify;">- Egyedül nem engedhetem oda, a Timesnél pedig senkinek nincs olyan tapasztalata, hogy magával mehessen. Evans ugyanazokból az országokból tudósított, mint maga, ugyanolyan tapasztalatai vannak a veszélyzónákból, mint magának. Hasznos segítőtárs lehet. Van talán valamilyen személyes konfliktus maguk között, ami megakadályozná az együttműködést?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: -17.85pt; text-align: justify;">- Nincs – válaszolt némi gondolkodás után Michael. Nem óhajtotta ugyanis megosztani a többiekkel, mi az oka annak, hogy ki nem állhatta Eric Evanst.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: -17.85pt; text-align: justify;">- Remek, ezt örömmel hallom! – emelkedett fel az íróasztala mögül az igazgatónő. – Michael, ismétlem, nem muszáj ma eldöntenie, de a Post mindenképpen oda akar küldeni valakit, és Evans már elvállalta a küldetést. Kérem, hogy néhány napig gondolkodjék, azután keressen meg!</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: -17.85pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: -17.85pt; text-align: justify;">MMichael a gondolataiba mélyedve hagyta el Ms. Ritter irodáját. Daniel Black még mondott ugyan neki valamit kifelé menet, de túlságosan lekötötték a gondolatai ahhoz, hogy válaszolni tudjon, vagy akarjon. Egyenesen a kantinba sétált, és egy bögre kávéval a kezében egy ablak melletti asztalhoz ült. Gondolataiban már Burmában járt, ahol utoljára együtt dolgozott Evansszel. Burmában működik a világ egyik legkeményebb katonai diktatúrája. Bár Burmát 1989 óta Mianmarnak hívják, de ezt az elnevezést inkább a totalitárius katonai rezsim használja, a Michael szívéhez közel álló, diktatúra ellenes ellenzékiek ragaszkodnak a Burma-elnevezéshez, és például az Amerikai Egyesült Államok sem hajlandó alkalmazni az elnyomó rezsim szóhasználatát. Michael sok veszélyes helyen megfordult már életében, Irakban, Iránban, Afganisztánban, Izraelben, Gázában, sok szörnyűséget látott már, de a diktatúrának, a szenvedésnek új értelmet adtak a Burmában látottak. Ebben az országban a gyarmati idők után mindössze tizennégy évig, 1948-1962 között volt csak demokrácia, de már több mint ötven éve egy katonai junta gyakorolja a hatalmat, és tartja teljes elnyomásban a népet. A burmaiak generációi úgy nőnek fel, hogy nem is merik a szabadságot, a demokráciát. Hitük, a buddhizmus adhat nekik vigaszt, de segítséget, kiutat ebből a helyzetből biztosan nem. A diktatúra a lehető legteljesebb elszigeteltségben tartja az országot, blokkolva az internetet is, hogy ne juthassanak ki esetlegesen őket kedvezőtlenül feltüntető információk, pláne film-, vagy fényképfelvételek. Az ellenzék vezetőjét házi őrizetben tartják, nyilvánvalóan azért nem végzik ki, mert akkor mártír lenne belőle. Michael 2007 augusztusában járt Burmában, akkor, amikor kitört az úgynevezett „sáfrányszínű forradalom”. Ekkor a népi tüntetésekhez buddhista szerzetesek ezrei is csatlakoztak, az ő ruházatuk színére utal a sáfrányszínű elnevezés. A forradalmat a junta alig két hét alatt leverte, rengeteg embert öltek meg, vagy börtönöztek be.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: -17.85pt; text-align: justify; text-indent: 53.3pt;">Michael hátizsákos turistának álcázva gyűjtött anyagot a felkelésről. De nem volt egyedül Burmában: ott volt Eric Evans is, és egy gyönyörű, angol lány is a BBC-től: Alexandra Wallace. A Traders Hotelben szálltak meg mindhárman, Rangoonban, és próbálták ott segíteni egymást, ahol csak tudták. Interjút szerettek volna készíteni a Nemzeti Liga a Demokráciáért párt vezetőjével, Aung San Suu Kyivel, de az interjú helyszínére menet a junta rendőrsége elkapta őket, azaz csak Michaelt és Alexandrát, mert Eric valahogy kereket oldott. Michaelt és Alexandrát letartóztatták és elhurcolták. Elválasztották őket egymástól. Michaelt megkínozták, vallatták, és csak a legfelsőbb szintű diplomáciának, valamint egy CIA-akciónak köszönhette, hogy élve kikerült Burmából. Alexandrának nem volt ilyen szerencséje: a kínzásokat, a vallatást nem élte túl, egy rangooni börtönben meghalt. Michael sokáig nem tudott arról, mi történt Alexandrával és Evansszel. Amikor kihozták őt Burmából, a Külügyminisztériumtól a titkosszolgálatokig mindenhol érdeklődött utánuk, mígnem megtudta, mi történt Alexandrával, és azt is, hogy Evansznek a haja szála sem görbült meg. Michael csak arra tudott gondolni, hogy Evans árulta el őket a burmai rezsimnek, és ezért kerültek bajba, így Michael egyértelműen Evanst tette felelőssé Alexandra haláláért, és mindazért, amit neki át kellett élnie. Bizonyítéka azonban nem volt erre, így az elméletét kénytelen volt megtartania magának. Ilyen előzmények után azonban nem csoda, hogy az égvilágon semmi kedve sem volt Eric Evansszel Kolumbiába menni.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: -17.85pt; text-align: justify; text-indent: 53.3pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: -18.0pt; text-align: justify;">- Adok egy dollárt a gondolataidért! – zökkentette ki Michaelt egy bársonyos női hang. Felnézve egy csodás szempárt látott, és egy gyönyörű arcot széles mosollyal. Tétova tekintettel nézett vissza.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: -18.0pt; text-align: justify;">- Valami baj van? – komorodott el a szép szempár tulajdonosa. – Úgy nézel ki, mint aki szellemet látott!</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: -18.0pt; text-align: justify;">- Azt azért nem – mosolyodott el Michael is. – Most egy káprázatos nőt látok, akinél nem is tudnék szebb látványt elképzelni!</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: -18.0pt; text-align: justify;">- Uram, ön hízeleg – nevetett fel Anja -, de nem bánom, csak folytassa!</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: -18.0pt; text-align: justify;">- Szívesebben folytatnám valami kellemesebb helyen – nézett körül Michael a kantinban. Azt hiszem, én mára végeztem itt. Elmúlt hat óra, és én még nem is ebédeltem. Te nem vagy éhes?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: -18.0pt; text-align: justify;">- Az ebéd valahogy nekem is kimaradt ma, nem bánnék egy korai vacsorát, ha erre célzol.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: -18.0pt; text-align: justify;">- Erre bizony – emelkedett fel ültéből Michael, majd Anját is felsegítve kisétáltak a kantinból. </div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- A vacsora csodás volt! – mondta Anja Michaelhez bújva, miközben a kisétáltak a kis francia bisztróból. Ez a hely egyike volt azoknak, amit csak a tősgyökeres New Yorkiak ismernek, de még közülük sem sokan, a tulajdonos pedig Michael régi barátja és lekötelezettje volt, úgyhogy itt bármikor számíthattak arra, hogy asztaluk és fantasztikus vacsorájuk lesz. Pontosan egy hónapja találkozgattak már, és ez idő alatt Michael megmutatta Anjának néhány kedvenc helyét a városban. Anja Michael ölelésében, a vacsorához elkortyolgatott finom bortól kissé fátyolos tekintettel azon gondolkodott, hogy milyen fantasztikus meglepetéseket is tartogat az élet. Ez feltétlenül igaz a Michaellel való kapcsolatára, hiszen két hónappal ezelőtt még egy centet sem tett volna fel arra, hogy nem fogja egész életében masszívan utálni Michael Scottot. Ahogy Michael autójához sétáltak, Anja azon kapta magát, hogy sehogyan sem akaródzik véget vetnie ennek az estének. Michaellel maradt volna még, de nem tudta, hogyan hozza ezt szóba. Végül a férfi oldotta meg a dilemmáját, amikor megkérdezte:</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Lenne kedved még meginni valamit nálam?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Örömmel! – mondta Anja, és a mosolya olyan sugárzó volt, hogy Michael nem tudott ellenállni a kísértésnek, és megcsókolta a lányt. A mellettük elhaladó emberek mosolyogva nézték a párt, hiszen ritka szép látványt nyújtottak.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFRQfinTeqA8WMcwJpdLv9XEkf6TzI0_Y-gnvHgZTmdEsvWuFI1Ss5o4uvWuv0Yba1vtvQnHe3sU834rvSFWZcFk4v4vZaAXHh6PrCupZSTO9-XpsILW84hxt_gnzNaF9C2MHz1TP0fmY/s1600/rose-wine-smaller.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFRQfinTeqA8WMcwJpdLv9XEkf6TzI0_Y-gnvHgZTmdEsvWuFI1Ss5o4uvWuv0Yba1vtvQnHe3sU834rvSFWZcFk4v4vZaAXHh6PrCupZSTO9-XpsILW84hxt_gnzNaF9C2MHz1TP0fmY/s200/rose-wine-smaller.jpg" width="200" /></a></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Michael lakásába lépve Anját kellemes meglepetés érte: a lakás modern volt, mégis otthonos hangulatot árasztott. A barna különböző árnyalatai férfiassá, ugyanakkor meleggé is tették az összhatást, a pipacspiros textíliáktól pedig izgalmasabbá vált az enteriőr. Anját Michael zavarta meg a bámészkodásban, amikor megjelent mellette két pohár málnaillatú rosé borral.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- A kedvencem – mosolygott a férfira Anja.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Tudom! – ölelte át a férfi. – Bevallom, készültem arra, talán ma az a szerencse ér, hogy meglátogatsz – kormányozta Michael Anját egy kényelmes kanapé felé. A kanapé egy óriási ablak előtt állt, ahonnét fantasztikus kilátást nyílt a városra. Csendesen kortyolgatták a bort, élvezték egymás közelségét, és a meghitt hangulatot, majd Michael a poharakért nyúlt, az asztalra tette, és Anjához hajolt. A csók felgyújtotta az érzékeiket, egyre többet és többet akartak egymástól. Michael lesimogatta a nőről a könnyű muszlinruhát, de Anjának sem volt nehéz dolga, kezei könnyedén utat találtak Michael pólója alá. Egymást simogatva csókolóztak, majd Michael felállt, és Anját magával húzva a hálószobába indult. Nem volt kérdés, nem voltak kételyek, mindketten ugyanazt akarták, ugyanazzal a szenvedéllyel. Az ágyra dőltek, és nem tudtak betelni egymással. Michael kutató keze bársonyos bőrt talált, Anja teste szebb volt annál is, mint amiről valaha álmodni mert. Kezei alatt karcsú, bronzbarna ívek kanyarogtak. A férfi szerette volna, ha legalább száz keze van, hogy mindenhol egyszerre érinthesse meg a nőt. Anja élvezte a férfi izmainak játékát kezei alatt, Michael kisportolt teste csodásan illett az ő lágy hajlataihoz. Sóhajaik egyre mélyebbek lettek, úgy kapkodták a levegőt, mintha maratont futottak volna. Az egyik csók a másikba ért, egyetlen pillanatra sem akarták elengedni egymást. A nő teste ívben feszült a férfiéhez, csodás hajzuhataga beborította mindkettőjüket. Anja mélyen beszívta a levegőt, amikor Michael beléhatolt, pillantásuk összekapcsolódott, ahogy egy ütemre mozdultak. Anja testében az apró remegések egyre erősödtek, ahogy az extázishoz közeledtek. Michael alig tudta visszafogni magát, annyira csodás élmény volt Anja lüktető forrósága. A csúcspont igazi robbanásként rázta meg mindkettőjüket. Hihetetlen élmény volt, a levegő vibrált körülöttük, és ez a csodás érzés mintha sohasem ért volna véget. Ahogyan vágyuk elcsitult, egymáshoz simulva feküdtek, bódultan az átélt örömöktől. Nem szóltak, de nem is volt rá szükség, szavak nélkül is ugyanazt érezték mind a ketten. Mielőtt egymás karjában elaludtak volna, Anja fejében még megfordult a gondolat, hogy haza kellene mennie, de képtelen lett volna kiszakítania magát Michael ölelő karjai közül. </div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-4262051393361092851.post-58490836355172192192011-08-18T17:49:00.002+02:002011-08-18T17:49:34.706+02:00Kedves Olvasóim!<div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="background-color: #f4f6fa;"><span class="Apple-style-span" style="color: red; font-family: Times, 'Times New Roman', serif; font-size: x-large;"> Kedves Olvasóim, ha még vagytok</span></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="background-color: #f4f6fa;"><span class="Apple-style-span" style="color: red; font-family: Times, 'Times New Roman', serif; font-size: x-large;">- és remélem, hogy vagytok -,</span></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="background-color: #f4f6fa;"><span class="Apple-style-span" style="color: red; font-family: Times, 'Times New Roman', serif; font-size: x-large;">szent esküvéssel fogadom, hogy</span></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="background-color: #f4f6fa;"><span class="Apple-style-span" style="color: red; font-family: Times, 'Times New Roman', serif; font-size: x-large;">egy héten belül jön a folytatás!!!</span></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="background-color: #f4f6fa;"><span class="Apple-style-span" style="color: red; font-family: Times, 'Times New Roman', serif; font-size: x-large;">Köszönöm a türelmet és a kitartást!</span></span></div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4262051393361092851.post-32068537103726595322011-05-29T12:26:00.002+02:002011-05-29T12:29:42.381+02:00A szerelem New Yorkba érkezik - 14.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmKIirUP06hyV1YOjk9Wj1stf-r4D2mWry0z7KVM1lbkke26APiYnDAtRS7Gc7EzBtI51z6mvVIIW3F2rmBqEtc5QnR9JiVt5uHoo4-bxDjVtGXkGxgy88FffYALjKKiZCzen_EG2NvAg/s1600/MichaelScott1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmKIirUP06hyV1YOjk9Wj1stf-r4D2mWry0z7KVM1lbkke26APiYnDAtRS7Gc7EzBtI51z6mvVIIW3F2rmBqEtc5QnR9JiVt5uHoo4-bxDjVtGXkGxgy88FffYALjKKiZCzen_EG2NvAg/s200/MichaelScott1.jpg" width="133" /></a></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Anja egy kupac papírlappal a kezében, fejét lehajtva igyekezett Ms. Ritter irodájából visszajutni a hírszerkesztőségbe, amikor hirtelen mintha betonfalnak ütközött volna. Megtántorodott, a lapok szanaszét szóródtak, és csak egy jó reflexszel kinyújtott kar mentette meg Anját attól, hogy a fenekére essen. Felemelte a fejét, és éppen arra készült, hogy elnézést kérjen, amiért figyelmetlen volt, amikor egy mélykék szempár a torkára fagyasztotta a szavakat.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Michael… - nyögte.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Beszélnünk kell! – szólalt meg a férfi, ellentmondást nem tűrve, és egy néhány lépésnyire lévő ajtó felé húzta a lányt. Anja tiltakozni próbált, de mielőtt megtehette volna, a férfi már be is húzta egy raktárhelyiségbe, majd akkurátusan bezárta az ajtót, és a biztonság kedvéért az ajtónak is támasztotta a hátát.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Napok óta próbálok tisztázni veled egy félreértést, és bármit is gondolsz, most meg kell hallgatnod! – mondta Michael, és a hangja nem hagyott kétséget a felől, hogy ezúttal beszélni is fognak egymással.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Nem, nem kell, és megköszönném, ha kiengednél ebből a raktárból! – lépett hátrébb egy lépést a lány.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Eszemben sincs addig, amíg végig nem halltattál! – rázta a fejét a férfi. A raktárhelyiség meglehetősen szűkös volt, magas polcok telepakolva tisztítószerekkel, csak egy aprócska ablakon szűrődött be némi fény. Az ajtónál álló, meglehetősen dühös férfi fenyegetően tornyosult a lány fölé.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ha arról akarsz meggyőzni, hogy az a szőke nő, aki úgy fonta magát köréd, mint egy kígyó, tulajdonképpen vadidegen számodra, és csakis a fizikai erőfölénye tette lehetővé, hogy lenyomja a nyelvét a torkodon, akkor felesleges erőlködnöd, biztosan nem fog menni! – csattant fel Anja.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Pedig nagyjából ez a helyzet, attól eltekintve, hogy Kimberly nem idegen – mosolyodott el Michael. – Volt közöttünk egy futó viszony, de még Amber partyja előtt véget vetettem ennek a kapcsolatnak.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Kár volt, mert látszólag remekül összeillettetek – gúnyolódott Anja.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- A látszat sokszor csal – mosolygott rendületlenül Michael, - és nem vall túlságosan kiforrott ítélőképességre, ha a látszatra alapozod a véleményedet.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Az égvilágon semmi probléma nincs az ítélőképességemmel, de kíváncsi vagyok, hogy re egy ilyen szituációból milyen következtetést vonnál le?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Az első pillanatban valószínűleg olyat, mint te – bólintott a férfi -, de a korrektség azt kívánja, hogy legalább egy lehetőséget adj a magyarázatra.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- A korrektség lehet – legyintett Anja, akit most már határozottan bosszantott ez a szituáció -, de az én érdeklődésem irántad nem terjed idáig.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Nem? – lépett közelebb a lányhoz a férfi. Anja ösztönösen hátrálni kezdett, azaz csak kezdett volna, mert a mögötte lévő polc miatt hátrébb lépnie lehetetlen volt. A következő pillanatban a lány a férfi mellkasához szorult, acélos karok ölelték át, és Michael szája perzselő csókban olvadt össze Anjáéval. Abban a pillanatban, amikor a férfi megérintette, Anja minden ellenállása semmivé lett. Megadóan simult Michaelhez és átadta magát a csókjának. Csukott szemhéja mögött tűzijáték robbant, a testét olvadt aranynak érezte. Ahogy a férfi keze elindult lefelé a hátán, a bőrén a ruha alatt mintha szikrák pattogtak volna. Nem tudott, és nem is akart ellenállni a késztetésnek, hogy a lehető legszorosabban simuljon a Michaelhez. A férfi sem tudta volna elrejteni a vágyát, az egészen nyilvánvaló volt. Michael keze besiklott Anja blúza alá, hátának meztelen bőrét simogatta, érintése finom remegéseket indított el a lányban. Kezével a férfi hajába túrt, de ennél egyre többre és többre vágyott. Amikor Anja keze felfedezőútra indult Michael pólója alatt, a férfi is felnyögött, és ez a hang Anja testében újabb remegések forrásává vált. Nem tudni, meddig jutottak volna el egymás felfedezésében, ha nem próbál meg valaki benyitni a raktárba. Szétrebbentek, egy röpke pillanatig vágytól ködös tekintettel nézték egymást.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Úgy tűnik, kissé hazudós vagy! – szólalt meg rekedten Michael. Anja szeme dühösen megvillant, majd elnevette magát.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">– Igazán hatásos módszert találtál ennek bizonyítására! – mondta. Mivel a kint állónak feltett szándéka volt bejutni a raktárba, nem volt más választásuk, mint ajtót nyitni. A folyosón Amber állt.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Mi történik itt? – kérdezte meglepetten.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- A női mosdóban elfogyott a légfrissítő, éppen azt kerestük – mondta ki Anja azt, ami először eszébe jutott.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Na persze! És láthatóan nem találtátok meg! – nevetett fel csúfondárosan Amber, és Anja üres kezeire mutatott. – Már látom is a Times bulletinjének első oldalán a cikket arról, hogy hány újságíró kell egy flakon légfrissítő megkereséséhez a raktárban! Apropó – nyújtott oda egy köteg papírt Anjának -, gondolom, ezeket te veszítetted el a nagy sietségben, hogy minél előbb pótolhasd a hiányzó illatosítót!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Köszönöm! – motyogta Anja, és e pillanatban csak arra vágyott, hogy minél előbb eltűnhessen onnét, de a sors nem kegyelmezett, mert ebben a pillanatban Daniel Black tűnt fel a folyosón.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Mi ez a csődület? – érdeklődött a hírszerkesztőség ura, és fürkésző tekintetével majd felnyársalta a fülig pirult Anját.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Semmi, csak többünknek támadt egyszerre ugyanaz az ötlete – szólalt meg Amber -, de már meg is oldottuk a problémát – lépett be a raktárba, és emelt le a polcról egy flakont. – Lisa, ugye elviszed ezt a mosdóba?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Persze! – ragadta meg a légfrissítőt és a kínálkozó lehetőséget Anja, és megpróbálta méltóságteljes lépésekkel elhagyni a helyszínt.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Akkor talán mindenki vissza is térhet a munkájához, ugye? – harsogta Daniel Black. – Michael, vedd fel a kapcsolatot a Posttal, a tegnapi értekezleten elhangzottaknak megfelelően. Tudd meg, ki foglalkozik a kolumbiai helyzettel, mielőtt elkezdenéd az utazást szervezni.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Rendben! – válaszolt a férfi, és közben megpróbálta kitalálni, miről is lehet szó. Határozottan emlékezett ugyan arra, hogy előző nap részt vett egy megbeszélésen, ahol talán mégsem ártott volna odafigyelni legalább egy kicsit az elhangzottakra, amit meg is tett volna, ha gondolatai nem Lisa Hamilton körül forognak. Miután Black távozott, rövid gondolkodás után Ms. Ritter titkárságára indult, mert tudta, hogy ha valaki pontosan tudja, milyen utazásról van szó, az csakis Anita Sollen lehet. Mivel Anitával meglehetősen kedvelték egymást, a férfi biztosra vette, hogy a titkárnő kihúzza ebből a csávából.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"> Miután Anja visszatért az asztalához, azon kapta magát, hogy sehogyan sem sikerül a munkájára koncentrálnia. Egy idő után belátta, hogy ez a nap az ördögé, már ami a munkát illeti, és csak a túlélésre játszott. Éppen az óráját nézte, és örömmel látta, hogy alig egy óra van hátra a munkaideje végéig, amikor a számítógépe új e-mail érkezését jelezte. Az üzenetre kattintott.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Feladó: <a href="mailto:michael.scott@thenewyorktimes.ny.usa">michael.scott@thenewyorktimes.ny.usa</a></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Címzett: <a href="mailto:lisa.hamilton@thenewyorktimes.ny.usa">lisa.hamilton@thenewyorktimes.ny.usa</a></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A „kis hazudósnak”: 18 óra, mélygarázs, C6-os parkoló.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Anja mély lélegzetet vett, és éppen csak egy pillanatig gondolkodott, mielőtt megírta volna a választ.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Feladó: <a href="mailto:lisa.hamilton@thenewyorktimes.ny.usa">lisa.hamilton@thenewyorktimes.ny.usa</a></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Címzett: <a href="mailto:michael.scott@thenewyorktimes.ny.usa">michael.scott@thenewyorktimes.ny.usa</a></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Ott leszek!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Pontosan egy óra múlva lifttel a mélygarázsba ment, és a C6-os parkolót kereste. A férfit látta meg először. Mosolyogva várta egy nagy, ezüstszínű, európai terepjáró mellett. Anja szóra nyitotta a száját, de Michael magához húzta és megcsókolta. Ez a csók is ugyanolyan elemi erővel hatott az érzékeikre, mint a takarítószeres raktárban elcsattant előző próbálkozás. Meghitt ölelkezésüket most a parkolóba érkezők zavarták meg, úgyhogy inkább beültek a kocsiba és kihajtottak a parkolóból. Anja nem tudta, hová mennek, de ez most nem is volt fontos, Michaelre bízta magát. Szótlanul autóztak a csúcsforgalomban, majd leparkoltak.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxgJr2BH7ehcUIdqbfpld5woPCsKtekGXBd-SJGNdq8VJ4hbx-UDg6zyf6vdj0sj48xfYfnDKhj6ZJaZgP5M254fy6Q9x3nc0G8AwdU7IRnK8XVKSGvEmg5j2EsXtNsDaTZaJCnwiSOCg/s1600/cprandi.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxgJr2BH7ehcUIdqbfpld5woPCsKtekGXBd-SJGNdq8VJ4hbx-UDg6zyf6vdj0sj48xfYfnDKhj6ZJaZgP5M254fy6Q9x3nc0G8AwdU7IRnK8XVKSGvEmg5j2EsXtNsDaTZaJCnwiSOCg/s200/cprandi.jpg" width="200" /></a></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Imádom a Central Parkot! – mondta Anja, mikor kiszálltak az autóból. Michael a kezét nyújtotta, így indultak el. A klimatizált kocsi után letaglózóan hatott rájuk a hőség. A Central Parkban sok városlakó keresett enyhülést. Néhány percnyi séta után azért találtak egy csendes zugot, ahol leülhettek. A parkban enyhe szellő fújt, az árnyas fák megszűrték a napfényt. A padon ülve Anja hátrahajtotta a fejét, nekitámasztotta Michael vállának. A férfi kedvtelve nézte a lány karcsú nyakát, mellének ívét, ahogyan emelkedett és süllyedt a lány légzésének ütemére. Anja selymes haja Michael karjához ért, és a férfi nem is tudott ellenállni a kísértésnek, hogy ujjait a vörösesbarna hajzuhatagba temesse. A lány lehunyt szemmel élvezte az érintést.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ez csodás! – suttogta a férfi, és Anja szájához hajolt. A tűzijáték újra kezdődött, a bizsergés, a remegés, ahogy minden idegszáluk megfeszült, hogy minél jobban érezhessék egymást. Komoly oxigénhiány fenyegette már mindkettőjüket, mikor végre el tudták engedni egymást.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ha nem vigyázunk, ebből közszeméremsértés lesz! – rázta meg a fejét Michael, azt remélve, hogy elméje is kitisztul kissé.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Már látom is magam előtt a bulvárlapok szalagcímeit: Michael Scottot, a New York Times sztárriporterét a Central Parkból vitték el a rendőrök, mert a nyugalom megzavarására alkalmas, erkölcstelen viselkedést tanúsított – mondta nevetve Anja.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Nem egyedül ülnék abban a fogdában – figyelmeztette a lányt Michael, majd néhány centivel arrébb húzódott a padon. – Nem érhetek hozzád, mert tényleg nem tudok uralkodni magamon!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ezt bóknak veszem!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Nemcsak szép, hanem okos is! Lenyűgöző kombináció!– gúnyolódott viccesen Michael. – Ez nem bók, hölgyem, ez a színtiszta igazság!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Csak ne legyen olyan nagyra az intellektusával, uram! – vágott vissza Anja. – Bizonyos körülmények között Önnek is fölöttébb nehezére esik gondolkodni!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- De ezek a körülmények egyáltalán nem nevezhetőek kellemetlennek! – nyújtotta ki a lány felé a kezét Michael, de Anja aprót sikkantva arrébb csúszott a padon, és megjátszott félelemmel emelte maga elé a kezét. A férfi utána nyúlt, magához rántotta, és újabb csókkal bizonyította be, mennyire igaz, amit az előbb állított. A csókot az előbbihez hasonló okból – lásd: akut oxigénhiány – hagyták csak abba. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Úgy viselkedem, mint egy kamaszlány – korholta magát Anja.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- És ez miért baj?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Nem szeretem, ha elveszítem a kontrollt az események felett.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Azt észrevettem. Pedig egy kis könnyedség sokszor nem árt!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Egy kicsi tényleg nem – nézett Anja mélyen Michael szemébe -, de amikor se nem látok, se nem hallok…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Mint például most?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Mint például most.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ezt most én veszem bóknak – húzódott mosolyra Michael szája, - és annál nagyobb bóknak számít, mert komoly kétségeim voltak afelől, hogy a Jéghercegnő szívét képes leszek-e megolvasztani valaha is.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Jéghercegnő? – kerekedtek el Anja szemei.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Nem is tudtad? Nincs olyan férfi a szerkesztőségben, akinek ne lennének veled kapcsolatos kéjes gondolatai, de csak kevesekről feltételezem, hogy próbálkozni is mernének nálad.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Kéjes gondolatok? – ragadt le ennél a témánál Anja. – Ez túlzás. Azért legalább egy olyan férfi biztosan van, akinek nem szerepelek az álmaiban.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ki lenne az? – rázta a fejét kételkedve Michael.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Daniel Black!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Hogy ki? – kacagott fel a férfi. – Pont Black? Ő kifejezetten az a típus, aki a legyet is elkapná röptében, ha tudná! A legnagyobb trófeának tekintené, ha megkaphatna téged, és pontosan azért viselkedik olyan kibírhatatlanul veled, mert egyrészt genetikailag ilyen, másrészt tudja, hogy semmi esélye!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ebben lehet valami… - gondolkodott el Anja. – Engem Black annyira hidegen hagy, hogy nem is gondolkodtam el azon, miért ennyire ellenséges velem. De mi ez a Jéghercegnő-dolog, amit mondtál?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Van benned valami távolságtartás, szinte fensőbb rendűség, olyan tartás és elegancia, amitől az emberek ösztönös tisztelettel néznek rád, és a férfiak nem mernek rád hajtani.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Aki nem mer, az nem is nyerhet! – viccelődött a lány.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- És ez az én szerencsém is – vette fel a fonalat Michael -, így nincs konkurenciám, és zavartalanul küzdhetek a kegyeidért.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Egészen biztos vagy ebben? – incselkedett vele Anja.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Nem, nem vagyok – komorodott el a férfi. – Mi a helyzet Evansszel?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Kivel? – csodálkozott a lány.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- A rózsalovaggal – utalt Michael arra a hatalmas rózsacsokorra, amit néhány nappal azelőtt küldött Evans a lánynak.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Á, Eric… - gondolkodott el Anja, és szándékosan nem nézett a férfira. – Eric és közöttem nem történt semmi. Nem úgy, mint…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- … Kimberly és közöttem, ugye, ezt akartad mondani? – fejezte be a gondolatot Michael. – Azt hittem, hogy ezen már túl vagyunk. Egyébként nem is baj, hogy felhoztad ezt a kérdést, mert a látszat ellened is szólhatna.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Eric Evansszel együtt vacsoráztunk egy belvárosi étteremben, és eközben senki nem látott bennünket egymásra tekeredni, úgyhogy nem hasonlítható össze a két szituáció – lamentált Anja.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- És utána?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Mi után?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Vacsora után?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Vacsora után … tulajdonképpen miért gondolod, hogy számon kérheted, kivel, hová megyek és miért? Nem vagy a sem férjem, sem az apám, sem a barátom…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- … és gyakran szoktál idegenekkel csókolózni raktárakban és parkokban?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ez már több a soknál! – pattant fel a padról Anja, és el is ment volna, ha Michael nem állítja meg, de megtette. Megállította, és újból megcsókolta. Nem kért erre engedélyt, valószínűleg nem is kapott volna, egyszerűen csak lecsapott a lány szájára, és újra megtörtént, ami lassan már szokásukká vált: az értelem és akarat fölött a vágy vette át az uralmat. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Két dolgot már biztosan nagyon jól tudunk együtt csinálni: csókolózni és veszekedni – állapította meg Michael, amikor elengedték egymást, hogy levegőt vegyenek. – De engem az is érdekelne, mi az, amiben még jók lehetünk együtt?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: left;">- Lenne kedvem kideríteni! – nevette el magát Anja, és a közöttük lévő feszültség úgy szállt el, akár egy sóhaj. Anja az órájára nézett, és sajnálattal közölte, hogy mennie kell. Valóban fontos volt hazamennie. Az édesanyjával megegyeztek, hogy aznap este feltétlenül hosszabban is elbeszélgetnek, és ehhez a beszélgetéshez nyugalomra és egyedüllétre volt szüksége. Kézen fogva sétáltak ki a parkból, ahogyan érkeztek, és Michael visszavitte Times épületéhez Anját a kocsijáért. A parkolóban még egy csókot már nem mertek megkockáztatni, egy röpke ölelés után mindketten hazahajtottak.</div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4262051393361092851.post-4280937537668747122011-04-21T17:15:00.000+02:002011-04-21T17:15:42.453+02:00A szerelem New Yorkba érkezik - 13.<div class="MsoNormal" style="margin-left: 2.85pt; text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 2.85pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 2.85pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">Másnap Michael hiába kereste Anját a szerkesztőségben, hogy tisztázzák a félreértést, a lány szabadnapos volt. Lakásának teraszán a kávéját kortyolgatta, és azon bosszankodott, miért nem tudja végre túltenni magát a csalódottságán, amit Michael okozott. Nagyon tetszett neki a férfi, bár ezt önmagának is nehezen vallotta be, és az is tény, hogy a munkahelyi légkört is alaposan elrontja, ha ezek után kerülgetnie kell Scottot. Tűnődéséből a telefon csörgése riasztotta fel, édesanyja érdeklődött arról, nem tartaná-e időszerűnek, hogy hazalátogasson. Anja megnyugtatta az édesanyját, hogy tökéletesen jól érzi magát New Yorkban, és ígéretet tett arra, hogy gondolkodik a londoni látogatáson. Ezt az ígéretét ugyan a közeljövőben nem szándékozott betartani, és az sem volt maradéktalanul igaz, hogy semmi gondja sincsen, de nem akarta aggasztani az édesanyját. Az e-mailjeit olvasgatta éppen, amikor új üzente érkezett.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 2.85pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">Feladó: <a href="mailto:eric.evans@thenewyorkpost.ny.usa">eric.evans@thenewyorkpost.ny.usa</a><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 2.85pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">Címzett: <a href="mailto:lisa.hamilton@thenewyorktimes.ny.usa">lisa.hamilton@thenewyorktimes.ny.usa</a><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 2.85pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">Kedves Lisa, alig várom a ma esti találkozónkat! Vacsoránk helyszínéül az Intense-re gondoltam, remélem, elégedett lesz a választásommal. Este 9 órára foglaltattam asztalt, de azt nem beszéltük meg, hová menjek magáért. Kérem, küldje el nekem a címét! Eric<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 20.85pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 20.85pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span><!--[endif]--><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">Azt azért nem – gondolta Anja, és már írta is a választ.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">Feladó: <a href="mailto:lisa.hamilton@thenewyorktimes.ny.usa">lisa.hamilton@thenewyorktimes.ny.usa</a><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">Címzett: <a href="mailto:eric.evans@thenewyorkpost.ny.usa">eric.evans@thenewyorkpost.ny.usa</a><o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">Kedves Eric, ha magának is megfelel, találkozzunk az étteremben. Üdv: Lisa Hamilton<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">Miután elküldte az üzenetet, elgondolkodva dőlt hátra a székében. Egyelőre nem tudta, mihez is kezdjen Evansszel, a vacsorameghívásra is inkább dühből, mint valódi érdeklődésből mondott igent, de ha már így alakult, remélte, hogy kellemesen telik majd az estéje.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">Michael Scottnak eközben igencsak nehezére esett a munkájára koncentrálnia. Egy meglehetősen unalmas, de annál fontosabb értekezleten ült, és azon kapta magát, hogy a figyelme minduntalan elkalandozik. Filmszerűen pergett le előtte az a néhány pillanat, amíg a karjaiban tarthatta Lisa Hamiltont. Kristálytisztán látta maga előtt a lány gyönyörű szemeit, szinte érezte bőre bársonyát, hajának illatát. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 2.85pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- … akkor ebben meg is egyeztünk, ugye, Michael, te is egyetértesz? – zökkentette ki Daniel Black hangja Michaelt az ábrándozásból.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 2.85pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Persze – mondta, bár fogalma sem volt, mivel is értett egyet. Gondolta, egy kávé talán segítene helyrebillenteni igencsak elkószált figyelmét, ezért a kantin felé indult.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 2.85pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Michael, ülj ide mellém! – invitálta Amber, aki szintén kávészünetet tartott. – Egy kicsit nehezen ébredtem ma fel, a tegnapi buli után – mosolygott a férfira.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 2.85pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Igen, a tegnapi buli – mormolta Michael.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 2.85pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Az, ahonnét elrohantál – emlékeztette Amber. – Most már hajlandó vagy elárulni végre, miért volt olyan sürgős a távozásod?<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 2.85pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Nem szeretnék beszélni erről – mondta a férfi, azon törve a fejét, hogyan szabadulhatna, de pechje volt, mert Amber tovább kérdezősködött.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 2.85pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Csak nem Kimberly volt az oka? Néhányan, akik látták, mi történt, azt mondták, meglehetősen feldúlt téged a felbukkanása. Miért? Már nem vagytok együtt?<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 2.85pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Apropó, Kimberly – szólt Michael -, nem tudod véletlenül, hogy került oda?<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 2.85pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Tegnapelőtt összefutottam vele, és akkor említettem, hogy partyt rendezek. Nem tudtam, hogy nem szívesen látod őt ott – fagyott le a mosoly Amber arcáról.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 2.85pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Valóban nem örültem neki, de ne aggódj, ez nem a te hibád – igyekezett őt megnyugtatni a férfi. – Veled ellentétben Kimberly viszont pontosan tudta, hogy nem örülnék neki a partydon, annál is inkább, mert ha magammal akartam volna vinni, én hívtam volna meg. A szakításunkat ugyan nem hozta címoldalon a Times, de Kimberlynek azért szóltam róla.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 2.85pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Sajnálom – ingatta a fejét Amber.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 2.85pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Ne sajnáld, nem Kimberly volt életem nagy szerelme.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 2.85pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Akkor ki az? – incselkedett Amber.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 2.85pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Természetesen te! – mosolyodott el végre Michael. – Bocsáss meg, kérlek, beszélnem kell Tommal – intet búcsút Ambernek, és kollégájához csatlakozva, élénk beszélgetésbe merülve kisétált a kantinból.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 2.85pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 2.85pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">Háromnegyed kilenc volt, amikor Eric Evans besétált az étterembe. Az Intense rendkívül divatos hely volt, és Eric is csak annak köszönhette, hogy egyik napról a másikra kapott asztalt, hogy régi barátja volt a tulajdonos. A bejáratnál álló csinos, fiatal lány ismerősként üdvözölte Ericet. – Az asztal természetesen már készen áll, Mr. Evans – kísérte a helyére a maitre d’ôtel a vendéget. – Inna esetleg valamit, amíg várakozik?<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 2.85pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Nem, köszönöm, inkább később – hárította el a szíves kínálást. Elégedetten nézett körül. Az étteremben – nevével ellentétben – kifejezetten nyugodt légkör uralkodott, a hangulat inkább a hétvégi éjszakai bulikon pörgött fel. Ericnek nem kellett sokáig várnia, pontosan kilenc órakor a recepciós az asztalához kísérte Lisa Hamiltont. <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 2.85pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Lisa, maga gyönyörű! – mondta őszinte csodálattal a hangjában, miközben hellyel kínálta a nőt. Lisa egy hattyú kecsességével foglalt helyet.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 2.85pt; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">– Maga is nagyon jól fest – viszonozta a bókot, és valóban, Eric kifejezetten vonzó volt sötétszürke, nyári öltönyében, világosszürke ingjében.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">A pincér már ott is termett az asztaluknál, átadta az étlapot és az itallapot. Anja egyelőre ásványvizet kért.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Mindenben ilyen visszafogott? – kérdezte Eric.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Még nem döntöttem el, hogy mit eszem, addig megfelel az ásványvíz is – adott kitérő választ Anja.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Válasszon kedvére – nyújtott át egy étlapot a férfi Anjának. Amíg Anja az étlapot tanulmányozta, Eric kedvtelve jártatta a szemét partnernőjén. Az olívzöld nyári nadrágkosztüm tökéletesen illett a helyhez és az alkalomhoz, szépen kiemelte Anja napsütötte bőrét és vöröses, aranyban játszó barna haját. Karcsú nyakán vékony aranylánc csillogott, csuklóját finom művű ékszer fogta át, fülében apró láncon csillagok táncoltak minden mozdulatára. Ahogyan az étlap fölé hajolt, haja az arcába hullott, amit türelmetlen mozdulattal söpört félre. Ericet lenyűgözte az a természetes báj és finomság, ami a nőből árad. Anja döntött: naphalat kért spárgával. Ez Ericnek is megfelelt. Miután megrendelték az ételt, Anja a kedvencét, félszáraz rosé bort kért.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Kérem, Lisa, meséljen magáról.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Mégis mire kíváncsi?<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Mindent tudni szeretnék a gyönyörű Lisa Hamiltonról! Maga nem amerikai, ugye?<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Ennyire látszik rajtam? – nevetett fel könnyedén Anja.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- A kiejtése nem amerikai, inkább angol.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Valóban, Angliából jöttem, alig több mint fél éve élek New Yorkban.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- És mi hozta el ide a ködös Albionból?<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- A kalandvágy.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Megtalálta, amit keresett?<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- A kalandot? … Ahogy vesszük. A Times-nál dolgozni elég nagy kihívást jelent.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Azt elhiszem – mosolygott Eric. – Mi a Postnál csak irigykedhetünk a Times-ra.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Azért magának sincs semmi szégyellnivalója. Úgy hallottam, hogy a lapjánál nagy becsben tartják.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Érdeklődött utánam?<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Nem kellett különösebb erőfeszítéseket tennem – mosolygott Anja. – Maga a Post vezető külpolitikai tudósítója, és komoly hírneve van újságíró-berkekben.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Jól esik, hogy ezt mondja – húzta ki magát ültében Eric. – De rólam elég is ennyi. Mit csinált Angliában, mielőtt New Yorkba jött?<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Egyetemre jártam, diplomát szereztem, és célként tűztem ki magam elé, hogy bejutok az újságírás fellegvárába, oda, ahol a legtöbbet tanulhatok a legjobbaktól.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Magának is nagyon jónak kell lennie, ha egyből felvették a New York Times-hoz.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Azért nem főszerkesztőnek alkalmaztak, csak gyakornoknak – nevette el magát Anja.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- És azt rebesgetik, hogy máris üstökösként ragyog a gyakornokok között.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Ezt meg miből gondolja?<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Én is kérdezősködtem magáról egy kicsit – vallotta be Eric -, és úgy hallottam, hogy szupercsapatként emlegetik magát és Michael Scottot.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Michael nagyon tehetséges újságíró, és nem fél, ha a bőrét vásárra kell vinni – védte reflexből Scottot Anja.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Nem állítottam az ellenkezőjét.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Nem, de Michael nem kedveli magát, és az a benyomásom, hogy maga sem kedveli őt. Miért? <o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Nem muszáj nekünk Scottról beszélgetni, ugye? – terelte más síkra a beszélgetést Eric, és ezt Anja egyáltalán nem bánta. Közben megérkezett a vacsorájuk is: a naphal omlós volt, és rendkívül ízletes, és Anja kedvencét, a spárgát is remekül készítették el. Néhány percig elmerültek az étel élvezetében, közben Eric kedvtelve nézte gyönyörű partnernőjét, s miközben nézte, rendkívül ismerősnek találta.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Lisa, nem találkoztunk mi már valahol? Egy ilyen csodás nőt, mint maga, nem könnyen felejt el az ember!<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Nem hinném – érkezett a válasz, talán túlságosan is gyorsan ahhoz, hogy Eric riporteri ösztöne felébredjen. Ahogyan a nő félrenézett, ahogyan megremegett a keze, az nem lehet véletlen!<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">Anja fejében száguldoztak a gondolatok. – Az nem lehet, hogy pont egy újságíró ismerjen fel! Az mindent tönkretenne! – rémült meg. – Azt mondják, a világon mindenkinek van legalább egy hasonmása – jegyezte meg könnyedén, miután visszanyerte az önuralmát. – Bizonyára csak hasonlítok arra a nőre, akire emlékszik.<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Meglehet – hagyta rá Eric, és témát váltott. – Hogy tetszik magának New York?<o:p></o:p></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-style: normal;">- Igazán remekül érzem magam a városban, eddig még nem okozott csalódást – lélegzett fel Anja, és a vacsora hátralévő részében semleges témákról beszélgettek. Eric igazán élvezte a társalgást, és Anját is meglepte, milyen szórakoztató a férfi. Desszertnek csokoládéhabot választottak, a rosé bor ahhoz is remekül illett. Anja sokat nevetett a férfi anekdotáin, Eric pedig nem tudott betelni a nő szépségével, és azzal az arisztokratikus bájjal és kecsességgel, amely áthatotta minden mozdulatát. Tizenegy óra is elmúlt már, amikor Anja az órájára nézve megállapította, hogy későre jár, neki pedig másnap dolgoznia kell, úgyhogy ideje befejezni az estét. Eric diszkréten rendezte a számlát, és felajánlotta, hogy hazaviszi Anját. Az udvarias ajánlatot Anja azzal utasította vissza, hogy meglehetősen messze lakik, és a taxi is biztonságosan hazaviszi. Eric nem akart erőszakosnak tűnni, úgyhogy amikor megérkezett a taxi, udvariasan besegítette Anját, és abban a reményben vett búcsút a nőtől, hogy ezt az estét hamarosan megismétlik majd.<o:p></o:p></span></div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4262051393361092851.post-7200079677396240602011-03-15T20:11:00.003+01:002011-03-15T20:12:50.934+01:00A szerelem New Yorkba érkezik - 12.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><i><b>Kedves Olvasóim!</b></i></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><i><b><br />
</b></i></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><i><b>Tudom, hogy most az eddigieknél jobban megvárattalak Benneteket a folytatással, de nagyon remélem, hogy nem pártoltatok el sem tőlem, sem Anjától és Michaeltől, és hogy nem okozok csalódást az alábbiakban olvasható epizóddal. Kellemes szórakozást!</b></i></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">* * * * *</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDbaFXSqu15nQUZ1hpD3HjVOR1dx-gEUkFVhyphenhyphenv9CNtzVixCTx9XWTbHVSZD93wVSLPkPLjVyYiH5xFHAkXO4cGLK9WUJRq111dcJ6lu3afMSvKbuvXvHBt6MM3BjF-g8KX7v1Pu4oNpWQ/s1600/Amber+kertje.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDbaFXSqu15nQUZ1hpD3HjVOR1dx-gEUkFVhyphenhyphenv9CNtzVixCTx9XWTbHVSZD93wVSLPkPLjVyYiH5xFHAkXO4cGLK9WUJRq111dcJ6lu3afMSvKbuvXvHBt6MM3BjF-g8KX7v1Pu4oNpWQ/s200/Amber+kertje.jpg" width="200" /></a></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Milyen kellemes meglepetés! Amber nem is említette, hogy te is itt leszel – szólalt meg a férfi. </div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Nekem sem olvasta fel a vendéglistát – vágott vissza Anja, derűs mosollyal. – Amberen és rajtad kívül senkit sem ismerek itt – nézett körül. Michael karon fogta a lányt, és kisétáltak a kertbe. Amber házának kertje nem volt túl nagy, de rendkívül ötletesen tervezett, a gyepet elszórtan illatozó virágok csoportjai ölelték körül, és a kerttervezőnek gondja volt arra is, hogy egy-két intim zugot is létrehozzon. Michael egy ilyen zug felé vezette Anját. Miközben átsétáltak a kerten, egy asztalról két pohár koktélt emelt el Michael, és az egyiket Anja kezébe adta. Még néhány lépés, és egy édes illatot árasztó, apró, fehér virágú bokrok által övezett tisztáshoz értek. A tisztáson egy pad állt, ide telepedett Anja Michaellel.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- A washingtoni vacsoránk óta várok arra, hogy újra kettesben lehessek veled.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ugyan miért? – nézett Anja huncut mosollyal a férfira.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Úgy éreztem, hogy ott megtört a jég kettőnk között.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ha arra gondolsz, hogy felülvizsgáltam a rólad alkotott véleményemet, akkor igazad van.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Nem csak arra – nyúlt Michael a lány kezéért. – Aznap este a hotelszobád ajtajában valami vibrálást éreztem közöttünk. Amióta megláttalak, csodálom a szépségedet, a tartásodat. Van benned valami ellenállhatatlanul vonzó – lehelt csókot a lány tenyerébe Michael. Anja zavartan az italába kortyolt, de nem húzta el a kezét. Az a helyzet állt elő hirtelen, ami nem sokszor fordult elő vele: nem tudott mit mondani. Saját ellentmondásos érzései kötötték le a figyelmét. Michael nem szólt, hagyta a lányt elmerülni a gondolataiban. A lenyugvó nap fénye vörösre festette a tájat. A kertben kigyúltak a lámpák, a ház felől zeneszó hallatszott. Az édes-bús dallamok hallatán Michael gyengéden felhúzta Anját a padról, és egymáshoz simulva táncolni kezdtek. Anja élvezettel szívta be a férfi fűszeres parfümjének illatát, de Michael is egészen elbódult a nő hajából áradó virágillattól. Ösztönösen is tökéletes összhangban mozdultak együtt. A zene már elhallgatott, de ők még egymáshoz simulva álltak. Anja lassan felemelte a fejét, és Michael égkék szemeibe nézett. Nem szóltak, csak elvesztek egymás pillantásában. A csók olyan természetes, olyan édes volt! Váratlanul, villámcsapásként száguldott végig ereikben a vágy. A férfi keze a nő hajába túrt, a nő a férfi derekát ölelte, majd kezét tétován Michael arcához emelte. A levegő felforrt, majd mintha eltűnt volna körülöttük, csókjuknak légszomjuk vetett véget. Zihálva nézték egymást. Ha nem egy kertben álltak volna…, de ott voltak, így, ahogy csitult szívverésük hevessége, lassan távolabb léptek egymástól, de kezeik nem engedték el a másikét.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Lisa… - köszörülte meg a torkát Michael, de nem derült ki, mit akart mondani, mert hirtelen Amber tűnt fel mellettük.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Már mindenhol kerestelek benneteket, azt hittem, köszönés nélkül itt hagytátok a bulit – csicseregte Amber, aki nem látszott észrevenni, milyen jelenetbe csöppent éppen. – A vacsorát már tálaltuk, és ha nem igyekeztek, még a végén éhen maradtok!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Köszönjük – szólt Anja, és Amber mellé lépve a ház felé indultak. Michael – mit is tehetett volna mást – csatlakozott kettősükhöz. Amber vidáman sorolta, milyen finomságok várják az éhes társaságot. A kerti asztalok körül már nagy volt a nyüzsgés, a vendégek tányérjaikra halmozták az ételt. Anja elnézést kért Ambertől, és a házba lépett, a mosdót keresve. A fürdőszobában hideg vízzel hűtötte az arcát, és a tükörbe nézve kérdezte önmagától, mihez is kezdjen ezzel a helyzettel. Tagadhatatlan, hogy Michael vonzotta őt, és tulajdonképpen nem is lett volna ellenére, hogy románcba kezdjen vele, de Michael nem tudta, kicsoda ő valójában, és aggódott, hogy ha egy kapcsolat hazugságra épül, annak nem lehet jó vége, viszont nem tudta elképzelni, hogy Michael elé álljon, és elmondja önmagáról az igazságot. – Nem most fogom megtalálni a választ erre a problémára – gondolta, és kisétált a házból a kertbe. Tekintete Michaelt kereste, és amit látott, attól meghűlt az ereiben az imént még tűzforrón száguldó vér. Michael Scott ugyanis egy szőke hajzuhatag alá temetkezett, melynek karcsú tulajdonosa úgy tekeredett a férfira, mint egy kígyó. Anjának újra felforrt a vére, de most nem a szenvedély, hanem a harag tüzelte fel. Néhány pillanatig nézte az elé táruló jelenetet, majd a kijárat felé indult. Útközben összefutott Amberrel.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Hová ilyen sietve, Lisa? – kérdezte a vendéglátó. – Nem érzed jól magad nálam?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Kérlek, Amber, bocsáss meg – motyogta Anja -, rettenetesen megfájdult a fejem, jobb lesz, ha most hazamegyek és ágyba bújok.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Jobbulást! – nézett sietve távozó barátnője után Amber. Anja kiment a kapun, és szinte vakon indult el. Már legalább tíz perce gyalogolt, amikor eszébe jutott, hogy taxit hívjon. A taxi néhány percen belül megérkezett, és alig negyven perc múlva Anja már otthon is volt. A lakásba lépve lerúgta a cipőjét, egy gin-tonicot kevert magának, a telefonért nyúlt és az erkélyre indult. Az egyik székben elnyúlva nagyot kortyolt az italból, miközben a kapcsolásra várt.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Gabrielle Mercier – szólalt meg a telefonban barátnője kedves hangja.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Szia Gaby! Örülök, hogy hallak!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Mi a baj? – kérdezte kertelés nélkül Gabrielle.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Miből gondolod, hogy baj van?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Anja, régóta ismerjük már egymást, a hangod színéből tudom, hogy most bánt valami. Gondolom, azért hívtál fel, hogy megoszd velem, mi a gond!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Igazad van – mosolyodott el Anja. – De jó lenne, ha itt lehetnél most velem!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ennyire nagy a baj?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Nem, … vagyis … nem tudom. De tudod, hogy mindig örülök neked!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Persze! De te ritkán vagy bizonytalan, valami nagy dolognak kellett történnie, ha így kibillentett a lelki egyensúlyodból! Fogadjunk, hogy pasi van a dologban!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Tényleg jól ismersz! – kortyolt újra a koktélba Anja. – Scottról van szó.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Scottról? Nem Michaelről? Te tényleg dühös vagy rá! Mit követett el az a fickó?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ma Amber kisebb összejövetelt rendezett, amelyre mind a ketten hivatalosak voltunk. Az este szépen indult, Michael elképesztően vonzó volt, és nem is rejtette véka alá az érdeklődését irántam. Egy finom koktél, halk zene a kert egyik eldugott zugában, távol a kíváncsi szemektől…</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- … és?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- … és megcsókolt. Az a csók, Gaby… olyan volt, mintha megmozdult volna alattam a föld! </div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ez jól hangzik!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ez igen, de azután…</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Minden szót úgy kell kihúzni belőled?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Amber hirtelen megjelent, és vacsorázni hívott bennünket. Egyáltalán nem volt étvágyam…</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- … mondjuk azt nem csodálom!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Bementem a házba, és mosdóban azon gondolkodtam, bele merjek-e bonyolódni egy kapcsolatba Michael-el.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ez miért volt kérdés?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Gaby, nagyon jól tudod te is, hogy engem itt valójában senki sem ismer, senki sem ismeri Anja hercegnőt, csak Lisa Hamiltont.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Na és?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Az itteni életem egy nagy hazugság.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- És úgy gondolod, hogy Michael Anja hercegnőt nem tudná szeretni?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Nem tudom … ez nehéz kérdés … de most már úgyis mindegy.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Mindegy?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Igen, mert amikor újra kiléptem a házból, Michaelt csókolózni láttam egy szőkével.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- … hogy mit láttál?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Gaby, amikor utoljára beszéltünk, még nem volt gond a hallásoddal! Vadul csókolózott egy szőke nővel, nem sokkal azután, hogy engem csókolt meg.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Hoppá, ez tényleg védhetetlennek tűnik – mondta csalódottan Gaby, mert nem erre számított. Neki Michael kifejezetten szimpatikus volt, és határozottan az volt az érzése, hogy remekül összeillenének Anjával. De a látszat, úgy látszik, csalt, mert valóban nehezen lenne magyarázható mindaz, ami történt.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- És most mihez kezdesz? – kérdezte Gaby hosszú hallgatás után.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Mihez is kezdhetnék? Tudomásul veszem, hogy a Michael Scottal kapcsolatos első megérzéseim voltak helyesek. A szerkesztőségben majd átnézek rajta, mint az ablaküvegen, és igyekszem mindent megtenni azért, hogy elkerüljem a közös munkát.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Valószínűleg ez lesz a legnehezebb, tekintettel arra, hogy mesélted, milyen elégedettek voltak az első közös projektetekkel.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Azon a hídon majd akkor megyek át, ha odaérek, mármint erre a problémára majd akkor keresek megoldást, ha aktuális lesz.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Anja, Michael Scott nem érdemli meg, hogy szomorkodj miatta! Megtetszett, de nem jött be, ennyi. Annyi férfi van még a világon…</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- … nekem nem kellene „annyi”, csak egyetlen olyan, aki megbízható, becsületes, nem akar átverni, és nem kell neki rajtam kívül senki más.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Mindannyian erre vágyunk! – sóhajtott nagyot Gaby. – Fiatal vagy, gyönyörű és okos, előbb-utóbb megtalálod a hercegedet te is.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Én pont herceget nem szeretnék, ismerve a felhozatalt – nevette el magát Anja, és ez a nevetés oldotta annyira a hangulatot, hogy a lányok a már megszokott évődős-viccelődős csevegésbe kezdhettek. Anja örömmel hallgatta, hogy Gaby milyen kalandokat él át a Le Monde-nál, és nevetve emlegettek fel néhány kedves emléket is még közös párizsi éveikről. Azzal az ígérettel vettek búcsút egymástól, hogy hamarosan szerét ejtik újra egy személyes találkozónak, akár úgy is, hogy Anja Párizsba repül – amihez egyébként akár most is igen nagy kedve lett volna. Miután elbúcsúzott a barátnőjétől, Anja zuhanyozni indult. Elalvás előtti utolsó gondolata mégis Michael Scott volt, mert bármit is tett csókjuk után a férfi, azt a csókot csak nem tudta elfelejteni.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Kim, te mégis mit művelsz? – próbálta Michael lefejteni magáról a szőke szépséget. – És egyáltalán: hogy kerülsz ide? Honnan tudtad, hogy itt leszek?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Megvannak a magam forrásai – mosolygott elbűvölően Kimberly Michaelre, és egyáltalán nem szándékozott megkönnyíteni a férfi szabadulási kísérletét. – Azt viszont igencsak zokon veszem, hogy nem hívtál el magaddal erre a partyra.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Mégis miért hívtalak volna? Mi nem vagyunk együtt, nincs közöttünk kapcsolat, és ezt nagyon pontosan az értésedre is adtam – szabadult ki végre Michael a nő szorításából.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Michael, ezt te sem gondoltad komolyan – mosolygott rendületlenül a szőkeség. – Legalábbis amikor utoljára találkoztunk, egyáltalán nem esett nehezedre ágyba bújni velem!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Nem azt mondtam, hogy sohasem volt közöttünk semmi, de ennek már vége, értsd meg! Világosan megmondtam, hogy nem akarok tőled semmit, és ez a véleményem nem változott! Kérlek, hagyj végre békén! – Michael most már igazán dühös volt! Elfordult Kimberlytől, és gyors léptekkel a ház felé indult, remélve, hogy a nő nem követi. A bejáratnál futott össze Amberrel.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Nem tudod, hol van Lisa? – kérdezte.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Most ment el, azt mondta, megfájdult a feje, de eléggé feldúltnak látszott. Te talán tudod, mi baja lehet?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- … nem – válaszolt kis tétovázás után Michael, majd maga is az ajtó felé lépett. – Amber, nagyon köszönöm a meghívást, de ha megbocsátasz, most nekem is mennem kell – ölelte meg könnyedén a nőt, és már ott sem volt. Dühösen elsietett az utca végéig, és közben Anja mobilszámát hívta. – A hívott szám jelenleg nem kapcsolható. Kérem, hagyjon üzenetet! – hallotta a hangpostát. Egy pillanatig elgondolkodott azon, hogy üzenetet hagy, majd megszakította a vonalat. – Ezt nem így kell elintézni – gondolta, de hogy akkor mégis hogyan, arra nem volt ötlete. Taxit hívott és hazament. Elmondhatatlanul dühös volt Kimberlyre. Biztos volt abban, hogy Lisa azért rohant el, mert meglátta őt, amint Kimberly ráakaszkodott és megcsókolta. Egyáltalán nem csodálkozott azon, hogy Lisát felháborította a látvány. Annyira vonzotta őt ez a nő, amennyire talán még soha senki, és most, alig hogy elkezdődött közöttük valami, már véget is ér, ráadásul minden egy ilyen kis lotyó miatt, mint Kimberly. Michaelben forrt a méreg, és a legjobban a tehetetlenség érzése zavarta: nem szokott hozzá, hogy olyan helyzetbe kerüljön, amit nem irányíthat, és végképp szokatlan volt a számára, hogy nincs terve egy probléma megoldására. Úgy érezte, a legjobb esetben is arra számíthat, hogy Lisa elfogadja a történtekre azt a képtelen magyarázatot, ami nem más, mint az igazság.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Másnap reggel Anja egy meglehetősen zaklatott éjszaka után érkezett meg a szerkesztőségbe. Csak úgy sütött belőle a távolságtartás, annyira, hogy még Daniel Black is jobbnak látta, ha kitér az útjából. Leült az asztalához, és azonnal munkához látott. Aznap telefonügyeletes volt, úgyhogy szerencsére nem is lett volna ideje mással foglalkozni. A telefon egyre csak csörgött, és az ebédidő úgy érkezett el, hogy Anja szinte a fejét sem emelte fel a papírjai közül.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Hello, Lisa! Remélem, már jobban vagy – állt meg az asztala mellett mosolyogva Amber.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Köszönöm, igen! – nézett a kolléganőjére Anja. – Nagyon sajnálom, hogy ott kellett hagynom a partydat!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Semmi gond. Nem innál velem egy kávét a kantinban? Közben azt is elmesélhetnéd, hogy a fejfájáson kívül mi űzött még el a buliból – mondta Amber, és Anja éppen a kibúvón gondolkodott, amikor az újra megszólaló telefon remek apropót kínált a meghívás visszautasítására. Bocsánatkérő mosolyt küldött Amber felé, és fogadta a hívást. Amber még várt egy kicsit, hátha Anja meggondolja magát, majd látta, hogy ez most nem jön össze, és elindult a kantinba egyedül. Anja sajnálta, hogy félre kellett vezetnie Ambert, de úgy érezte, a kolléganőjének nem mondhatja el, mi történt valójában. A következő néhány órát megszakítás nélkül dolgozta végig. Már éppen arra gondolt, hogy nincs sok hátra a munkaidejéből, és ma igazán örömmel megy haza a szerkesztőségből, amikor árnyék vetült az asztalára.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Hello, Lisa – hallotta Michael hangját. Lassan felemelte a fejét és a férfira nézett.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Mit óhajt, Mr. Scott? – kérdezte a jégnél is fagyosabb hangon.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Gondoltam, hogy ez nem lesz egyszerű, de beszélnünk kell! Kérlek, hallgass meg!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Nem, egyáltalán nem kell beszélnünk! Nekünk ugyanis nincs miről beszélnünk egymással! – szólt Anja, és újra a telefonért nyúlt.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- New York Times hírszerkesztősége, Lisa Hamilton vagyok – szólt, és a tartásából látszott, hogy minden idegszálával a telefonhívásra koncentrál. – Mr. Evans! – szólalt meg kis szünet után, és hangjában nyoma sem volt annak a meglepetésnek, amit akkor érzett, amikor Eric Evans bemutatkozott a vonalban. – Igen, megkaptam a virágokat, gyönyörűek, köszönöm! – érintette meg az egyik vörös rózsa bársonyos szirmait. – Hogy vacsoráznék-e önnel holnap este? Miért ne, örömmel! – nézett egyenesen Michael szemébe. – Rendben, várom! Minden jót! – tette le a telefont. – Most mennem kell! – nézett az órájára Anja, majd a táskájáért nyúlt, és a döbbent férfi mellett elhaladva kisétált a hírszerkesztőségből.</div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-4262051393361092851.post-40102155938282215632011-01-15T23:10:00.001+01:002011-01-15T23:11:09.696+01:00A szerelem New Yorkba érkezik - 11.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjifHN8WhVxbIQ7tAE5ZKUAI3_HmE0Oif6CfJvpE0lLpZYGCAYkYD3pBduxqZ5a4MD03U8AEoYwXCI_QsuDTZfrsmCLgewRi8piUtLiDXmAHLAFkUQiy9vq_oysgp-QD78j1KzA3G8fAro/s1600/white+house+marine+one.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="154" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjifHN8WhVxbIQ7tAE5ZKUAI3_HmE0Oif6CfJvpE0lLpZYGCAYkYD3pBduxqZ5a4MD03U8AEoYwXCI_QsuDTZfrsmCLgewRi8piUtLiDXmAHLAFkUQiy9vq_oysgp-QD78j1KzA3G8fAro/s200/white+house+marine+one.jpg" width="200" /></a></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">A következő hét olyan volt, mint egy lázálom. Michael megállás nélkül dolgozott, a napok túlnyomó részét a Fehér Házban töltötte, Anja pedig ki sem mozdult a hotelszobából, bár ezt jelen körülmények között egyáltalán nem bánta. Michael készítette az interjúkat, Anja pedig a háttér információkat derítette ki, kutatásokat végzett, és tartotta a kapcsolatot, forró dróton a Times-al. Hat nap telt el úgy, hogy Anja és Michael szinte csak telefonon beszéltek. A nap huszonnégy órájából több mint húsz telt munkával, de olyan is volt, hogy mind a huszonnégy óra. Ez a csúcstalálkozó a világpolitika legnagyobb eseményének számított, amelynek minden perce iránt óriási érdeklődés mutatkozott, és ezt az érdeklődést a New York Times igyekezett maradéktalanul kielégíteni. Anja halálosan kimerült volt, de közben nagyon élvezte az intenzív munkát, és azt, hogy végre hasznát vehette a Sorbonne-on tanultaknak. A nyelvtudását is alaposan kihasználhatta, amikor a csúcstalálkozón részt vevő országokból kellett információkat szereznie. Michael is élvezte azt a felfokozott idegállapotot, amivel ez a munka járt, és azt, hogy úgy emelkedett meg az adrenalin szintje, hogy munka közben nem lőttek rá, és nem kellett menekülnie sem. Amikor volt egy-egy üres perce arra, hogy megigyon egy kávét, vagy lezuhanyozzon, eszébe jutott, milyen körülmények között végezte a munkáját Irakban, vagy Afganisztánban, és rájött, hogy egyáltalán nem hiányzik neki az a fajta feszültség. Évekig élt és dolgozott minden nap életveszélyben, veszített el barátokat, tömegével látott meghalni embereket, és nem akart oda visszamenni, soha többet. Megtette, amit megtehetett, sokszor bánta, hogy nem tehet többet, és közben körvonalazódni kezdett a fejében egy humanitárius akció terve is. Egyelőre azonban nem ért rá kidolgozni ezt a tervet, enni és aludni is csak ritkán és keveset tudott. Gondolatai azonban néha elkalandoztak, és olyankor Anja jutott az eszébe. Hiányzott neki a lány, amikor az éjszaka közepén néhány rövid órára visszajutott a szállodába, többször érzett késztetést arra, hogy bekopogjon Anja szobájába, de mégsem tette. Arra gondolt, biztosan a lány is kimerült, és nem is tévedett. Anja a hotelszobába zárkózva ugyanolyan keményen dolgozott, mint Michael a csúcstalálkozó forgatagában. Kannaszámra öntötte magába a kávét, naponta többször lezuhanyozott, hogy ébren tudjon maradni, és folyamatosan az interneten bújta, vagy telefonált. Így telt el hat teljes nap az életükből. A hetedik napnak Anja és Michael már úgy kezdhetett neki, hogy végre vége, minden küldöttség hazautazik, és ők is visszatérhetnek New Yorkba. A repülőtérre azonban külön mentek ki, mert Michaelnek még akadt egy kis elintéznivalója indulás előtt.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Anja kíváncsian nézett körül a tranzitban, és némiképp csalódottan vette tudomásul, hogy nem találta, akit keresett. Egy könyvvel a kezében a kapuhoz közel leült, és olvasni kezdett.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Hello, idegen! Egy hete nem láttalak, gondolkodtam is, megismerlek-e még – szólította meg egy kellemes férfihang. – Azután megláttalak, és tudtam, hogy ezt az arcot nem lehet elfelejteni!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Hello! – nézett fel mosolyogva Anja könyvből. – Már azt hittem, nélküled száll fel a gép.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Nincs olyan szerencséd! – évődött rendületlenül mosolyogva Michael, és Anja látta, hogy a kimerültség árkokat rajzolt a férfi szeme alá. A társalgásukat könnyebbé tette, hogy a közös munka közben tegeződni kezdtek, ettől érezhetőbben közvetlenebbé is vált közöttük a kapcsolat.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Túléltük, végre vége! – sóhajtott fel Anja, majd szedelődzködni kezdett, mert beszálló kapuhoz szólították őket. Mivel sem időjárási probléma, sem más fennakadás nem hátráltatta a járatukat, így a gép pontosan felszállhatott, majd alig több mint egy óra múlva landoltak is a JFK-n. Ezt az egy órát viszont nem végigbeszélgették, hanem végigszunyókálták, mindketten. A repülőtéren Michael még megvárta, amíg Anja elhajt egy taxiban, majd hazafelé vette az irányt. Egy kiadós alvásra volt szüksége mindkettőjüknek, s mivel a szerkesztőségbe csak két nap múlva kellett bemenniük, erre meg is volt minden esélyük.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Amikor kedden reggel Anja megérkezett a szerkesztőségbe, alig jutott el az asztalához, annyian állították meg, gratulálva a csúcstalálkozón elvégzett munkájához, mert bár az interjúk és a cikkek Michael neve alatt jelentek meg, a lapnál sokan tudták, hogy Anja is rengeteget dolgozott a tudósításokon. A gratulálók közül Amber mentette ki Anját, aki Ms. Ritter üzenetét hozta: az Igazgatónő az irodájába kérette. Ms. Ritter irodájába lépve egyáltalán nem lepődött meg azon, hogy Michael is ott volt. Daniel Black jelenlétén sem lepődött meg, de ennek nem is örült annyira.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- A csúcstalálkozóról készült tudósítások nagy sikert arattak – lépett Anjához mosolyogva az Igazgatónő. – A lap eladási adatai emelkedő tendenciát mutatnak, és az online kiadást is többen olvasták az elmúlt héten, mint eddig. Gratulálok mind a kettőjüknek, jó csapatot alkotnak! – Ms. Ritter szavait nem mindenki fogadta kitörő örömmel, a hírszerkesztőség feje olyan arckifejezéssel ült, mintha citromba harapott volna. Bár Michaelt kedvelte, az újság pedig nagyon fontos volt a számára, azt nem bánta volna, ha Lisa Hamilton nem veszi simán ezt az akadályt. Anja viszont örömmel fogadta az elismerő szavakat. Néhány percig még beszélgettek Ms. Ritterrel, eközben az Igazgatónő arra bíztatta Anját és Michaelt, hogy gondolkodjanak egy közös projekt lehetőségén. Miután Ms. Ritter elbocsátotta őket, Michael elkísérte Anját az asztalához, ahol az asztalt uraló, fekete vázában pompázó, óriási csokor rózsát egyszerre vették észre. Anja kérdőn Michaelre nézett, és a férfi értette a ki nem mondott kérdést, de csak megrázta a fejét, jelezve, hogy nem ő küldte a virágokat.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwMVSZ7ZTmcfr6yhAoRxckCe4jcfOfOH7ALEQ8Sq_NFa2mZJkpTrPbnI562_qfw2iIzdxXM4U6Pb5TKVTocy6A3waRfJMMMbcA8zv9G0mYSPv_k7b-1dlpLIuxRjUCTye0a_iXW6jEzX0/s1600/rozsacsokor.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwMVSZ7ZTmcfr6yhAoRxckCe4jcfOfOH7ALEQ8Sq_NFa2mZJkpTrPbnI562_qfw2iIzdxXM4U6Pb5TKVTocy6A3waRfJMMMbcA8zv9G0mYSPv_k7b-1dlpLIuxRjUCTye0a_iXW6jEzX0/s200/rozsacsokor.jpg" width="182" /></a></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Talán van benne kártya – szólt Michael. Anja meg is találta a kísérő lapocskát.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Egy kedves, régi barát küldte – szólt, majd a megcsörrenő telefonért nyúlt. Mivel a beszélgetés hosszúnak ígérkezett, Michael intett Anjának, és elhagyta a hírszerkesztőséget. Amint a telefont letette, Anja újra a kártya után nyúlt. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Amióta megláttam, csak önre tudok gondolni. Kérem, fogadja hódolatom jeléül ezeket a virágokat! Szépségük csak halvány mása az ön szépségének! Eric Evans”. </i>Anja meglehetősen zavarban volt. Nem volt ugyan véleménye Evansről, sem jó, sem rossz, röpke társalgásuk után nem is lehetett, de Michael nagyon határozottan állította, hogy a férfi tisztességtelen. Anja viszont mindig is ragaszkodott ahhoz, hogy saját maga alakítson ki véleményt másokról. Néhány pillanatig gyönyörködve a virágokban, úgy döntött, hogy nem foglalkozik tovább ezzel a kérdéssel, és belevetette magát a munkába.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Lisa, még nem is találkoztunk, amióta visszajöttél! – állt meg Amber Anja asztala mellett. Muszáj meginnod velem egy kávét a kantinban, és közben elmesélned, mi minden történt veled Washingtonban!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Akkor az nem lesz egy tartalmas beszélgetés – nevetett Anja Amberre, és elindultak a kantin felé. A kávéval a kezükben egy sarokasztalhoz ültek.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Szóval, milyen volt?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Mi milyen volt?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Washington, a Fehér Ház, az Elnök, Michael…</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Amber, sem Washingtont, sem a Fehér Házat, sem az Elnököt nem láttam, de jószerével még Michaelt sem.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Hát ezt hogy csináltad?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Egész héten a hotelszobámba zárkózva a telefonon és az interneten lógtam. Ez a műsor nem rólam szólt, itt Michael volt a fő műsorszám, én csak a háttérmunkákat végeztem.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- És eszedbe sem jutott, hogy egy-egy interjúra, vagy fogadásra te is elmenj? Én biztosan nem hagytam volna ki!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ez Michaelnek sem volt szórakozás, nem csak nekem. Hihetetlenül fárasztó volt az egész, ha volt egy-két szabad percem, a zuhanyozóig mentem csak el, friss kávét rendeltem, vagy bezuhantam az ágyba – adott kitérő választ Anja, hiszen Ambernek nem mondhatta el, hogy számára gyakorlatilag létkérdés volt a szálloda biztonságos közegében maradni.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- És Michael?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Mi van Michaellel?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Hát éppen ez az, mi van vele? Mielőtt elutaztatok, egy kanál vízben meg tudtad volna fojtani, most pedig nagyon barátságosan beszélgettetek az asztalodnál.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Tisztáztunk néhány félreértést, ennyi történt, semmi több – hűtötte le Amber várakozásait Anja.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Szóval kiderült róla, hogy nem az az elvetemült gazember, aminek tartottad?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Valóban nem az, de ha hiszed, ha nem, mi csak ugyanabban a városban töltöttük az elmúlt hetet, gyakorlatilag nem is találkoztunk – mosolygott Anja, és közben arra gondolt, hogy még Amberrel sem kell feltétlenül megosztania a Michaellel közös vacsorájuk hírét. Semmi szükség arra, hogy Amber kombinálni kezdjen, így is elég élénk a fantáziája.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- És itt történt valami érdekes?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Semmi különös, azt leszámítva, hogy Black talán még a szokásosnál is elviselhetetlenebb volt – ingatta a fejét Amber. – Szerintem ennek lehet valami köze ahhoz, hogy Ms. Ritter és a management viszont szó szerint el volt ájulva a csúcstalálkozón elvégzett munkátoktól, és az Igazgatónő ezt a tényt többször is Black orra alá dörgölte.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Szép kilátások! – mondta Anja, és ezt nem csak képletesen értette, ugyanis a kantin ajtajában Daniel Black tűnt fel. – Jobb is lesz, ha most visszamegyünk dolgozni, mielőtt a mindig mindennel elégedetlen főnökünk kér meg bennünket erre!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">A nap hátralévő része eseménytelenül telt el. Anja már éppen indult volna haza, amikor Amber megállította.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Szombatra bulit szervezek. Nem nagy bulit, néhány barátomat hívom csak, de remélem, hogy rád is számíthatok!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Anja örömmel mondott igent az invitálásra, és sejtette, hogy a „néhány barát” Amber fogalmai szerint legalább ötven embert jelent majd.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1aXzZKNWzC6hLDoPVrKdOXI8T2R-lU924g6AlSl0xEsJVdGNxmc85yzSeM6nAslTa0-czesFWiaE8yzARY9H7LYGNLIqNzXDb0nHVDH-38N5p2iTsPnb6kaapnmWYkjvguQfbGPGiUq4/s1600/feh%25C3%25A9rruha.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1aXzZKNWzC6hLDoPVrKdOXI8T2R-lU924g6AlSl0xEsJVdGNxmc85yzSeM6nAslTa0-czesFWiaE8yzARY9H7LYGNLIqNzXDb0nHVDH-38N5p2iTsPnb6kaapnmWYkjvguQfbGPGiUq4/s200/feh%25C3%25A9rruha.jpg" width="160" /></a></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Szombaton délelőtt Anja szokása szerint úszni ment a társasház uszodájába. Egy óra intenzív úszás után elfáradt, így egy gyümölcskoktéllal a kezében a teraszon lévő napozóágyat választotta pihenőhelynek. Egy Michael Crichton-könyv társaságában kellemesen telt az idő. Hét óra felé a gardróbjában állt, és azon tűnődött, mit vegyen fel a partyra. Nem okozott volna számára gondot, hogy egy bálra, uralkodók, államelnökök fogadására, vagy az angol királyi udvarba tett látogatásra megfelelő öltözéket találjon, de ezen a partyn nem akart túlöltözöttnek látszani. Végül egy egyszerű, fehér ruha mellett döntött, amit a dekoltázsra applikált díszítés dobott fel. Mivel Anja nem volt alacsony, nem kellett magas sarkú cipőt húznia, egyszerű, lapos sarkú, fehér szandál egészítette ki az öltözékét. Mire a recepciós feltelefonált, hogy a taxi megérkezett, Anja már készen állt az indulásra.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgk_-9voLqRIVcNPJJxQRYd21KVx-vYHEdbyHix6YITza_2n_H-0z4z1ygWmeRKgMaR-XLYdonULCKHgFTJX5juRKgEbylm6AjvKqpb1FU1Lh-tAgjJJPsYlHOJc32KesXTgk3q2URqBJw/s1600/coctail2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgk_-9voLqRIVcNPJJxQRYd21KVx-vYHEdbyHix6YITza_2n_H-0z4z1ygWmeRKgMaR-XLYdonULCKHgFTJX5juRKgEbylm6AjvKqpb1FU1Lh-tAgjJJPsYlHOJc32KesXTgk3q2URqBJw/s200/coctail2.jpg" width="153" /></a></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Amber egy sorházi lakásban lakott, amelynek nem túl nagy, de szépen ápolt kertje volt. Anja nem tévedett, amikor úgy gondolta, hogy Ambernél a néhány barát valójában néhány tucat barátot jelent, már legalább harmincan jelen is voltak, amikor Anja megérkezett. Amber egy frissítő, citrusos-mentás koktélt adott Anjának, majd igyekezett bemutatni a jelenlévőknek. Mimire, Amber kislányára a nagyszülők vigyáztak, Anja sajnálta, hogy most nem találkozhatott a kislánnyal. Tüneményes, nagyszámú lányka volt, örökölte az édesanyja vitalitását, temperamentumát. Anja igyekezett az egymást váltó arcokat megjegyezni, amikor ismerős hang ütöttet meg a fülét. Megfordult, és egyenesen Michael Scott égkék szemeibe nézett…</div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4262051393361092851.post-40440546551771938242010-12-31T14:25:00.001+01:002010-12-31T14:53:21.620+01:00Boldog új évet kívánok!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div align="center" style="color: #333333; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 20px; margin-bottom: 9pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWfRfkDzM-rnFpHJ6dAdBKhN-GDRz3dhVkafnM3E4MEoyGTyx0xFCB5O8F_4kK_nb2chAzj6cps0n05YERAvwZNzRsV1XC_4Ir7CQ9jFwI5UDSoPsLmTqVcKX7J39N3ETU3buOZO10xmU/s1600/B%25C3%259A%25C3%2589K1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWfRfkDzM-rnFpHJ6dAdBKhN-GDRz3dhVkafnM3E4MEoyGTyx0xFCB5O8F_4kK_nb2chAzj6cps0n05YERAvwZNzRsV1XC_4Ir7CQ9jFwI5UDSoPsLmTqVcKX7J39N3ETU3buOZO10xmU/s320/B%25C3%259A%25C3%2589K1.jpg" width="226" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div></div><div align="center" style="color: #333333; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 20px; margin-bottom: 9pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center;"><span style="color: #646464; font-family: Arial; font-size: 8.5pt;"></span><span class="Apple-style-span" style="color: #646464; font-size: large;"><i><b>Megköszönve azt a sok biztatást és kedvességet,<o:p></o:p></b></i></span></div><div align="center" style="color: #333333; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 20px; margin-bottom: 9pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center;"><span style="color: #646464; font-size: large;"><i><b>amit 2010-ben Tőletek kaptam,<o:p></o:p></b></i></span></div><div align="center" style="color: #333333; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 20px; margin-bottom: 9pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center;"><span style="color: #646464; font-size: large;"><i><b>minden kedves olvasómnak és<o:p></o:p></b></i></span></div><div align="center" style="color: #333333; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 20px; margin-bottom: 9pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center;"><span style="color: #646464; font-size: large;"><i><b>írótársamnak<o:p></o:p></b></i></span></div><div align="center" style="color: #333333; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 20px; margin-bottom: 9pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center;"><span style="color: #646464; font-size: large;"><i><b>eredményekben, sikerekben,<o:p></o:p></b></i></span></div><div align="center" style="color: #333333; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 20px; margin-bottom: 9pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center;"><span style="color: #646464; font-size: large;"><i><b>örömökben gazdag,<o:p></o:p></b></i></span></div><div align="center" style="color: #333333; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 20px; margin-bottom: 9pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center;"><i><b><span style="color: #646464; font-size: large;"></span></b></i></div><div align="center" style="color: #333333; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 20px; margin-bottom: 9pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center;"><span style="color: #646464; font-size: large;"><i><b>nagyon boldog új esztendőt kívánok!<o:p></o:p></b></i></span></div><div align="center" style="color: #333333; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 20px; margin-bottom: 9pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center;"><span style="color: #646464;"><i><b><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;">2011-ben Veletek, ugyanitt!</span></b></i></span></div><div align="center" style="color: #333333; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 20px; margin-bottom: 9pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center;"><span style="color: #646464;"><i><b><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><br />
</span></b></i></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/h7YHuwZojuM?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div><div align="center" style="color: #333333; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 20px; margin-bottom: 9pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center;"><span style="color: #646464;"><i><b><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><br />
</span></b></i></span></div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4262051393361092851.post-7205023516474952542010-12-24T06:35:00.002+01:002010-12-24T06:35:59.765+01:00Karácsonyi üdvözlet<div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b><i><span style="font-size: 24.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: red;">Minden kedves olvasómnak,<o:p></o:p></span></span></i></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b><i><span style="font-size: 24.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: red;">blogíróknak, és azoknak,<o:p></o:p></span></span></i></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b><i><span style="font-size: 24.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: red;">akik olvasnak és írnak is egyben,<o:p></o:p></span></span></i></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b><i><span style="font-size: 24.0pt;"><span class="Apple-style-span" style="color: red;">boldog karácsonyt kívánok!</span><o:p></o:p></span></i></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 24.0pt;"><br />
</span></i></b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_-pNnyPMpCBiZiYeOhxgfUoMEW0dowDts6-cOD2MswG7UfiTt01z90g9IQD3bGAdAukA1TOOlSwxFRAf9ljGtuEHSGkWu7nUT7KmlXp1TpjLBB-al3l9jboeS0JEVta_Qq8ot7E-6daY/s1600/kari-285.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_-pNnyPMpCBiZiYeOhxgfUoMEW0dowDts6-cOD2MswG7UfiTt01z90g9IQD3bGAdAukA1TOOlSwxFRAf9ljGtuEHSGkWu7nUT7KmlXp1TpjLBB-al3l9jboeS0JEVta_Qq8ot7E-6daY/s320/kari-285.jpg" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 24.0pt;"><br />
</span></i></b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/HikqpdwKseo?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 24.0pt;"><br />
</span></i></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 24.0pt;"><br />
</span></i></b></div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4262051393361092851.post-33097392140569441692010-12-11T22:38:00.001+01:002010-12-11T22:39:30.938+01:00A szerelem New Yorkba érkezik - 10.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNZmNS5OIz8pqKjLhW_qteBB8tIyamtp97Nsef_42rJeGvP8CeNZdHZI84SHbmrZWTGypIXxB4GtULArh5eI0X2iZsik0jqsn0M0OLbmU6pTCtgPvqB8nqDiE9HgFQL2GV8FcKyHYZoA8/s1600/PennsylvaniaAvenue.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNZmNS5OIz8pqKjLhW_qteBB8tIyamtp97Nsef_42rJeGvP8CeNZdHZI84SHbmrZWTGypIXxB4GtULArh5eI0X2iZsik0jqsn0M0OLbmU6pTCtgPvqB8nqDiE9HgFQL2GV8FcKyHYZoA8/s200/PennsylvaniaAvenue.jpg" width="200" /></a></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Michaelnek leesett az álla, amikor meglátta a lányt. A hosszú selyemruha körülölelte a testét, és csak sejtette az alatta lévő csodás idomokat, de szépen kiemelte a formás melleket. Néhány pillanatig csak álltak egymással szemben, majd Anja előrébb lépett, és bezárta maga mögött az ajtót.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Egész este itt állunk majd, vagy ennél jobb ötlete is van? – mosolygott Anja a férfira.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ami azt illeti, van – mosolyodott el Michael is. – Amint látom, nagyjából egymáshoz öltöztünk, és egyikünk terveiben sem a hotel étterme szerepelt.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Anja végigmérte a férfit, és megállapította, hogy a kék farmernadrág remekül áll Michaelnek, a fehér ing pedig kiemeli szikrázóan kék szemét.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Arra gondoltam – mondta a férfi -, hogy szívesebben vacsorázna egy kisebb, kevésbé elegáns étteremben, ezért a Blue Skye Steak House-be vinném. Gyalog is csak tizenöt percnyi távolság, talán van kedve sétálni.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Remek ötlet!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Kellemetlen volt a hőség, ahogyan kiléptek a szálloda klimatizált épületéből. A Pennsylvania Avenuen hömpölygött a tömeg. Michael karon fogta Anját, hogy el ne sodorják őket egymástól az emberek. Anja bizsergést érzett a karján ott, ahol a férfi fogta, és megállapította, hogy ez egyáltalán nem kellemetlen érzés. Szótlanul sétáltak egymás mellett. Valóban nem tartott tovább, mint negyedóra, és egy kényelmesen berendezett helyiségbe léptek.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Michael, micsoda meglepetés! – ölelte át a férfit egy középkorú, telt idomú nő.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Rosa, én is örülök, hogy látlak! – nevetett az asszonyra Michael. – Hadd mutassam be neked Lisa Hamiltont, a kolléganőmet.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Örvendek – nyújtott kezet az idősebb nő a fiatalabbnak, miközben alaposan végigmérte, és mosolyából arra lehetett következtetni, hogy elégedett azzal, amit látott.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Szintén – fogta meg Anja az asszony kezét, és örömmel látta barátságos mosolyát.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Remélem, akad számunkra egy szabad asztal valahol – nézett szét Michael a meglehetősen zsúfolt étteremben.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Lehet, hogy csak a konyhában! – viccelődött Rosa, majd egy sarokasztalhoz navigálta őket. – Helyezzétek kényelembe magatokat, máris hozom az étlapot.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Arra semmi szükség, azt kérjük, ami a világon itt a legjobb!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ez kedves tőled – simított végig Rosa a férfi vállán. – Akkor két Blue Skye steak, salátával, sült krumplival. Mit innátok?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Lisa? – nézett kérdőn a lányra Michael.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Bár a marhasteakhez vörösbor illik, én inkább rosét kérek.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Te pedig egy nagy korsó hideg sört, ahogyan szereted – lett egyre szélesebb Rosa mosolya.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Az édesanyám sem gondoskodik rólam jobban, mint te! – vigyorgott vissza Michael.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Kedves asszony – mondta Lisa, miután Rosa távozott. – Régóta ismeri?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Amióta a világon vagyok, ugyanis ő a nagynéném.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Maga Washingtonból való?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Nem, Providence-ből.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Á, Providence … Rhode Island … gyönyörű hely lehet, mindig is kíváncsi voltam rá.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Valóban az – lepődött meg Michael. – Maga angol, ugye?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Igen – bólintott a lány.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Akkor honnan tudja, hol van Providence?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Úgy gondolja, hogy Angliában nincsenek térképek az Amerikai Egyesült Államokról?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Nem, persze, hogy nem – mentegetőzött a férfi. – Csak tudja, az amerikaiak közül is sokan vannak olyanok, akiknek fogalmuk sincs arról, merre van ez a gyönyörű város, pláne, mert maga Rhode Island is a legkisebb az államok közül.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Én mindig nagyon jó voltam földrajzból – bólintott Anja -, bár nyilván az is segített, hogy a Providence az egyik kedvenc tévésorozatom volt.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Hát igen, a televíziózás hatalma az ismeretterjesztésben – viccelődött Michael.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;"> – Akkor maga New Yorkban szinte otthon van – utalt Anja arra, hogy Rhode Islandnek tengeri határa New York állam.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Otthon inkább Providence-ben vagyok!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Nocsak, egy igazi lokálpatrióta!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- És maga hol van otthon, Lisa?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Londonban – válaszolt a nő gondolkodás nélkül.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Jó messzire fújta a szél az öreg kontinensről! Miért jött New Yorkba?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Anját Rosa mentette meg az azonnali válaszadástól, mert megérkeztek az ételek. Egy-egy akkora tányért tett le Anja és Michael elé, amekkorát a lány talán még nem is látott. Az óriási szelet, tökéletesre sütött steak, aranyló sült krumpli és ropogós, friss saláta látványa ellenállhatatlan volt, Anja pedig már nagyon éhes, úgyhogy nem is habozott tovább, jó étvágyat kívánt asztaltársának, és szájába vett egy falat omlós húst.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Mmmm, ez tényleg fantasztikus! – dicsérte az ételt. – Köszönöm, hogy idehozott – kortyolt a borból is.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Örülök – mosolygott rá a férfi. – Rosánál jobban senki nem tud steaket sütni. Ez a hely mindig tele van – nézett körbe a vendégeken -, és ennek legalább annyi köze van a nagynéném barátságos személyiségének, mint a remek ételeknek – intett Rosának, aki mosolyogva vette tudomásul, hogy unokaöccsének és csinos kísérőjének ízlik az étel, és máris egy újabb vendéget kísért egy éppen megüresedő asztalhoz. Michael és Anja szótlanul ettek, élvezték az ételek és italok ízét, és elzsongította őket a többi vendég moraja.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ez felséges volt! – dőlt hátra Anja elégedetten.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Látom, éhes volt! – nézte Michael elégedetten Anja tányérját. – Örülök, hogy nem csak a salátát ette meg. Nem is látszik magán, hogy ilyen jóízűen tud enni.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- A jó géneknek köszönhetem, de maga sem panaszkodhat – viszonozta a bókot.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Már régen szeretnék magától megkérdezni valamit.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Csak tessék – bíztatta Anja.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Miért volt velem eddig olyan barátságtalan?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Nem is sejti? – kortyolt a borába a lány. – Pedig meg mertem volna esküdni, hogy felismert, amikor először találkoztunk a szerkesztőségben.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Persze, hogy felismertem. A Carlyle-ban találkoztunk, Woody Allen koncertje után. De…</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- … ahol maga prostituáltnak nézett engem.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Hogy minek? – hökkent meg Michael. – Biztosíthatom arról, hogy ez eszembe sem jutott!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Pedig azt a célzást arra, hogy reméli, nem mindenben vagyok olyan ügyetlen, mint a koktélokkal, nehezen lehetett volna félreérteni.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Akkor magának mégiscsak sikerült. Talán eléggé szerencsétlen megjegyzés volt, de semmi köze sincs ahhoz, amit maga gondolt! Tudja, meglehetősen lehangolt voltam. Néhány nappal azelőtt érkeztem haza Irakból, ahol elveszítettem egy régi barátomat. A Carlyle-ba azért mentem, hogy valami elterelje erről a gondolataimat. Talán nem voltam túl barátságos, de nem akartam megbántani, és próbáltam bocsánatot kérni is, de nem hagyott rá lehetőséget, amikor bepattant a taxiba és eltűnt.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Értem. És sajnálom – nézett a lány együttérzéssel Michaelre. – Ez azonban még mindig nem magyarázza meg azt a telefonhívást.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Milyen telefonhívást? – csodálkozott el a férfi.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ez még a Carlyle-beli találkozásunk előtt volt, a szerkesztőségben. Maga Daniel Blacket kereste az elnök elleni támadásról szóló tudósítás miatt. Én fogadtam a hívását, és az sem volt barátságosnak, vagy udvariasnak mondható.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Lisa, maga nem tudja, mi volt akkor ott! Órák óta próbáltam telefonvonalhoz jutni, a műholdas telefonom nem működött, és mire végre sikerült elérnem a Timest, tudtam, hogy a lap már a nyomdában van, és nem lehettem biztos abban, hogy sikerül leállítani. Rendes körülmények között igazán jól nevelt és tisztelettudó vagyok – szabadkozott mosolyogva.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ezt én is megerősíthetem – ölelte át szeretettel a férfit Rosa, aki a tányérokat elvinni érkezett az asztalhoz. – Nem mondom, hogy sarokban ülő jó kisfiú volt, mert az nem lenne igaz, de az édesanyja udvariasságra és tiszteletre nevelte.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Jól van, elhiszem – nevetett Anja, és egyre nagyobb zavarban érezte magát. – Talán mégiscsak Gabynak volt igaza – gondolta -, és túldimenzionáltam egy kicsit a dolgokat.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Akkor, béke van? – kérdezte mosolyogva Michael.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Béke – nyújtott kezet Anja, és a férfi kezének érintésére különös érzés fogta el. Belenézett a vakító, kék szempárba, és úgy érezte, elveszik a férfi pillantásában.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Hm … hozhatok nektek még valamit? – köhintett Rosa.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Köszönjük, nem – válaszolt Michael Anjára nézve, és csak vonakodva engedte el a lány kezét.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Akkor én nem is zavarok – mondta az asszony -, örülök, hogy láttalak, Michael, és kérlek, ha lehet, ne csak évente egyszer látogass meg!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Igyekszem, Rosa – állt fel Michael, és szeretettel ölelte át nagynénjét. Az asszony még egy elégedett pillantást vetett Anjára, majd elsietett, hogy újabb rendeléseknek tegyen eleget.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Talán mi is mehetnénk – szólalt meg Anja. – Holnap korán kezdődik a nap, nem ártana korán le is feküdni – nézett az órájára.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Indulhatunk – állt fel Michael, és előzékenyen Anjához lépett. Karon fogta a lányt, úgy segítette át az asztalok között. Már majdnem elérték a kijáratot, amikor Michael a nevét hallotta.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Hello, Michael, Michael Scott, tényleg te vagy az? – harsogta egy érces férfihang.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Michael hátrafordult, és ekkor egy magas, jóképű férfi ért melléjük. Anja látta, hogy Michael álla megfeszül.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Evans – szólalt meg végül kimérten.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Mi újság, öreg harcos? – kedélyeskedett az ismeretlen. – Gondoltam, hogy ha nem vagy éppen Irakban, akkor esetleg itt leszel, de arra nem számítottam, hogy ma este itt futunk össze.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Amint látod, nem vagyok Irakban – válaszolt Michael még mindig feszülten.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ki ez a gyönyörű hölgy veled? – fordult a férfi Anja felé.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Nem szükséges tudnod – lépett Michael félig Lisa elé.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ó, dehogynem – kerülte ki a másik férfi Michaelt. – Ha már Mike ilyen udvariatlan, kérem, engedje meg, hogy bemutatkozzam: Erik Evans vagyok.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Lisa Hamilton – nyújtott kezet Anja.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Michaelnek már megint milyen szerencséje van! Újra egy csodaszép nőt látok mellette!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Evans, ennyi elég is volt belőled, engedj bennünket tovább!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Nem értem, kisasszony, hogyan képes elviselni Michael faragatlanságát – tartotta a kezében Anja kezét a férfi -, mindenesetre örülök, hogy megismerhettem, és remélem, lesz még alkalmam látni önt!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ha rajtam múlik, biztosan nem – lépett egyet előrébb Michael, ennek következtében Evans elengedte Anja kezét és egy lépést hátrálni kényszerült. Michael karon fogta Anját és a kijárat felé indultak. Anja még akkor is a hátán érezte a férfi tekintetét, mikor kiléptek az ajtón. Csendben sétáltak néhány percig, Michaelen látszott, hogy nem akaródzik megszólalnia, és Anja sem erőltette a beszélgetést. Végül mégis Michael volt az, aki megszólalt.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Elnézését kérem ezért a kis közjátékért.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ki volt az az ember?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Erik Evans, a New York Post külpolitikai tudósítója, és talán legaljasabb ember, akit csak ismerek.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ezt nagyon határozottan állítja.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Higgye el, Lisa, volt időm és alkalmam megismerni Evanst. Tisztességtelen a végtelenségig. Egy ideig egy helyről tudósítottunk, még Afganisztánból. Van néhány dolog, amit nem mondhatok el az ott történtekről, de annyit igen, hogy ha Evansen múlt volna, én már régen nem élnék.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ezek súlyos vádak – jegyezte meg Anja.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixTVMKd9Jv8eH_2wHNbngkp9NLtYYDECylWC0aE301aCo9jXok5ME8V6p1gm7cpeW0pcK5VTPWKBxVDVYsXZLk4eBdqPW-pUOHybapO18VYVaDOUIqwkdSRPu3Hff63dgISntcV_O5pjY/s1600/john_barrowman2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixTVMKd9Jv8eH_2wHNbngkp9NLtYYDECylWC0aE301aCo9jXok5ME8V6p1gm7cpeW0pcK5VTPWKBxVDVYsXZLk4eBdqPW-pUOHybapO18VYVaDOUIqwkdSRPu3Hff63dgISntcV_O5pjY/s320/john_barrowman2.jpg" width="240" /></a>- Valóban – szólt Michael, és látszott, hogy ezt a beszélgetést nem akarja folytatni. Közben visszaértek a szállodához. Anja szobája előtt még megegyeztek abban, hogy másnap reggel nyolckor együtt reggeliznek, majd búcsút vettek egymástól. Anja fejében egymást kergették a gondolatok, csak nehezen tudott elaludni. Meglepve tapasztalta, hogy a Michaellel kapcsolatos ellenérzései szinte nyomtalanul eltűntek, és az ellenszenv helyébe érdeklődés lépett. Michael helyzete nem volt ennyire komplikált, mert ő eddig is érdeklődött Anja után, és ez a vacsora - amely rendkívül kellemes volt egészen addig, amíg Evans meg nem jelent az étteremben – csak fokozta ezt az érdeklődést. Egyetlen közös gondolatuk volt: mindketten kíváncsiak voltak arra, hogy a közös munka vajon közelebb hozza-e őket egymáshoz a további néhány napban. Volt azonban még valaki, aki sokat gondolt mindkettőjükre ezen az estén: Erik Evans fejéből sem akart eltűnni a pár képe. Michael Scottal finoman szólva nem kedvelték egymást, de Evans nem is Scottra gondolt, sokkal inkább arra a páratlanul szép nőre, akivel ma este látta. Az a nő nem csak azért volt érdekes, mert gyönyörű, hanem mert Evans biztos volt abban, hogy nem akkor látta először, de képtelen volt felidézni, hol és mikor találkozhattak. Abban azonban biztos volt, hogy ha rajta múlik, nem ez volt az utolsó találkozása Lisa Hamiltonnal…</div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-4262051393361092851.post-77145610193441171442010-11-20T19:37:00.000+01:002010-11-20T19:37:59.560+01:00A szerelem New Yorkba érkezik - 9.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJY6bYBIjRRJBX8Bc_aJpO2BbC5H0zVjjrauIHbgJ6djf5GPus76xS5wisI8Pied1Ly67spSyqJ_mLhaCa8AUPWv_cllUWFiHphQKQZeeYwTrwTPo-dpAz576oNoEnGtXqkQZVwFUPM_o/s1600/KimberlyPendleton.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJY6bYBIjRRJBX8Bc_aJpO2BbC5H0zVjjrauIHbgJ6djf5GPus76xS5wisI8Pied1Ly67spSyqJ_mLhaCa8AUPWv_cllUWFiHphQKQZeeYwTrwTPo-dpAz576oNoEnGtXqkQZVwFUPM_o/s200/KimberlyPendleton.jpg" width="200" /></a></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Michael éppen indulni készült, amikor csengettek. Nem várt senkit, úgyhogy kíváncsian nyitott ajtót.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Michael, drágám, igazán nem szép tőled, hogy fel sem hívtál! – kígyózott be az ajtón egy vadító szőkeség, az évszaknak megfelelő könnyű, fehér selyemruhában.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Meglep, hogy itt látlak, Kim! – szólalt meg a férfi, és a nő után indult, aki otthonosan elhelyezkedett a nappali kanapéján.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Tudom, tudom – mosolygott a nő -, volt közöttünk az a kis félreértés, mielőtt visszamentél Irakba, de azt hittem, már régen megfelejtkeztél erről.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Nem érdekel, Kim, és nem érdekelsz te sem! – mondta Michael határozottan. – Indulnom kell, úgyhogy kérlek, most menj el!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Kimberly Pendleton lusta, érzéki mozdulatokkal felkelt a kanapéról, és a férfihez lépett. Hozzásimult, és Michael orrát betöltötte parfümjének illata.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ezzel nem érsz el semmit! – figyelmeztette a férfi a nőt, de az csak felkacagott, és szorosan átölelte.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Tényleg nem? – simított végig a férfi haján, arcán, majd a mellkasán, végül a farmer derekába fűzte a kezét. – Igaz, hogy már több mint fél éve annak, hogy utoljára láttalak, de nem úgy emlékszem rád, mint akit hidegen hagynak a csókjaim! – és mintha csak igazolást keresne a szavaira, megcsókolta a férfit. Michael megpróbálta eltolni magától a nőt, de ő úgy kapaszkodott belé, mintha csak az élete múlna rajta. Szakértő, ügyes kezei bekúsztak a férfi pólója alá. Egy pillanatra elengedte és hátrébb lépett, de csak azért, hogy egy üres mozdulattal megszabaduljon a ruhájától. Napbarnított, ruganyos teste egzotikus illatot árasztott, és a férfinak egyre nehezebb volt ellenállnia a nyilvánvaló kísértésnek. Bár megfordult a fejében, hogy elküldi a nőt, eljött a pillanat, amikor erre már nem volt képes. Már hét hónapja nem ölelt senkit, nem oldódott fel senki karjaiban. Felmerült benne, hogy talán nem tisztességes lefeküdnie Kimmel, hiszen utolsó találkozásukkor szakított a nővel, de Kimet nem ő hívta ide, és a nőnek szemmel láthatóan nem volt más vágya, mint vele ágyba bújni, úgyhogy megadta magát a kutató kezeknek és az érzéki szájnak. Felemelte Kimet és a hálószobába vitte. Néhány pillanat múlva már mindketten meztelenek voltak. A nő szőke haja elborította, miközben végigcsókolta a testét. A nő keze és szája mindenütt ott volt, és kétségeit félredobva Michael igazán élvezte a kényeztetést. Kimmel összeszokott páros voltak, a nő pontosan tudta, hol és hogyan érintse meg, hogy a lehető legnagyobb élvezett okozza. Amikor Michael a nőbe hatolt, már nem gondolt semmire. Egyetlen pillanatra ugyan felködlött benne egy karcsú test, egy vöröses fényben játszó barna hajzuhatag, egy határozott, csokoládébarna szempár, és a vágy, hogy azt a másik nőt ölelhesse, de a gondolat gyorsan tovaszállt, a ritmikus mozgás, Kim hajlékony, készséges teste és a robbanásszerű orgazmus mindent kisöpört a fejéből.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ennyit arról, hogy nem érdekellek – szólalt meg később Kimberly, nyilvánvaló elégedettséggel a hangjában.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ez csak szex volt, Kim, semmi más – kelt fel az ágyról Michael, és a konyha felé indult. A hűtőszekrényből kivett egy üveg ásványvizet, és nagyot kortyolt belőle.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Annak viszont első osztályú volt – vette ki a nő a férfi kezéből az üveget. Miközben ivott, néhány csepp víz legurult a nyakán. Michael a szemével követte a vízcseppek útját egészen a kerek, feszes mellekig. A nő látta a pillantását, és közelebb lépett, de a férfi hátat fordított neki és a fürdőszobába indult. Zuhanyozás közben már arra gondolt, hogy kifejezetten rossz ötlet volt lefeküdnie Kimmel. A nővel már két éve tartott fenn laza kapcsolatot, amely pont megfelelő volt arra, hogy egy-egy kiküldetésből hazatérve kellemesen töltse az idejét. Úgy tűnt, hogy ez megfelel a nőnek is, de hét hónappal ezelőtt Kimberly kifejezte azon szándékát, hogy szívesen venné, ha a férfi Mrs. Scottot csinálna belőle. Michael visszautasította a házasság gondolatát is, és ez meglehetősen csúnya veszekedést robbantott ki közöttük, amelynek végén a nő elrohant Michael pedig ezzel befejezettnek nyilvánította a kapcsolatukat. Igazság szerint még némi lelkiismeret-furdalása is volt azért, mert soha eszébe sem jutott Kimberlyt feleségül venni, bár az is igaz, hogy nem is ígért házasságot a nőnek. Észre kellett volna vennie, hogy Kim már nem elégszik meg az alkalmi szexszel, és az időnkénti közös programokkal. Nem akarta megbántani a nőt, de nem is akart belőle többet. Mikor végzett a zuhanyozással, elhatározta, hogy ezt meg is mondja Kimnek, de a nőt már nem találta ott. Egy cédulát hagyott csak a nappali asztalán, hogy „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ezt te is ugyanúgy élvezted, ahogyan én. Remélem, hamarosan megismételjük”. </i>– Ha rajtam múlik, nem – gondolta Michael, majd felöltözött, és eredeti tervének megfelelően a New York Times szerkesztőségébe indult.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Csütörtökön délután öt óra volt, és Anja már végzett aznapra a munkájával. Éppen indulóban volt hazafelé, amikor a telefonja megszólalt.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ms. Ritter kéret az irodájába – szólalt meg a vonalban Anita Sollen.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Máris indulok! – tette le a telefont Anja, s miközben az igazgatónő irodája felé tartott, azon gondolkodott, vajon miért hívatja őt Ms. Ritter. A titkárságon Anita az igazgatónő ajtajára mutatva jelezte, hogy Anját már várják. Az irodába lépve nagyon meglepődött, mert Ms. Ritteren kívül Daniel Black és Michael Scott ült a tárgyalóasztal körül.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Lisa, örülök, hogy még itt van – lépett felé az arcán kedves mosollyal Maria Ritter. – Talán még nem ismeri Mr. Scottot – mutatott Michaelra.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- De, már volt szerencsém hozzá – szólt fanyar mosollyal Anja. Ms. Ritter meglepődött a lány hangjának ellenséges zöngéjén, de úgy döntött, nem csinál ügyet belőle, így csak hellyel kínálta Anját.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Mindannyian tudjuk, hogy a jövő héten Washingtonban világpolitikai csúcstalálkozó lesz – kezdte a mondandóját Ms. Ritter. – Ez az év legnagyobb jelentőségű külpolitikai eseménye, melyre a lap legnagyobb tapasztalattal rendelkező tudósítóját küldjük – mutatott Michael Scottra. – Michaellel Norma Phelps képviselte volna a lapot az eseményen, de Norma epehólyag-gyulladással kórházba került, és egészen biztosan nem épül fel néhány napon belül. Lisa, az elmúlt fél évben maga rengeteget tanult nálunk, és bebizonyította a rátermettségét is. Itt az ideje, hogy bedobjuk a mélyvízbe. Daniellel arra gondoltunk, hogy maga kísérje el Michaelt Washingtonba, itt lehetősége lesz az újságírói tapasztalatainak bővítése mellett a diplomáciai ismereteit is alkalmazni.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Lisa döbbent csenddel fogadta az igazgatónő szavait, Michael Scott arcáról nem lehetett leolvasni, mire gondol.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Talán gondot jelent valamelyiküknek? – kérdezte kaján vigyorral az arcán Daniel Black.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Miért jelentene? – kérdezett vissza Michael. – Én profi vagyok, bármilyen körülmények között tudok dolgozni.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Lisa? – fordult a nő felé Daniel.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Természetesen nekem sem jelent gondot! – válaszolta Anja, sokkal nagyobb magabiztossággal, mint amit érzett, és közben arra gondolt, milyen szívesen fojtaná meg ott a helyszínen Daniel Blacket. Sejtette ugyanis, hogy Ms. Ritter kitől kapta a Scott-Hamilton közös munka ötletét.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Akkor ezt megbeszéltük. Anita már elintézte a szállást és a repülőjegyeket, szóval mindent, amire szükségük lehet. Holnap délután elrepülnek Washingtonba, szombat reggeltől tudósítanak a delegációk érkezéséről, és csak jövő vasárnap este térnek vissza, amikor már az utolsó küldöttség is elutazott. Mindkettejükért autót küldök holnap délre, a gépük két órakor indul. Minden segítséget megkapnak, amire csak szükségük lehet. A lap online kiadását is önök tudósítják, ezért a következő hét folyamatos munkát igényel mind a kettőjüktől. Nagyon bízom abban, hogy a New York Times tudósításai lesznek a leghitelesebb, legpontosabb és legfrissebb híradások a konferencián történtekről! – állt fel Ms. Ritter, jelezve, hogy a megbeszélés véget ért. Mindannyian az ajtó felé indultak.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Lisa, egy pillanatra maradjon még, kérem! – tette a kezét Anja karjára. Daniel és Michael elhagyták az irodát.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Láttam, hogy valami aggasztja! – ült vissza az asztalhoz az igazgatónő, és érdeklődve nézett Anjára.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Valóban. A világpolitikai konferencián sokan lehetnek olyanok, akik felismerhetnek – mondta Anja, és örült annak, hogy nem kellet hazudnia, bár az tény, hogy nem mondott el mindent.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ez valóban problémát jelenthet – gondolkodott el az igazgatónő. – Egy megoldás azonban van: Michael tudósít a helyszínekről, ön pedig a háttérmunkát végzi, így nem kerül reflektorfénybe. Gyakorlatilag ki sem kell mozdulnia a hotelszobájából, ha nem akar. Én is tartottam a nyilvánosságtól, de nagyon szeretném, ha ott lenne, és segítené Michaelt. Magának is jó lehetőség lenne a szakma gyakorlására ez a nagy jelentőséggel bíró esemény.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Köszönöm a bizalmát! – állt fel mosolyogva Anja, és miközben elbúcsúzott Ms. Rittertől, megpróbált hinni abban, hogy tényleg nem lesz semmi baj.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Aznap este Michaelnek is volt min gondolkodnia. Elképesztőnek, de egyben izgalmasnak is találta azt az ötletet, hogy a hűvös, megközelíthetetlen, de tagadhatatlanul vonzó Lisa Hamiltonnal töltsön egy hetet Washingtonban. Eszébe jutott az a röpke pillanat, amikor aznap délután Lisa alakja villant az agyába, miközben Kimmel szeretkezett. Akkor sem értette, és most sem tudta, miért jutott eszébe egy másik nő. A szex Kimmel nyilvánvalóan hiba volt, és nem ismétlődhet meg többet, de ennek semmi köze Lisa Hamiltonhoz. Nem szereti Kimet, és esze ágában sincs feleségül venni, márpedig Kimberly pontosan ezt akarja. Michael kedvelte őt, és nem akart neki fájdalmat okozni, de nem adhatja meg azt, amit a nő szeretne. Gondolatai újra Lisa felé kalandoztak. Változatlanul nem értette, miért olyan elutasító vele Lisa. Ennek ellenére, van abban a nőben valami, ami nem hagyja szabadulni a gondolatait. Oké, szép, sőt, gyönyörű, de sok szép nő van még a világon. Okos is, ez nyilvánvaló, de okos nőből is van néhány. Van benne valami természetes elegancia és fensőbb rendűség is. Talán a megközelíthetetlensége, vagy az, hogy kihívást jelentene akár csak azt elérni, hogy ne szórjanak dühös szikrákat azok a gyönyörű szemek, ha meglátják őt. Michael csak abban az egyben volt biztos, hogy nem akármilyen hétnek néz elébe, és bár nem volt híján a bátorságnak, nem mert volna fogadásokat kötni az események végkimenetelére.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiffYRQHPKIglCbLKpNVBX6Q1okoImtqrHKXbze5DFKkpQ7P-kYwMcOzjDFUPiEWCsiR23l7kGlzzoxfHYz3bCrcZenbQSYcuM2i7iNqvBTrqcpANs4OuMizGtWQLMaYZLx7l_nr9x8MVE/s1600/Willard-Inter-Continental-Washington-DC-1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiffYRQHPKIglCbLKpNVBX6Q1okoImtqrHKXbze5DFKkpQ7P-kYwMcOzjDFUPiEWCsiR23l7kGlzzoxfHYz3bCrcZenbQSYcuM2i7iNqvBTrqcpANs4OuMizGtWQLMaYZLx7l_nr9x8MVE/s200/Willard-Inter-Continental-Washington-DC-1.jpg" width="141" /></a></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">A JFK repülőtér a szokásos zsúfolt arcát mutatta, mikor másnap délután Anja megérkezett. Michaelt a tranzitban pillantotta meg, a férfi egy hetilapot olvasott. Anja távolról nézte őt, míg a férfi megérezhette ezt, mert felemelte a fejét, és egyenesen rá nézett. Anja belátta, hogy gyávaság lenne továbbra is csak álldogálni, ezért elindult Michael felé.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Örülök, hogy megérkezett! – mérte végig a férfi a nőt, és elégedett volt a látvánnyal. Anja kényelmes, de elegáns, rövid ujjú, vékony vászon nadrágkosztümöt vett fel, melynek halvány mogyorószíne nagyon jól mutatott napbarnított bőrén. Kényelmes, lapos sarkú szandáljában felnézett a férfira.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Akkor legalább egyikünknek jó napja van! – válaszolt hűvösen. Michael arcán alig észrevehetően bosszús grimasz futott át.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Több mint egy hétig össze leszünk zárva, ha szükséges, napi huszonnégy órán át – kezdte Michael. – Próbáljuk meg ezt az időt egymás számára elviselhetővé tenni, ha lehet!</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Rajtam nem múlik! – szólt Anja, majd a férfitól a lehető legtávolabb sétálva helyet foglalt, és táskájából egy könyvet vett elő, majd olvasni kezdett. Michael azon gondolkodott, hogyan tovább, de mielőtt megszólalhatott volna, a hangosbemondó a járatukhoz szólította őket. Valami keveredés lehetett a jegyek körül, mert a gépbe szállva kiderült, hogy a jegyeik nem egymás mellé szólnak. Michael tudomásul vette, míg Anja kifejezetten örült annak, hogy továbbra sem kell szóba állnia a férfival. Alig több mint egy óra múlva megérkeztek a Dulles nemzetközi repülőtérre. Anita Sollen tényleg mindenről gondoskodott, a repülőtéren sofőr várta és a Willard Intercontinental Hotel Washingtonba szállította utasait. Az ötcsillagos szálloda minden igényt kielégítő kényelmet ígért. Miután regisztráltak a recepciónál, a lifthez indultak. Mindkettőjük szobája a hotel ötödik emeletén volt. Michael az ajtajáig kísérte Anját.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOe4OZ_SwHUCaBiDAyuzAPA9Cb2AvujoCm-NaNaZ4b1y3qWFbY1SyoaQru6Afco4cH2rNi1ds0GiQve5usJ6MUERdYJ7LIzDmxJYAe9SlNw-EWoZYz0OfYdbCWmKzrpoNJgDhO71FUIsg/s1600/Willard-Inter-Continental-Washington-DC-Guest-Room2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOe4OZ_SwHUCaBiDAyuzAPA9Cb2AvujoCm-NaNaZ4b1y3qWFbY1SyoaQru6Afco4cH2rNi1ds0GiQve5usJ6MUERdYJ7LIzDmxJYAe9SlNw-EWoZYz0OfYdbCWmKzrpoNJgDhO71FUIsg/s200/Willard-Inter-Continental-Washington-DC-Guest-Room2.jpg" width="200" /></a></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Gondolom, szívesen felfrissítené magát – szólt figyelmesen a nőhöz -, de este elvinném vacsorázni.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Erre semmi szükség, köszönöm, képes vagyok gondoskodni magamról! – mondta Anja, de Michael ez alkalommal nem tűrt ellentmondást.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Lisa, maga először dolgozik terepen, így gondolom, nem vitás, hogy most én vagyok a főnök, ha tetszik magának, ha nem. Szükség van arra, hogy egyeztessünk, ugyanis az első delegáció már holnap megérkezik.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Rendben – látta be Anja, hogy tényleg nincs értelme további ellenkezésnek. – A nyolc óra megfelelő lesz.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Itt leszek – búcsúzott Michael, és csak akkor vigyorodott el, amikor az ajtó kattant a nő mögött. Néhány lépésre volt csupán a férfi lakosztálya, a boy már várta őt a csomagjával. A helyiség minden kényelmet biztosított, melyet Michael nagyra értékelt. Pontosan azért, mert eddigi élete során annyi kényelmetlenségnek volt kitéve, hogy most kifejezetten örült annak a luxusnak, amit ettől a hoteltől kapott. Eközben Anja megkönnyebbülve sétált beljebb saját lakosztályába, melynek krémszínű eleganciája megnyugtatóan hatott rá. Washingtonban is elképesztő hőség volt, de a hotel légkondicionált közegében ebből semmit sem érzett. Miután beengedte a boyt a csomagjával, kibújt a kosztümjéből, és mint sokszor, ha az életben nehéz, vagy kellemetlen helyzetbe került, Gabyt hívta telefonon.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Anja, úgy örülök, hogy hallak! – csendült fel barátnője hangja a vonal végén. – Már én is akartalak hívni. Fantasztikus volt az a hét, amit együtt töltöttünk New Yorkban, de amióta hazajöttem, szinte levegőt venni sincs időm! Elkezdtem dolgozni a Le Monde-nál, és ennél izgalmasabb dolog még nem is történt velem! Képzeld… - és Gaby csak mondta, mondta, Anja pedig hallgatta barátnője élménybeszámolóját. Nagyon örült annak, hogy Gaby jól érzi magát a lapnál, és barátnője kicsit elterelte a figyelmét a saját problémáiról.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- És veled mi újság? – kérdezte végül Gaby. – Milyen az élet New Yorkban?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Most Washingtonból hívlak.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Mit keresel te Washingtonban?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- A világpolitikai konferenciára jöttem, Michael Scottal.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Hogy kivel? Scottal? Azzal, akire ránézni sem bírtál? Azzal, aki…</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Vele.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Minden szót úgy kell kihúzni belőled? –türelmetlenkedett Gaby.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Egyszerű történet: munka. A konferenciáról Scott tudósít, a kolléganő pedig, aki elkísérte volna, lebetegedett. Szükség volt valakire, aki beugrik a helyére. Ennyi.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- És te önként jelentkeztél?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Bolondnak nézel? Dehogy jelentkeztem. Tegnap délután behívatott Ms. Ritter, és tényként közölte velem, hogy jönnöm kell. Nem volt apelláta. Persze mint kiderült, Daniel Black keze van a dologban, ő javasolta az igazgatónőnek, hogy engem küldjön el Scottal Washingtonba.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- A vén kéjenc! – nevetett Gaby. – Látszott rajta, hogy perverz. Nyilván élvezi, hogy kényelmetlen helyzetbe hozhatott téged.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Valószínűleg – hagyta rá Anja. – De ennél sokkal fontosabb kérdés, hogy most mit tegyek.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Anja, én már akkor is mondtam, hogy nem értem, mi bajod Scottal, amikor elmesélted, milyen afférotok volt. Nyilván félreértésről van szó, és neked adnod kellene egy esélyt, hogy Michael bebizonyítsa ezt. Úgy viselkedsz, mint egy durcás kisgyerek. Lehet, hogy ez a férfi rendes és normális, az is lehet, hogy tényleg arrogáns bunkó, de a véleményedet nem alapozhatod egy telefonbeszélgetésre, és egy szerencsétlen szituációra. Arról nem is beszélve, hogy most együtt kell dolgoznotok, ha tetszik neked, ha nem, és az biztosan nem fog menni, úgy, hogy nem is állsz vele szóba.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Igazad lehet – gondolkodott el Anja barátnője szavain. Néhány percig beszélgettek még, majd Gabynak mennie kellett. Anja pihent egy órát, majd frissítő zuhanyt vett. Bár nem tudta, milyen tervei vannak Michaelnek a vacsorára nézve, úgy döntött, hogy nem szeretne a szállodában vacsorázni. Utazásai során, ha csak tehette, mindig azokat a helyeket kereste, ahová a helyiek jártak, mert tapasztalatai szerint azok voltak a legjobb helyek. A kánikulára való tekintettel egyszerű, hosszú, törökmintás ruhát vett fel, így nyitott ajtót a férfinak, aki pontosan nyolc órakor kopogtatott be hozzá.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQZxBp8BBsOcrXq7BPBOTSxBYSMjFCMqoC6F0vVEwUcdA8Jre4Y3jFIR_kXkStYohihFy-rlC-QhTN2IIPCWxE5GKC8sR6DknonKYvZOWNTxgYMeuXeq16uwKCvz729j93jR0Ycp3yQF0/s1600/t%25C3%25B6r%25C3%25B6kmint%25C3%25A1s+ruha.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQZxBp8BBsOcrXq7BPBOTSxBYSMjFCMqoC6F0vVEwUcdA8Jre4Y3jFIR_kXkStYohihFy-rlC-QhTN2IIPCWxE5GKC8sR6DknonKYvZOWNTxgYMeuXeq16uwKCvz729j93jR0Ycp3yQF0/s320/t%25C3%25B6r%25C3%25B6kmint%25C3%25A1s+ruha.jpg" width="260" /></a></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;"><br />
</div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-4262051393361092851.post-84528626135578056372010-10-17T19:51:00.004+02:002010-11-20T19:53:35.455+01:00A szerelem New Yorkba érkezik - 8.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3nhQVjpvp9YStLezTg2OD5TTqo-NZOvrmwzjPntmB0ZT0FSLOULvQQzcvx434V_N8etJVi8fQP_PGhw7ZQhcno8-zLNkT_gBPo8QUH9DKF41xbSpeVKAOF9D-HxuM7CCaSs9MDdDwk6k/s1600/Summer-2,+Central+Park,+New+York.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3nhQVjpvp9YStLezTg2OD5TTqo-NZOvrmwzjPntmB0ZT0FSLOULvQQzcvx434V_N8etJVi8fQP_PGhw7ZQhcno8-zLNkT_gBPo8QUH9DKF41xbSpeVKAOF9D-HxuM7CCaSs9MDdDwk6k/s200/Summer-2,+Central+Park,+New+York.jpg" width="200" /></a></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;"><br />
New York szinte fuldoklott a júliusi hőségben. Anja is megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor megérkezett a JFK repülőtér légkondicionált várótermébe. Délután két óra volt, a hőség teljes erőbedobással tombolt. A párizsi gép néhány perce landolt, Anja éppen időben érkezett. Nem is kellett sokat várnia, amíg a karcsú barna lány feltűnt az érkező utasok között.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Gaby! – kiáltott Anja, és kitárt karral sietett barátnője felé. Örömmel ölelkezett össze a két barátnő, és olyan bájos látványt nyújtottak, hogy többen megtorpantak, és megbámulták őket. Anja hófehér, vállpánt nélküli maxiruhájában friss és elegáns jelenség volt, míg Gaby a francia nők merészségével tűzpiros miniruhába bújt, és azzal kápráztatta el a repülőtéren várakozókat. Anja annyira örült a barátnőjének, hogy azt nehéz lett volna szavakba önteni, így hát meg sem próbálta, de Gaby látta a meghatottság és az öröm könnyeit a szemében.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGZA3RG2Z8GyQNLjpcOX_SjPj6xJg_x1NUPDMW9Ha02j9igFyY949_mqRsUHs-LFZok-UkG1cxkW1K4zxYo2aomGftNIVp8A0QyD7lFiyF7TV5h4LUQi8UdGQjeREqSfDzXjXRtTSSiUo/s1600/ford-fiesta-concept-4.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGZA3RG2Z8GyQNLjpcOX_SjPj6xJg_x1NUPDMW9Ha02j9igFyY949_mqRsUHs-LFZok-UkG1cxkW1K4zxYo2aomGftNIVp8A0QyD7lFiyF7TV5h4LUQi8UdGQjeREqSfDzXjXRtTSSiUo/s200/ford-fiesta-concept-4.jpg" width="200" /></a></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Itt táborozunk le a repülőtéren, vagy inkább hazaviszel? – próbálta Gaby a feszültséget oldani, és sikerrel járt, igyekezetét Anja nevetéssel honorálta. A találkozás örömében szinte észre sem vették a mellbevágó hőséget, ahogy elhagyták a terminált, és beültek Anja autójába. A New Yorkban eltöltött első néhány hét után Anja belátta, hogy a tömegközlekedés az otthona és a szerkesztőség között meglehetősen körülményes, az állandó taxizással pedig nem akarta felhívni magára a figyelmet, ezért vásárolt egy Ford Fiestát. Az autó kicsi volt, de kényelmes, és biztosította azt a függetlenséget a közlekedésben, amire Anjának szüksége volt. Gaby ámulva nézte a várost. Sokfelé megfordult ugyan, de leginkább Európában, a tengerentúlon még sohasem járt. A Nagy Alma első pillantásra elvarázsolta őt is, alig várta, hogy felfedezhesse. Az első csodálóját Robert Owens személyében szerezte a városban, a portásnak komoly gondjai adódtak a levegővétellel, amikor a francia lány megjelent a házban Anja oldalán.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Mr. Owens, lenne szíves gondoskodni Mademoiselle Mercier csomagjairól? – mosolygott Anja a férfira, miközben átnyújtotta neki az autója kulcsát. Robert csak bólintani tudott, megmozdulnia egészen addig nem sikerült, amíg csodálatának tárgya be nem lépett a liftbe.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Robert Owenst teljesen lenyűgözted – állapította meg Anja, de Gaby csak nevetett. Hozzá volt szokva a férfiak csodáló pillantásaihoz, és a hódolatot bájos természetességgel vette tudomásul. Percek teltek csak el az érkezésük óta, amikor a portásfiú megérkezett a csomagokkal, és szinte szó szerint a kezét-lábát törte igyekezetében, hogy a hölgyek szolgálatára lehessen. Mikor újra magukra maradtak, Anja a vendégszobába kísérte a barátnőjét, majd kávét főzött és ebédet rendelt, amíg Gaby lezuhanyozott. A frissítő zuhany után kényelmes sortban és pólóban jelent meg a nappaliban, és örömmel fogadta a finom kávét. A lányok órákig beszélgettek, bőven volt témájuk, annak ellenére, hogy viszonylag gyakran beszéltek telefonon is. Anja mesélt a munkájáról a szerkesztőségben, és Gabynak is volt egy jó híre: ajánlatot kapott a Le Monde szerkesztőségétől, ami körülbelül akkora fegyvertény volt, mint Anja állása a New York Timesnál.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Tulajdonképpen ezért is most jötten el hozzád – magyarázta Gaby. – Ez az utolsó szabad hetem, mielőtt dolgozni kezdek. Ezt a hetet viszont alaposan ki akarom használni!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ennek semmi akadálya! Vannak is konkrét terveim arra, mit fogunk csinálni ezen a héten – mosolygott Anja. – Bár szabadságon vagyok, holnap be kell ugranom a szerkesztőségbe.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Szívesen veled mennék! – örült a lehetőségnek Gaby. Ebben maradtak, s mivel Gaby fáradt volt az időeltolódástól, aludni tért.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Másnap délelőtt tizenegy órakor parkolt le Anja bordó metál Fordja a New York Times Building parkolójában. Gaby hasonló tiszteletet érzett, amint belépett az épületbe, mint Anja, amikor először járt itt. Anja intett a recepciósnak, majd barátnőjével a hírszerkesztőség felé indult. Az első, akivel találkoztak, Amber volt.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Lisa, te nem szabadságon vagy? – kérdezte meglepetten Amber Anjától.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- De igen, csak azért jöttem be, mert Daniel egy kutatást bízott rám, és az anyagot még ma el kell juttatnom hozzá – vett ki Anja a táskájából egy vaskos dossziét. – Megteszed, ugye, hogy átadod neki?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Erre semmi szükség, hiszen itt vagyok! – hallotta a háta mögül a hírszerkesztőség urának dörmögő hangját. Kicsit elhúzta a száját, mielőtt megfordult volna.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ki ez a szépség, talán új kolléga? – kérdezte Daniel Black, szemét mohón végigjártatva Gabyn.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ahogy vesszük – nyújtott kezet Gaby a férfinak. – Gabrielle Mercier vagyok. Kolléga, csak nem ennél a lapnál.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Hát melyiknél?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- A Le Monde-nál.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- A Le Monde-nál? Igazán sajnálatos, hogy nem bennünket gyönyörködtet a jelenlétével – folytatta zavartalanul az udvarlást Daniel, és nem mutatott hajlandóságot arra, hogy elengedje Gaby kezét.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Sokat hallottam már Önről Lisától – mondta Gaby, és egy határozott mozdulattal kihúzta a kezét a férfi kezéből.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ha Lisától származnak az információi, akkor azok bizonyára nem túl hízelgőek rám nézve – pillantott hidegen a férfi Anjára.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- El sem tudom képzelni, miért gondolja így! – nézett vissza ugyanolyan hidegen a férfire Anja.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Lisa, ha már itt vagy, kérlek, segíts nekem egy kicsit – szólt közbe Amber. – Akadt egy kis problémám egy háttéranyaggal, talán lenne valami ötleted a megoldásra.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Szívesen – nézett hálásan Anja a kolléganőjére, és Gabyval együtt faképnél hagyták Danielt.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Köszönöm! – hálálkodott Anja Ambernek azért, mert kimentette őket az egyre kényelmetlenebbé váló szituációból.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Igazán nincs mit – mosolygott Amber -, de az a minimum, hogy most megisztok velem egy kávét a kantinban.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">A három nő nem kis feltűnést keltett a szerkesztőség folyosóin, miközben a kantin felé haladtak. Amber magas, karcsú és szőke, Anja szintén magas és karcsú, haja az ősz legszebb színeit idézi, Gaby pedig kissé alacsonyabb, de nem kevésbé vonzó, utánozhatatlanul kecses mozdulatait a sokévnyi klasszikus balettnek köszönhette. Amberrel pillanatok alatt egymásra hangolódtak, miközben kávéjukat kortyolgatták.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- … és látnátok kellett volna Daniel arcát, amikor kiderült, hogy mindenféle hülye statisztikával kell töltenie az estéjét, ahelyett, hogy Mrs. Holland titkárnőjének próbált volna a kosztümje alá nézni, pedig Emma Hart valószínűleg nem tiltakozott volna – nevetett Amber. – Egy pillanat, mindjárt visszajövök – mondta, és a pult felé indult.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Istenem, micsoda pasas! – mondta Gaby, mert meglátta, kihez igyekezett Amber.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Kicsoda? – nézett arrafelé Anja is, de azonnal lehervadt a mosoly az arcáról.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ismered? – fürkészte barátnője arcát Gaby.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Az talán túlzás, hogy ismerem, de egészen biztos, hogy nem kedvelem – fordult Anja újra az asztal felé.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ne csigázz, mondd el, ki ez a férfi, és mit vétett, hogy ilyen csúnyán néztél rá! – követelte Gaby.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- A neve Michael Scott, külpolitikai és haditudósító, a New York Times egyik leginkább becsben tartott újságírója, és egy igazi, hétmérföldes bunkó. Arrogáns és tiszteletlen, egyszer összefutottam vele egy bárban, Woody Allen koncertjén. Véletlenül ráborítottam egy koktélt, ő meg prostituáltnak nézett.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Sajnálom, hogy nem voltam ott, ezt igazán megnéztem volna! – kacagott fel Gaby.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Nem volt ennyire mulatságos! – nézett rosszallóan a barátnőjére Anja.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- És ha a pasas tényleg akkora tahó, miért kedveli Amber? – kérdezte Gaby, mert Amber láthatóan jó hangulatban beszélgetett a férfival.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ezt tőle kellene megkérdezned – jelezte Anja, hogy részéről Michael Scott lekerült a napirendről.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Azért én szívesen kideríteném, tényleg olyan rosszfiú-e ez a Mr. Scott – bámulta továbbra is a férfit ábrándos szemekkel Gaby. Michael és Amber közben egy öleléssel elbúcsúzott egymástól, a férfi kisétált a kantinból, Amber pedig visszatért az asztalhoz. Gaby vette barátnője jelzését, és nem hozta szóba a férfit Amber előtt.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhc1kiKP2FouQ4CX3gZaX1W8zZyOWsERkupGX6izkrfFFxJX8FDMt5LOb2-c3AmRrbxILw74VL0vWMce0pM0NKbRyrKJPmD7x4gMNR3HOPYR5SM-9ws3RNoN0zc0VCgdbf9yIwggxh3Dcc/s1600/Manhattannight.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhc1kiKP2FouQ4CX3gZaX1W8zZyOWsERkupGX6izkrfFFxJX8FDMt5LOb2-c3AmRrbxILw74VL0vWMce0pM0NKbRyrKJPmD7x4gMNR3HOPYR5SM-9ws3RNoN0zc0VCgdbf9yIwggxh3Dcc/s320/Manhattannight.jpg" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Gaby látogatásának egy hete villámgyorsan elszállt. A két barátnő igyekezett alaposan kihasználni az időt, bár a hőség nem kedvezett a városnézésnek, Anja igyekezett barátnője minden kívánságát teljesíteni: megnézték a kötelező látványosságokat, a Chrysler Buildinget, az Empire State Buildinget, elhajóztak a Szabadság szoborhoz, hosszú kirándulást tettek a Central Parkban, és természetesen nem hagyták ki a vásárlást sem, Gabynak egy új bőröndöt is vennie kellett, hogy az új szerzeményeit hazavihesse. Elutazása előtti este az éjszakai New Yorkot tűzték műsorra, az egyik legelegánsabb bárba, a Butterflyba készültek, és ami a legjobb volt az egészben, hogy nem is egyedül: Adam Logan jelezte érkezését. Gaby és Anja nagyon örültek annak, hogy újra láthatják Adamet, aki Anjával sem találkozott azóta, hogy a lány januárban megérkezett New Yorkba. Az este kellemesen indult, Adammel azt beszélték meg, hogy a bárban találkoznak. Mint a régi szép időkben, a két lány együtt állt a tükör előtt. Anja egy sötétvörös selyemsantung nadrágot és blúzt választott, és Gaby is a vörös szín mellett tette le a voksát, Anjához hasonlóan nadrág és blúz összeállításban. Ahogyan a gardróbszoba tükre előtt álltak, akár testvéreknek is nézhették volna őket, a hatás lenyűgöző volt. Tíz órakor szólalt meg a telefon, a portaszolgálat a taxijuk érkezését jelezte. Ahogy átsuhantak a ragyogóan kivilágított városon, a látvány Anját is elbűvölte, pedig neki már volt ideje hozzászokni a Nagy Almához. A taxisofőr Manhattanben, a 5th Avenuen, a Plaza Hotel mellett állt meg. A lányoknak tetszett a látvány, a Butterflyt ragyogó kék, csillogó pillangó jelezte a bejáratnál. Meglehetősen nagy tömeg gyűlt össze, a divatos szórakozóhelyen a new yorki elit képviseltette magát. Anja és Gaby éppen azon gondolkozott, hogyan fogják ebben a tömegben megtalálni Adamet, amikor férfi megjelent mellettük. Mivel így hármasban már több mint egy éve nem találkoztak, a viszontlátás öröme ragyogó mosolyt csalt mindnyájuk arcára. Adam foglaltatott a számukra asztalt, így miután áttörték magukat a tömegen, kényelmesen elhelyezkedhettek. A zene nem volt túl hangos, így beszélgetni is tudtak. A beszélgetéshez finom koktélok is társultak, így rövid idő után rendkívül kellemes hangulatba kerültek. A jóképű fiatalember és a két gyönyörű nő sokak érdeklődését felkeltette, többen megálltak az asztaluknál, és táncolni hívták a hölgyeket. Egy ideig mindannyian elutasították a felkéréseket, majd érkezett egy olyan ajánlat, aminek Gaby nem tudott ellenállni. A férfi, aki táncolni hívta, mintha megtestesítette volna minden álmát: kisportolt testalkat, ragyogó zöld szempár, barna haj, és olyan mosoly, amelyik azonnal levette a lányt a lábáról. Gaby Anjára és Adamre pillantva elnézést kért, és már ott sem volt. Anja és Adam összenevettek, majd Adam táncolni hívta Anját, aki nem habozott, hiszen egyik kedvenc száma szólalt meg éppen. Az andalító, lágy zenére összeszokott párosként táncoltak, nem akármilyen látványt nyújtva. Nem tudták, nem is tudhatták, hogy nem messze tőlük volt valaki, akinek ez a látvány egyáltalán nem tetszett. Egy rövid, barna hajú, ragyogóan kék szemű férfi kísérte figyelemmel a pár minden mozdulatát, gyönyörködött a nő kecsességében, mozdulatainak bájában, és arra gondolt, bárcsak ő tarthatná a karjaiban a lányt. Amikor a szám véget ért, a pár visszasétált az asztalukhoz, a férfi pedig, aki addig őket nézte, felhörpintette az italát, és kisétált a bárból. Anját és Gabyt Adam kísérte haza, de csak jóval később, ami azt illeti, már inkább hajnalodott, amikor a három hullafáradt jóbarát nyugovóra tért Anja otthonában. Még szerencse, hogy Gaby gépe csak délután négy órakor szállt fel. A JFK-re Adam is kikísérte Gabyt, és amikor búcsút vettek egymástól, megfogadták, hogy a következő talákozásukig biztosan nem telik el újabb egy év.</div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-4262051393361092851.post-57878164792207319152010-09-25T15:09:00.001+02:002010-09-25T15:09:35.539+02:00A szerelem New York-ba érkezik - 7.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKqVtFhy4YpUR6yDsZis_uomRbq9XoFSaUfAW4oTVEDmGYSiQ80wfy0zB8ejGzXMIOFMEPUdazdpuTb2adxWco_j_FYHxVN4fNZat7xsuWHNgOBFcHt1_jGrTSKcAgFtzAqkVNRUJrrA4/s1600/Carlyleclub.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="188" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKqVtFhy4YpUR6yDsZis_uomRbq9XoFSaUfAW4oTVEDmGYSiQ80wfy0zB8ejGzXMIOFMEPUdazdpuTb2adxWco_j_FYHxVN4fNZat7xsuWHNgOBFcHt1_jGrTSKcAgFtzAqkVNRUJrrA4/s200/Carlyleclub.jpg" width="200" /></a></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Két héttel később a délutáni ügyelet után indulni készülő Anjához Amber lépett oda:</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Van egy klub az Upper East Side-on, a Madison és a 76. utca sarkán. Woody Allen játszik ma a zenekarával. Kilenc órakor kezdenek. Elég nehéz bejutni, de ismerek ott valakit, úgyhogy biztosan lesz helyünk. Lenne kedved eljönni velem?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Szívesen megyek! – bár Anja nem kifejezetten szerette a jazzt, mégis örült az invitálásnak. Abban a néhány hónapban, amióta együtt dolgoztak, kellemes munkakapcsolatot alakított ki Amberrel, de össze azért nem jártak. Néha megittak egy-egy kávét munka után a szerkesztőséghez közeli kávézóban, ilyenkor leginkább a munkáról, vagy semleges témákról volt szó, közös programot még nem csináltak. Rövid időn belül a lányok a megérkeztek a Carlyle Clubba. Elegáns, de Anja ízléséhez képest talán kissé túldíszített helyiségbe léptek, ahol egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. Amber odaintett a pultosnak, és a srác azonnal felszabadított nekik két helyet a bárpultnál. Alig rendelték meg Long Island koktéljukat, amikor a művészbejárón át belépett Woody Allen. Fehér ingben, homokszínű vászonnadrágban jelent meg, összeszerelte a klarinétját, és várt. A terem elcsendesedett, majd a hattagú zenekar élén játszani kezdett a színészóriás. Másfél órán keresztül zenéltek, és Anja megállapította, hogy a jazz is lehet jó, ha azt jól csinálják, márpedig Allen és zenekara első osztályú produkciót nyújtott. A koncert végén a közönség vastapssal köszönte meg az élményt. Anja éppen egy újabb kör Long Islandet rendelt, amikor Amber mobiltelefonja megszólalt.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ne haragudj, Anja, de most mennem kell – szólt sajnálkozva Amber -, anyám hívott, hogy a kislányom belázasodott.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Semmi gond, menj csak, és jobbulást a kicsinek! – intett kolléganője után Anja. Ahogy visszafordult a bárpulthoz, hogy kifizesse az italokat, egy rossz mozdulatnál az egyik koktélos pohár megbillent, és a tartalma a szomszédos bárszéken éppen helyet foglaló férfi ingére ömlött.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Kérem, bocsásson meg! – szabadkozott Anja. – Nagyon sajnálom! Hadd segítsek! – ragadott meg néhány szalvétát.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Inkább majd én! – mondta a férfi, és kivette Anja kezéből a szalvétákat. Tett egy hiábavaló kísérletet arra, hogy felitassa a nedvességet, majd legyintett és az elázott szalvétákat a pultra ejtette, csak ezután fordult a lány felé. Lassan végignézett Anján, majd megszólalt:</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Rendelek egy másik Long Islandet magának e helyett – mutatott az ingére. Anja tiltakozni akart, de a férfi borzongató, mély, szexis hangja megváltoztatta az elhatározását. A pultos máris a lány elé tette az italt, és egy dupla whiskyt adott a férfinak. Anja a koktélt kortyolgatta, a pohár pereme fölött az ismeretlent nézte, aki le sem vette a szemét a lányról. Anja meglepően jóképű férfit látott, akin a leginkább feltűnőek tengerkék szemei voltak.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Remélem, nem mindenben ilyen ügyetlen – szólalt meg az idegen. Anja nem egészen erre a mondatra számított, hirtelen úgy érezte, mintha nyakon öntötték volna egy vödör hideg vízzel.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ezt sohasem tudja meg! Azt hiszem, összetévesztett valakivel. Ennyit nem ér ez a koktél! – válaszolt a lány kissé ingerülten, majd hátat fordított a férfinak, és a kijárat felé indult. Mivel a helyiségben még mindig nagy volt a tömeg, ezért nem volt könnyű dolga, a férfinak viszont igen, amikor utána indult. Végül egymás után léptek ki az ajtón. Anja megborzongott, és arra gondolt, jól jönne most egy taxi.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Sajnálom – szólalt meg a háta mögött a férfi.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Nyilván nem tehet róla, hogy ilyen – fordult felé Anja. – Valószínűleg a rossz neveltetésének köszönheti a modorát.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- A neveltetésemmel nincs semmi probléma, csak… ma nincs valami jó napom, de nem akartam megbántani magát. Viszont azt nem tudom, hogy ilyen mimóza lélekkel hogyan maradhat egyáltalán életben ebben a városban?</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Milyen szerencsés, hogy ez nem a maga gondja! Az én ismereteim szerint nem az a mimóza lélek legfőbb ismertetőjele, ha egy nő nem tűri el, hogy sértegessék! – vágott vissza Anja, és most már igazán mérges volt. Ebben a pillanatban egy sárga taxi tűnt fel az úton. Anja intett, a taxi megállt, a lány beült, és az autó elhajtott. Anja nem tudta, hogy szexi hang és a tengerkék szempár tulajdonosa még sokáig bámult a taxi után. </div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNy2jTH5EhZQ3P8_Y9ZpHxqhqw4MUNseyLSCvChRNWAf-0Fb7t850drfSGmMTWYgqS5S9NNJs6qY_o3K6Gy0u0W-Sr_AQU5TDouoohooRWVm7fP9R4RIgaXoSd7hkV0ACPh-f3rYlMWRo/s1600/LongIslandIceTeacoctail.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="290" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNy2jTH5EhZQ3P8_Y9ZpHxqhqw4MUNseyLSCvChRNWAf-0Fb7t850drfSGmMTWYgqS5S9NNJs6qY_o3K6Gy0u0W-Sr_AQU5TDouoohooRWVm7fP9R4RIgaXoSd7hkV0ACPh-f3rYlMWRo/s400/LongIslandIceTeacoctail.jpg" width="400" /></a></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;"><o:p><br />
</o:p></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;"><o:p><br />
</o:p></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Két nappal később Amber és Anja éppen az informatikai rendszer egyik rejtélyes hibaüzenetét próbálták megfejteni, amikor Daniel Black harsogó hangját hallották:</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Hé, Amber, nézd csak, ki van itt!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Michael! Istenem, de jó, hogy látlak! – sikkantotta Amber, és kis híján átugrotta az asztalt is siettében, hogy mielőbb egy férfi nyakába borulhasson. – Jól vagy? Úgy örülök, hogy nem esett semmi bajod! Mikor érkeztél? Meddig maradsz?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Mennyi kérdés! Te semmit sem változtál! – szólalt meg a férfi, és Anja a hangot furcsán ismerősnek hallotta. – Jól vagyok, köszönöm, kedves, hogy aggódtál. Egy hete vagyok újra Amerikában, de csak három napja érkeztem New Yorkba. Előtte Washingtonban volt egy kis elintéznivalóm. Én is nagyon örülök, hogy látlak! – ölelte meg Ambert. – Hogy van Mimi? Alig várom, hogy láthassam a keresztlányomat!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Mimi remekül van, és kibújik majd a bőréből örömében, ha meglátogatsz bennünket – mosolygott Amber, majd Anjára mutatott. - Michael, hadd mutassam be neked Lisa Hamiltont.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">A férfi megfordult, és Anja még láthatta, milyen kellemes a mosolya, mielőtt eltűnt az arcáról. Anja nyerte vissza előbb az önuralmát, és hűvös mosollyal nyújtott kezet.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Üdvözlöm, Mr…</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Scott – nyújtotta a kezét a férfi is.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Scott? – Anja úgy rántotta el a kezét, mintha megégette volna. – Maga Michael Scott? Nos, ha jobban belegondolok, nem is akarom megismerni! – fordított hátat a triónak, és határozott léptekkel elhagyta a hírszerkesztőséget.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ennek a nőnek meg mi baja van? – nézett Daniel elhűlve Anja után. Amber tanácstalanul tárta szét a kezét, Michael pedig jobbnak látta, ha nem szólal meg. Néhány másodpercnyi döbbent csend után úgy folytatták a beszélgetést, mintha semmi sem történt volna az imént, leszámítva Michaelt, aki még jó ideig nem tudott szabadulni attól a döbbenettől, hogy itt látta viszont azt a nőt, akire elég sokat gondolt az elmúlt két napban.</div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-4262051393361092851.post-57279226579147354742010-09-19T12:10:00.013+02:002010-09-19T20:19:24.421+02:00A szerelem New York-ba érkezik - 6.<div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5zOxEKmqk7nvq7aylwUUIqR-60Em_eltQeF2vpFLmHOp_Rmy4JZf6LhOWuUl2CT_6OSdT6EOKfJJ_mVuqD8ugVBqJDqefjcNTAImv54TVb7xBNVCphNtmNZRoQ19Q43Jqguz94Kp5zXY/s1600/New_York_Times_newsroom1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5zOxEKmqk7nvq7aylwUUIqR-60Em_eltQeF2vpFLmHOp_Rmy4JZf6LhOWuUl2CT_6OSdT6EOKfJJ_mVuqD8ugVBqJDqefjcNTAImv54TVb7xBNVCphNtmNZRoQ19Q43Jqguz94Kp5zXY/s400/New_York_Times_newsroom1.jpg" width="400" /></a></div><br />
Másnap reggel nyolc órakor Anja megilletődötten lépett be újra a Times Building kapuján. Anita Sollennel megbeszélték, hogy az asszisztens a recepción várja majd, és körbevezeti az épületben. A mosolygós, barna hajú lány állta a szavát, és kezében két pohár kávéval fogadta Anját. A hercegnő számára nagy könnyebbséget jelentett, hogy van valaki, akinek a diszkréciójában megbízhat, aki előtt nem kell titkolóznia. A kávét örömmel fogadta, és hálásan kortyolt bele, miközben a newsroom felé indultak. A terem meghatározó eleme egy piros lépcsősor volt. Ezen a reggeli órán még nem voltak sokan a teremben. Anita az ügyeletes szerkesztői szobához vezette Anját. Daniel Black, a hírszerkesztőség vezetője bizonyára két ballábbal kelt fel aznap reggel, mert meglehetősen morcosan reagált, amikor Anita bemutatta neki új kollégájukat.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Hello, Daniel, ő itt Lisa Hamilton. Gyakornokként kezd dolgozni a lapnál, Ms. Ritter a hírszerkesztőségbe osztotta be, itt kezdi a gyakorlatát. Az igazgatónő elvárja, hogy segítsd és irányítsd a munkáját! – mondta Anita egy férfi hátának. A megszólított éppen a kávéfőzőbe próbált életet lehelni.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Remek, más sem hiányzik nekem, csak hogy bébiszittert játszhassak az igazgatónő legújabb pártfogoltja mellett! – morogta a férfi, akinek a kávéfőzővel vívott csatájában egyelőre a gép áll nyerésre.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Hadd segítsek! – lépett közelebb Anja. Daniel Black arrébb lépett, és végre a képes felét fordította feléjük. A látványért érdemes is volt odanéznie. Anita is csinos lány, kedves jelenség, de arra a nőre, aki szakértő mozdulatokkal keltette életre a kávéfőzőt, leginkább a lenyűgöző jelző illett. Magas, karcsú alakot látott, üde, határozott arccal, remekbe szabott, homokszínű nadrágkosztümben, amely első osztályú alakot láttatott. A férfi kettőt pislogott, mintha nem hinne a szemének, azután tekintetét alaposan végigjártatta új kolléganőjén. Anja nem jött zavarba, állta a kutató pillantást, végül a férfi fordította el a fejét. Anitának a metakommunikáció láttán igen jó kedve lett. Nem kifejezetten kedvelte ugyanis a hírszerkesztőség fejét. A férfi nyíltan szexista volt, a férfi kollégákat pártolta a női újságírókkal szemben, kikezdett már szinte kivétel nélkül minden nővel a lapnál, és egészen ordenáré stílusa volt. Mindezen, meglehetősen kellemetlen tulajdonsága ellenére a New York Times frontemberének számított, mert a szakmai tudása megkérdőjelezhetetlen volt. Hihetetlenül gyorsan vágott az agya, képes volt egyfolytában napokig dolgozni pihenés nélkül, és szinte az egész világot bejárta már, mielőtt öt évvel ezelőtt elfoglalta jelenlegi pozícióját. Kollégái nem kedvelték, de elismerték a képességeit, és többé-kevésbé ki is jöttek vele. Anita látta Anján, hogy ő nem ijed majd meg Daniel stílusától, a főszerkesztő benne emberére talált.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ooops – szólalt meg Daniel, amikor végre megtalálta a hangját -, a bébiszitterkedés talán nem is lesz olyan kellemetlen!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ez mindkettőnkön múlik. Addig biztosan nem lesz, Mr. Black – mosolygott Anja -, amíg szigorúan a munkakapcsolat keretein belül marad! Ms. Ritter szerint sokat tanulhatok Öntől, és feltett szándékom, hogy hasznos tagja legyek a csapatának. </div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- A kávéfőzés máris remekül megy – szimatolt a férfi a levegőbe elégedetten, ahogy megérezte a kávé illatát.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Nincs ellenemre, hogy kávét is főzzek, ha éppen arra van szükség, de talán akad majd számomra olyan feladat is, ahol hasznát vehetem mind a két diplomámnak, és annak, hogy három nyelven beszélek felsőfokon. Majd meglátja, hogy a kávéfőzés csak egy, és talán nem is a legfontosabb képességem – mosolygott tovább rendületlenül Anja, és látta a férfin, hogy az egyre kényelmetlenebbül érzi magát.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Nos, ha Anitával végzett – hümmögte végül Daniel -, nézze át az ügyeletes átadójegyzékét a legfrissebb hírekről!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Anita megismertette Anját az ügyeletessel, Amber Ibsennel, és amint a két nő belemerült a munkába, magára is hagyta őket. Amber nagyon kedves nő volt. Órák teltek el úgy, hogy Anja észre sem vette az idő múlását. Feszült figyelemmel követte az egyre zsúfoltabb newsroomban történteket, igyekezett átlátni annak működését. Jegyzetelt, kérdezett, tanulmányozta a lap informatikai rendszerét, figyelte, hogyan dolgozik Amber. Jócskán elmúlt már dél, amikor Amber megkérdezte, nincs-e kedve enni valamit. Örült a kérdésnek, és Amberrel a kantinba mentek. Ez egy meglehetősen nagy helyiség, ahol láthatóan igyekeznek jól tartani a lapnál dolgozókat. Anja örömmel látta, hogy az ételek frissek, a környezet kellemes. Akármilyen vonzó volt azonban a kantin kínálata, Anja úgy érezte, hogy egy falatot sem tudna lenyelni, ezért egy pohár friss gyümölcslével és egy csésze kávéval kísérte Ambert egy asztalhoz.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Lisa, ez kevés lesz, ha bírni akarod a napot energiával! – mondta Amber, és nekilátott carbonara spagettijének.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Lehet, hogy igazad van, de bevallom, nagyon ideges vagyok! – kortyolt Anja a kávéba. – Dolgoztam már szerkesztőségekben, de a New York Times egészen különleges.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Büszkék is vagyunk rá – mosolygott Amber -, és te még nagyon sok mindent nem láttál!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- De nagyon kíváncsi vagyok!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- A kíváncsiság a legfontosabb ebben a szakmában. Azt hiszem, mi jól kijövünk majd egymással! – emelte Amber koccintásra a poharát. Anja örömmel viszonozta a gesztust a saját poharával. Ebéd után visszamentek a newsroomba, és ott újabb órák teltek el észrevétlenül. Este hat órakor Amber elbúcsúzott Anjától. A lány taxiba ült, és hazament. Úgy érezte magát, mint akin egy úthenger ment át, de egyben végtelenül boldog is volt attól, hogy rálépett arra az útra, amelyet már régóta keresett.<br />
<br />
<br />
</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjm4vD8AOxw6Tw5bfDZj699N2KQRVdLCU8tDJJu25php5s6ShNQVvAHWL950zTfx0Qnl0uD9tce4o1eKXDyrtqjRmE3ZOWzgM3SyEVXDFpuBngIlZUiYx3w_LZcJfiiINnH2YVSBrDcNWw/s1600/Springinnewyork1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjm4vD8AOxw6Tw5bfDZj699N2KQRVdLCU8tDJJu25php5s6ShNQVvAHWL950zTfx0Qnl0uD9tce4o1eKXDyrtqjRmE3ZOWzgM3SyEVXDFpuBngIlZUiYx3w_LZcJfiiINnH2YVSBrDcNWw/s320/Springinnewyork1.jpg" /></a></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Hetek teltek el tanulással, Anja szivacsként szívta magába az új információkat. A hetekből hónapok lettek, a lányt egyre többen ismerték meg a lapnál. Daniel Black természetesen nem tagadta meg önmagát, és bepróbálkozott Anjánál, de a lány tartotta a három lépés távolságot. New Yorkba csodás napsütést, meleget és virágillatot hozott a május. Anja lebukástól való félelme lassan eltűnni látszott, a New York Times befogadta őt, és senkiben nem merült fel, hogy az új gyakornok, Lisa Hamilton valójában Lady Hamilton, az angol high society jeles képviselője, egy igazi hercegnő. Egyszer a kantinban ugyan elcsípett egy beszélgetést, amelyben két nő arról beszélt, hogy Lisa Hamilton nagyon hasonlít egy angol hercegnőre, és micsoda véletlen, azt a hercegnőt is Hamiltonnak hívják. Végül a két nő nevetve megegyezett abban, hogy valószínűleg mindenkinek van valahol egy hasonmása a világon, és egyébként is mennyire bizarr ötlet, hogy egy angol hercegnő a New York Times hírszerkesztőségében gürizne, ahelyett, hogy élné a hercegnők csodálatos életét. Anja jót nevetett magában, és remélte, hogy ez a valóban bizarr ötlet senkinek nem fogalmazódik meg a gondolataiban.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Május hetedikén este Anja már indulóban volt hazafelé, amikor a kihalt newsroomban megszólalt egy telefon.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- New York Times, jó estét! – fogadta a hívást Anja.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Scott vagyok és Blacket keresem! – hadarta a vonalban egy határozott férfihang, nehezen érthetően a háttérben lévő őrült hangzavartól.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Sajnálom, Mr. Black már nincs bent. Segíthetek Önnek?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Igen! Kerítse elő Blacket a föld alól is, és mondja meg neki, hogy most küldtem el az év sztoriját! Gondoskodjon arról, hogy a holnapi szám címoldalán hozzák le! És ne tolja el, szivi, mert nem lesz másik lehetősége arra, hogy helyrehozza!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Anja szóra nyitotta volna a száját, de bármit is akart mondani, már csak a süket vonalnak mondhatta volna el. Néhány pillanatig csak ült, és a telefont bámulta, majd tárcsázta azt a számot, amit legszebb álmából felébresztve is tudnia kellett: Daniel Black mobilszámát.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhGAdWxKfK-PM9HZ94fyqJeWYXGVgYivPYJ18vtVvZ-Uxt0YvwhM-Qr9TgVpYH_lgzNa2LyyOWGzS5WCzS1GUP2v4yDZaPhRetaF1ELBDKZD6AvD4dYFFQGXCnYWlC9BvmjKuETu7nXvw/s1600/LukePerry1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhGAdWxKfK-PM9HZ94fyqJeWYXGVgYivPYJ18vtVvZ-Uxt0YvwhM-Qr9TgVpYH_lgzNa2LyyOWGzS5WCzS1GUP2v4yDZaPhRetaF1ELBDKZD6AvD4dYFFQGXCnYWlC9BvmjKuETu7nXvw/s320/LukePerry1.jpg" /></a>- Ajánlom, hogy tényleg fontos legyen! – morrant a férfi hangja.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Én is remélem, hogy tényleg az, Mr. Black – szólt Anja. – Az előbb telefonált ide egy hétmérföldes bunkó, azt mondta, Scottnak hívják, és hogy kerítsem elő magát a föld alól is, mert az év sztoriját küldte magának, aminek a holnapi címlapon a helye.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Azt mondja, Scott? – röhögött a férfi. – Nos, a hétmérföldes bunkó talán túlzás.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ennek a megítélésére valószínűleg nem maga a legalkalmasabb.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ez talált, kislány! Most pedig szóljon a nyomdának, hogy várjanak, amíg nem szólok. Megnézem, mit küldött Scott, de látatlanban is biztos vagyok abban, hogy tényleg címlapsztori – mondta Black, és bontotta a vonalat.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Miután szólt a nyomdának, Anja tudta, hogy most már hazamehet. Igyekezett kiverni a fejéből mindkét bosszantó bunkót: Blacket és azt a Scott nevű ismeretlent is. Másnap szabadnapos volt, de a napot természetesen az internet előtt kezdte. Ahogy a Times weblapjára kattintott, a kávéscsésze kis híján kiesett a kezéből.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Az Al Kaida meg akarta ölni Obamát! Az elnök elleni merényletet meghiúsították!<o:p></o:p></i></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Az amerikai csapatkivonásról szóló tárgyalásokra tegnap Irakba érkezett amerikai elnök ellen az Al Kaida merényletet készített elő, melyet az országban dolgozó nemzetbiztonsági szolgálatok meghiúsítottak. Michael Scott exkluzív tudósítását olvashatják…”<o:p></o:p></i></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Lehet, hogy bunkó, de nagyon profi – állapította meg Anja Michael Scottról, miután elolvasta a cikket, és abban is igazat kellett adnia a férfinak, hogy ezt a sztorit tényleg a mai címlapon kellett leközölni. Örült annak, hogy az elnöknek nem esett baja, és figyelmét a feladataira fordította.<br />
<br />
</div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-4262051393361092851.post-53991748346531422102010-09-11T21:32:00.006+02:002010-09-11T22:55:24.752+02:00A szerelem New York-ba érkezik - 5.<div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Két nappal később, egy szép, napos, de hideg délelőttön, Anja éppen a nappali olvasósarkában ült, és a második kávéját kortyolgatta, amikor megszólalt a belső telefon.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">– Jó napot, Ms. Hamilton, Robert Owens vagyok, és azért csengettem fel Önhöz, mert látogatója érkezett, egy úr keresi.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Mr. Owens, elárulná, kérem, hogy kiről van szó?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Az úr nem mondta meg a nevét, csak annyit üzen Önnek, hogy ő keveri a legjobb Kir Royalt a világon.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Kérem, Mr. Owens, engedje fel az urat! – mosolygott Anja, és az ajtóhoz indult.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDNXyk1RbzrVV43YQDCTeCGPmQAImWGFdtB1jkyi_fclet7wN9T6zaXh1cgCML6thCeUah1M_RzYJC4drvRPHfBHUyFaEjrU20BNjm_WZHayaniUxKwvexit58pKrzsnyD4j-JrFaY-yM/s1600/Adam3.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDNXyk1RbzrVV43YQDCTeCGPmQAImWGFdtB1jkyi_fclet7wN9T6zaXh1cgCML6thCeUah1M_RzYJC4drvRPHfBHUyFaEjrU20BNjm_WZHayaniUxKwvexit58pKrzsnyD4j-JrFaY-yM/s200/Adam3.png" width="200" /></a></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Adam! – ölelte ált széles mosollyal az ajtón belépő fiatalembert – Te hogy kerülsz ide, és hogy találtál meg?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> - </span>Otthon kerestelek, Londonban, de nem találtalak. Szerencsére a házvezetőnőtök emlékezett rám, és elmondta, hogy New Yorkba költöztél, a címedet is Ms. Kellertől tudtam meg. De nem az a kérdés, hogy én hogy kerülök ide – nyomott cuppanós puszit Adam Logan Anja arcára –, hanem az, hogy te mit keresel New Yorkban, és hogy miért nem szóltál nekem erről! </div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Ez hosszú történet – mondta Anja, miközben a nappaliba kísérte a vendégét –, és kérlek, ne haragudj rám, hogy még nem hívtalak, de én is csak két napja vagyok itt.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Éppenséggel ráérek meghallgatni, pláne, ha kapok én is a kávéból!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Anja kiszolgálta Adamet, majd elmesélte neki, miért van most New Yorkban. Nagyon örült Adam látogatásának, akivel még Párizsban ismerkedett meg, az egyetemi évei alatt. Adam Logan nem mindennapi figura, Anjánál két évvel idősebb, reklámszövegíró. Első </div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">szövegeit még gimnazista korában adta el, és mire lediplomázott, egy jól prosperáló reklámügynökség tulajdonosa is lett egyben. Anjával egy Montparnasse-on lévő bárban futottak össze, és azonnal megkedvelték egymást. A férfi akkor éppen Párizsban élt, pillanatok alatt beilleszkedett Anja és Gabrielle baráti társaságába, sőt, a két lánnyal valódi triumvirátust alkottak. Már dél felé járt az idő, amikor Adam megkérdezte, van-e kedve Anjának ebédelni menni.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Éppenséggel lenne, de dolgom van.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Milyen elfoglalt, fenség! – bolondozott a férfi.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Nem mindenki olyan szabad madár, mint Ön, Mr. Logan – viccelődött Anja is.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>És mi olyan sürgető feladat, hogy távol tartson téged egy ebédtől?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Mielőtt jöttél, éppen az önéletrajzomon dolgoztam, pontosabban egy olyan önéletrajzon, amelyik korrekt és igaz ugyan, de nem derül ki belőle, hogy ki vagyok, és honnan jöttem. Ez tényleg fontos, mert a lehető leghamarabb be akarom nyújtani a New York Timeshoz. Délután pedig vásárolni készültem.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Nem hinném, hogy nincs egy rongyod sem, amit felvehetnél, szegény kicsi hercegnő! – csúfolódott Adam.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Pedig elhiheted! – bólogatott Anja. – Nem kedvtelésből akarok vásárolni, hanem azért, mert ha behívnak a Timeshoz állásinterjúra, oda nem mehetek Chanel-kosztümben, Dior-koktélruhában, vagy Versace-farmerben. Olyan ruhára van szükségem, amelyikben nem tűnök ki a tömegből.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span> Ebben az esetben egy csadort javasolnék – viccelődött tovább Adam. – Anja, a te külsőddel teljesen mindegy, mit veszel fel, nem tudsz észrevétlen maradni!</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Te hízelegsz! – kapott egy káprázatos mosolyt Anjától.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Ez igaz, és abban is igazad van, amit mondtál – ismerte el a férfi –, de semmi vész, segítek! Éhes vagyok, úgyhogy intézzük el előbb az ebédet, utána a vásárlást, bízd rám magad nyugodtan, tudom, hogy hová kell mennünk, és az önéletrajzoddal is megbirkózunk, ha visszajöttünk ide.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7NRNIQDmlpwefkOj4M8cvyNObG9vL23hpXI2v907-PBWP3epOz-XdJehVQXfq3Uh_A2EUbFcfPCM-LI9xbMKQ92mlKuO14WMjiqh50dAHpRQX5ihRBFMZ2GamsyHMWymrC71F-RqXnbM/s1600/KirRoyal.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7NRNIQDmlpwefkOj4M8cvyNObG9vL23hpXI2v907-PBWP3epOz-XdJehVQXfq3Uh_A2EUbFcfPCM-LI9xbMKQ92mlKuO14WMjiqh50dAHpRQX5ihRBFMZ2GamsyHMWymrC71F-RqXnbM/s320/KirRoyal.jpg" width="128" /></a>Anja olyasmit érzett, amit már régóta nem: óriási megkönnyebbülést és feltétlen bizalmat. A párizsi szép napok emlékére Adam a <st1:personname productid="La Bonne Soupe-ba" w:st="on">La Bonne Soupe-ba</st1:personname> vitte, ahol isteni francia hagymalevest ettek, miközben a szállingózó hóesést nézték az ablakon át, majd Ann Taylor butikjába mentek a Fullton Streetre. Itt Adamnek hihetetlen sikere volt, amíg Anja az férfi segítségével kiválasztott ruhákat próbálta, az üzlet eladónői egymással versenyeztek Adam figyelméért. Nem tudták, hogy feleslegesen próbálkoznak. Este hét óra is elmúlt már, mire az egyre sűrűbb hóesésben a taxi visszavitte őket Anja lakásához. Amíg Anja átöltözött, Adam két Kir Royal-koktélt kevert pezsgőből és Creme de Cassisból, azaz feketeribizli-likőrből.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Semmi kétség, ebben még mindig te vagy a legjobb! – kortyolt bele a lány a koktélba, majd elégedetten hátradőlt. A zöld melegítő úgy simult rá, mintha a bőre lenne, vörösesbarna haja lágyan omlott a hátára.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Csak ebben? – lépett közelebb a férfi sértődött arckifejezéssel Anjához, majd felkapott egy párnát a kanapéról.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Legalább a poharat hadd tegyem le! – nevetett Anja, és ennél több ideje nem is volt, mielőtt eltalálta a párna. A lánynak se kellett több: néhány pillanat volt csupán, és a két fiatal gyermeki lelkesedéssel párnacsatázott.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Megadom magam! – zuhant Anja kifulladva a kanapéra. Adam átölelte, és lágyan megcsókolta.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Te vagy az a nő, akibe bele tudnék szeretni – súgta.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Amikor utoljára láttalak, még nem a nők érdekeltek! – szólt döbbenten Anja, és csak akkor jött rá, hogy a férfi ugratja, amikor az hangosan felkacagott.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Ez nem volt szép! – orrolt meg a lány.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Ne haragudj! – kérlelte őt Adam. – Amit mondtam, nem volt teljesen komolytalan, ha a nők érdekelnének, már régen beléd szerettem volna.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Nézzük meg, mi van még a kosárban, amit a delicatesse-ből hoztunk – mondta könnyedén Anja, és a konyhába indult. Az, hogy Adam meleg, sohasem jelentett problémát a számára, úgy fogadta el őt, ahogy volt. Gabyval együtt még örültek is annak, hogy a barátságuk Adammel tisztán barátság lehet, nem kellett attól tartaniuk, hogy előbb-utóbb valamelyikük esetleg beleszeret a férfiba. Néhány Kir Royallal és egy-két tejszínes-gyümölcsös linzerkosárkával később Anja életrajzát is sikerült elkészíteniük, majd a kábeltársaság DVD-kínálatából kiválasztottak egy vígjátékot Jennifer Anistonnal a főszerepben, melynek nem értek teljesen a végére, mert a kanapén egymás mellett aludtak el.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Másnap Anja futárral a New York Times szerkesztőségébe küldte az önéletrajzát. Nem kellett sokáig várnia, két nappal később megszólalt a mobilja.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Anja Hamilton! – fogadta a hívást.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Üdvözlöm, Ms. Hamilton, Anita Sollen vagyok, a New York Timestől hívom, Ms. Maria Ritter megbízásából. Megkaptuk az életrajzát, és a lapigazgató asszony találkozni szeretne Önnel. Megfelelne Önnek holnap délelőtt 10 órakor egy találkozó?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Természetesen, ott leszek, köszönöm! – búcsúzott Anja, és szinte elhinni is alig akarta, hogy ilyen hamar felhívták a laptól.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgETrsmAw1SQcW3HEDy2Je8Mjn42Fq4viXAJFLBV5wPOKVHjoEj9pikzdDaNd-zsW61jezL0Q-Wbs3dF2boaU88k3DFhjSyGTnkFcW4LQQBlwsoa7oCnMEo927lBIqgycVm5LHoXa-TV8c/s1600/new-york-times-building.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgETrsmAw1SQcW3HEDy2Je8Mjn42Fq4viXAJFLBV5wPOKVHjoEj9pikzdDaNd-zsW61jezL0Q-Wbs3dF2boaU88k3DFhjSyGTnkFcW4LQQBlwsoa7oCnMEo927lBIqgycVm5LHoXa-TV8c/s320/new-york-times-building.jpg" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Délelőtt ¾ 10 volt, amikor a taxi begördült Anjával az Eight Avenue 620 elé. A lány izgatottan nézett fel arra az épületre, amelyben az áhított munka várta. Az utóbbi hónapokban sokszor elképzelte, milyen lesz először belépni ide. Nem is tétovázott, határozott léptekkel lépett be az ajtón.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Jó napot, Anja Hamilton vagyok és Ritter igazgatónővel lesz találkozóm 10 órakor.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Üdvözlöm, Ms. Hamilton, azonnal hívom az asszisztensét, aki felkíséri Önt – válaszolt rendkívül udvariasan egy fiatal nő, majd a telefon után nyúlt. Néhány perc múlva szürke kosztümben Anita Sollen lépett Anjához.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Ön nagyon csinos – dicsérte meg az asszisztens Anja olívzöld nadrágkosztümjét és ugyanolyan színű kabátját, mikor a liftbe léptek. – Látom, izgatott egy kicsit. Feleslegesen aggódik. Ms. Ritter határozott, de nagyon kedves asszony – bátorította Anját. A lánynak jól esett a bíztatás, és bizony rá is fért. Nem attól félt, hogy a Timesnak esetleg nem felel meg a képzettsége, egészen más oka volt az aggodalomra. Nem volt sok ideje az aggályaival foglalkozni, mert azonnal bebocsátást nyert a lapigazgató asszony irodájába.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Üdvözlöm, Ms. Hamilton! – állt fel az íróasztala mögül Maria Ritter. Anja mosolyogva nyújtott kezet. A tágas, barátságos irodában egy elegáns, édesanyja-korú asszonyt látott. Lenyűgöző volt a nő megjelenése, határozott a kézfogása, látszott rajta, hogy tudja, mit akar, és a céljait el is éri.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwFmf1IZWIlSiwdKw6DfYs46e3_f8jw-B2CvFjJeFx32inZpBnm2r6aqqGmTj24Clq9c6uOE7u_bIL4221AaC4BqNn0POdMZk5POtAErkhFOZvQ24mj3cG_46x67S87iKyq3jOTZ0lZLE/s1600/fuerstin_marie_300.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwFmf1IZWIlSiwdKw6DfYs46e3_f8jw-B2CvFjJeFx32inZpBnm2r6aqqGmTj24Clq9c6uOE7u_bIL4221AaC4BqNn0POdMZk5POtAErkhFOZvQ24mj3cG_46x67S87iKyq3jOTZ0lZLE/s320/fuerstin_marie_300.jpg" width="233" /></a></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Kérem, foglaljon helyet! – invitálta egy kanapéhoz az igazgatónő Anját. – Érdeklődéssel olvastam az életrajzát, kérem, meséljen magáról!</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Gondolom, nem arra kíváncsi, amit már olvasott – kezdte Anja -, ezért arról beszélnék, ami nincs benne az életrajzomban. Komoly újságírói gyakorlatom nincsen, Párizsban a Sorbonne egyetemi lapjánál dolgoztam, végig a tanulmányaim alatt. Ez jó gyakorlat volt, de természetesen nem mérhető a Timeshoz.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Mindenképpen pozitívum, hogy nem most lát először szerkesztőséget – mosolygott Ms. Ritter. – Milyen jellegű cikkeket írt?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Mindenfélét, riportot, publicisztikát, ajánlót, tudósítást, szóval mindent, amire éppen szükség volt. Hoztam egy válogatást az általam legjobbnak ítélt cikkekből, de ezek mind franciául vannak – sajnálkozott.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Bár én nem beszélek franciául, csak németül – bólintott az igazgatónő -, természetesen van olyan kollégám, aki a cikkeit elolvasva meg tudja ítélni a kvalitásait, de nem ez a fontos. Imponáló a végzettsége. Látom, hogy diplomáciát is tanult az egyetemen. Érdekelne, hogy miért nem ilyen jellegű karrierre készül?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>A diplomácia hasznos tudomány – kezdte Anja –, de én sohasem akartam diplomata lenni. Fő szakom az újságírás volt, mindig is ez érdekelt igazán. Rendkívül kíváncsi vagyok, érdekel a minket körülvevő világ, és szeretném megmutatni másoknak is, amit érdekesnek látok. Ebben a meggyőződésemben csak megerősített az a hat év, amit az egyetemi lapnál töltöttem, gyakorlaton pedig a Le Monde szerkesztőségében voltam, ahol diploma után állást is ajánlottak.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Miért nem fogadta el a felkínált lehetőséget?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Haza akartam menni, Londonba.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Londonban is vannak kiadók, miért jött New Yorkba, ha Párizsból hazavágyott?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Régi álmom volt, hogy egyszer a New York Timesnál dolgozhassam. Tisztelem ennek a lapnak a történelmét, és vonzott az ismeretlen New York is.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Nagyon meggyőző, amit mondott, hercegnő! – bólintott az igazgatónő. Anja meglepetten nézte, majd arcán beletörődő, keserű mosollyal megrázta a fejét.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Honnan tudta? – kérdezte.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>A XXI. században New York már nincs olyan messze Európától, a hírek a világ legkisebb szegletéből is eljutnak hozzánk – magyarázta az arcán kis, kaján mosollyal Ms. Ritter. – Már az életrajzát olvasva gyanút fogtam, és elég volt egyetlen telefon Londonba, hogy kiderítsem, Ön titokban ugyan, de elhagyta a várost. Tudom, hogy miért jött ide, de tőlem nem kell tartania, én nem árulom el a titkát.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Köszönöm – állt fel a kanapéról Anja -, és azt is köszönöm, hogy fogadott. Bocsásson meg, kérem, hogy raboltam az idejét.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Most meg hová indul? – szólt utána Maria. – Mondtam én egy szóval is, hogy nem akarom alkalmazni? Az Amerikai Egyesült Államok szabad és demokratikus ország, ahol nem különböztetünk meg hátrányosan senkit azért, mert hercegnő! – az igazgatónő most már nem is próbálta titkolni a mosolyát. – Meggyőződésem, hogy Ön remekül helyt fog állni a Times csapatában, és nekem, mint lapigazgatónak, ez a legfontosabb. A szamárlétrát persze végig kell járnia, de higgye el nekem, élvezni fogja a tanulási folyamatot. Persze az nem lenne jó, ha Lady Hamiltonként kezdene nálunk dolgozni, és attól tartok, hogy a neve és az arca mást is nyomra vezet majd.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Mit tehetnénk? – kérdezte Anja, és még mindig nem akarta elhinni, hogy kap egy lehetőséget.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Az Anja nem túl gyakori név, ezért feltűnő, de a Hamilton nem ritkaság. Úgy tudom, Önt Anja Catherine Elisabeth Hamiltonnak hívják. Talán kiválaszthatná valamelyik keresztnevét a másik kettőből, hiszen azok sokkal hétköznapibbak.</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Mit szólna a Lisához?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Ez jó, tetszik. Akkor hát, Lisa Hamilton, üdvözlöm a New York Times csapatában. Megkérem Anitát, hogy vezesse Önt körbe a lapnál, és segítsen a formaságokat elintézni. Anitától nem kell tartania, rendkívül diszkrét, tőle biztosan nem tudja meg senki a titkát. Mikor tud kezdeni?</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-line-height-alt: 10.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">–<span style="font: normal normal normal 7pt/normal 'Times New Roman';"> </span>Akár azonnal! – nyújtott kezet Anja Ms. Ritternek. Anita Sollen készségesen és nagyon kedvesen segített neki az adminisztrációban. A lapigazgató asszony által aláírt levél mellé Anjától nem kértek más dokumentumot, és egy óra múlva Anja egy Lisa Hamilton névre kiállított fényképes újságíró igazolvánnyal lépett ki a Times Building kapuján.</div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-4262051393361092851.post-62860803110861820142010-08-12T18:34:00.003+02:002010-08-12T18:38:22.126+02:00A szerelem New York-ba érkezik - 4.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhE2MDqWVDR1ZsyEqd8rUFIzndeFjQGtUl57vUN8qc2l7xkPl1cqIr63DFuV9thZd9bIie4erGn5fuIgPRjBnHh0H3FH19_KuR1Dn1DSeJ-eYC_x8c8MwtT7NZHi56ZMxmKQDIWMcpZKnI/s1600/BAg%C3%A9p.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhE2MDqWVDR1ZsyEqd8rUFIzndeFjQGtUl57vUN8qc2l7xkPl1cqIr63DFuV9thZd9bIie4erGn5fuIgPRjBnHh0H3FH19_KuR1Dn1DSeJ-eYC_x8c8MwtT7NZHi56ZMxmKQDIWMcpZKnI/s200/BAg%C3%A9p.jpg" width="200" /></a></div><div style="text-align: justify;">- Kedves utasaink! Robert Clooney vagyok, és a British Airways 512-es számú, New York-i járatának kapitányaként üdvözlöm Önöket a fedélzeten. Gépünk megkapta a felszállási engedélyt, ezért, kérem, hogy az ülések háttámláit és az asztallapokat állítsák függőleges helyzetbe, és kapcsolják be a biztonsági övüket! Kérem továbbá, hogy figyeljék a légiutas-kísérőket, akik egy biztonsági bemutatóval felkészítik Önöket az esetleges vészhelyzetekre. A tervezett repülési idő 7 óra 50 perc. Köszönöm, hogy utazásukhoz a British Airways-t választották, és a repülőgép személyzetének nevében kellemes utazást kívánok Önöknek!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Ahogy a repülőgép felemelkedett, Anja London egyre távolodó fényeit nézte az ablakon át. Január 30-a volt, Anja pontosan egy hónappal ezelőtt jelentette be a szüleinek, hogy New Yorkba költözik. Ez az egy hónap nem volt eseménytelen a Gloucester hercegi családban. Anja szülei mindent megpróbáltak, hogy lányukat maradásra bírják, Anja pedig mindent megtett, hogy megértesse a szüleivel, miért kell mennie. Lady Catherine hetekig sírdogált, pedig egyáltalán nem volt az a sírdogálós típus, Lord Andrew pedig szótlanságával éreztette szomorúságát. Miközben belekortyolt a pezsgőbe, amivel a vezető légiutas-kísérő kínálta, eszébe jutott az a reggel, amikor bejelentette távozási szándékát. Szülei a kis, családi étkezésekre fenntartott helyiségben ültek, teáztak és újságot olvastak. Anja még habozott néhány pillanatig, majd mély levegőt vett, és megszólalt:</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Sokat gondolkodtam mostanában azon, mihez is kezdhetnék az életemmel.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- És mire jutottál, csillagom? – tette le az újságot édesapja. Lord Andrew olyan szeretettel mosolygott a lányára, hogy Anjának majdnem inába szállt a bátorsága, de végül csak kibökte:</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Elköltözöm.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- De hát elég nagy ez a ház, Anja, mindannyian elférünk benne, miért kellene elköltöznöd?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Oké, nem egyszerűen elköltözöm, hanem New Yorkba költözöm.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Hogy mit csinálsz? – a teáscsésze hangosan koppant a csészealjon, Lady Catherine kis híján az újságot is elejtette a kezéből.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- New Yorkba költözöm – ismételte meg Anja a kijelentést, amely nemcsak a reggel békés hangulatát tette semmivé, de szülei lelki békéjét is porrá zúzta.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- De Anja, valamivel közelebb nem lehetne? New York a világ másik felén van!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Éppen azért megyek oda, mert a világ másik felén van, ahol nem ismer senki, ahol nem zaklatnak fotósok abban a pillanatban, ahogy kiteszem a lábamat a házból, és ahol a magam erejéből érvényesülhetek.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Anja szülein mély megrendültség látszott. Megpróbálták feldolgozni azt az információt, hogy a lányuk megint elmegy. Tíz hosszú évet vártak arra, hogy újra együtt legyen a család, és ez a tíz év nem kevés áldozatot kívánt Anja szüleitől, csak úgy voltak erre képesek, hogy tudják, Anja érdekeit szolgálja, hogy a lehető legjobb képzést kapja. Ezért küldték őt Svájcba, és ezért nem tiltakoztak, amikor Anja érettségi után Párizsban, a Sorbonne-on akart továbbtanulni. De úgy hitték, ennek most már vége, és London eléggé nagy város ahhoz, hogy Anja megtalálja a számítását. Természetesen nem is kellene dolgoznia, ha nem akarna, de Anját a szülei nem úgy nevelték, hogy ne akarjon. Édesapja egy médiakonzorcium elnöke és egyik tulajdonosa is volt egyben, édesanyja pedig számos jótékonysági alapítvány munkáját segítette nagy odaadással. Lord Andrew arra számított, hogy Anját maga mellé veheti médiavállalkozásainak valamelyikében. Idővel belátták, hogy Anja hajthatatlanul ragaszkodik az elképzeléseihez. Amikor Lord Andrew megtudta, hogy a lánya a The New York Timesnál szeretne dolgozni, azonnal felajánlotta, hogy beszél a lap főszerkesztőjével, ha kell, a tulajdonosokkal is, de ezt Anja felháborodva utasította vissza. Igyekezett megértetni az apjával, hogy a rangja és a szülei segítsége nélkül szeretne karriert csinálni, és ha nem is győzte meg az édesapját, annyit legalább elért, hogy – egy időre legalábbis – eltekintett a protezsálástól. Mindezek után szüleit gyakorlatiasabb kérdések foglalkoztatták: pontosan hol, milyen körülmények között is szeretne lakni Anja. Mivel a családnak New Yorkban nem volt kastélya, de még egy apartmanja sem, felvették a kapcsolatot a legjobb ingatlanügynökséggel, és lakást kerestettek Anjának, akinek egyetlen kérése volt: amennyire lehet, maradjon inkognitóban a személye. Az ingatlanügynökség profi munkát végzett, egy hét alatt talált egy Anja kívánságainak megfelelő, két hálószobás lakást Manhattan központjában. Anja nem kis harcot vívott a szüleivel azért, hogy ne akarjanak a társadalmi státuszának megfelelőbb ingatlant bérelni. Hiába lakott Anja az egyetemi évek alatt Párizsban is egy egyszerű, két hálószobás lakásban a barátnőjével, szülei most újra győzködni kezdték arról, hogy egy hercegnőnek az általa választottaknál elegánsabb körülmények között kellene élnie. Anjának elég volt, hogy a lakás jó környéken van, a ház tiszta és korszerű. A legfontosabb feltétel tehát adott volt: fedél a feje fölött. Anja nem szívesen költözött volna be egy szállodába, mivel New York-i tartózkodását nem néhány hetesre tervezte, az első pillanattól kezdve otthon akarta érezni magát a városban, egy lakásban, amelyet idővel az otthonának tekinthet majd.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgPkSTyP0e3V7r5zaEY_3vhaUe_6fPhSCkc_UzA-sIvymfHxQofIXgywuQBxHfpFU24ijmNnjo598L7oPSHUCv_DLQRrfQhWNbqKUjTqw3Vrut2VAWBi4Apxxxw0SDtkGuw3NbNnQypL4/s1600/YellowCab.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgPkSTyP0e3V7r5zaEY_3vhaUe_6fPhSCkc_UzA-sIvymfHxQofIXgywuQBxHfpFU24ijmNnjo598L7oPSHUCv_DLQRrfQhWNbqKUjTqw3Vrut2VAWBi4Apxxxw0SDtkGuw3NbNnQypL4/s200/YellowCab.jpg" width="165" /></a></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Fárasztó, de eseménytelen repülőút után, helyi idő szerint hajnali 5 órakor szállt le a British Airways 512-es számú, New York-i járata a JFK repülőtéren. Anja kimerülten szállt le a gépről. A tranzitban gyorsan végzett, és a felkelő nap sugarainak fényében repítette a taxi a Holloway Avenue 1521-hez, leendő otthona felé. Gyermeki lelkesedéssel és kíváncsisággal nézte az elsuhanó képeket, a felhőkarcolókat, érezte a város lüktetését, hiszen New York sohasem alszik. Közel egy óráig tartott, amíg a legendás Yellow Cab a repülőtérről a házhoz szállította Anját. Amint a taxi elhajtott, a lány alaposan szemügyre vette az épületet, és tetszett, amit látott. Modern épület tárult a szeme elé, nyolcszintes csupán, amit otthonosnak érzett, mert nem szívesen költözött volna egy felhőkarcolóba. Az épületen szögletes vonalak és lágy ívek váltották egymást. Néhány percnyi nézelődés után a bejárathoz indult.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Jó reggelt! Miben segíthetek? – lépett hozzá egy szimpatikus fiatalember. Anjának eszébe jutott, hogy a házban portaszolgálat is működik.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Jó reggelt, Anja Hamilton vagyok, és a 321-es számú lakás az enyém.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVBYwSIdMs1xW_q05TFadX1D3_ROTuapY04mHv7P60g4JsKEHptW023M0_Gg7m8HYpFKc2B0VGT5aisKDibL2EihIxi74bpVYGOjxkeAz9lxVLK9CPnrDmgpquygA6RVRGehvEZoPGAkU/s1600/Anjah%C3%A1zNewYorkban.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVBYwSIdMs1xW_q05TFadX1D3_ROTuapY04mHv7P60g4JsKEHptW023M0_Gg7m8HYpFKc2B0VGT5aisKDibL2EihIxi74bpVYGOjxkeAz9lxVLK9CPnrDmgpquygA6RVRGehvEZoPGAkU/s200/Anjah%C3%A1zNewYorkban.jpg" width="200" /></a></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Természetesen, Ms. Hamilton, kérem, fáradjon utánam, máris odavezetem! – mosolygott a portás, a kitűzőjén olvasható név szerint Robert Owens. – A csomagjaival ne fáradjon, kérem, Ön után viszem, miután megmutattam Önnek a lakást és átadtam az kulcs szerepét betöltő mágneskártyákat.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Köszönöm, Mr. Owens – mosolygott Anja megkönnyebbülten, hogy minden ilyen simán megy. A lifthez sétáltak, majd a harmadik emeleten egy kellemesen megvilágított folyosóra értek. A folyosón zöld növények voltak. A portás az egyik ajtóhoz lépett, és egy kártyával kinyitotta, majd szélesre tárta Anja előtt. Az ajtón át Anja egy tágas előszobába lépett, melynek végén barátságosan berendezett nappalit látott, amelynek hatalmas ablakain csak úgy ömlött be a fény. A függőnyöket elhúzva a nappaliból egy kis teraszra lépett.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Elbűvölő a kilátás – mondta.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Valóban az – erősítette meg a portás is. – Az épületet gondozott kert veszi körbe, melyben egy kis tó is helyet kapott.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Nem akarom feltartani – szólt Anja mosolyogva -, biztosan megtalálok mindent egyedül is.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjnuOa1FzHkYbwh1YWx8rbWu216EdypOrh4GTPBSbVjLa1YzApZTS1ReUwTRAPVrOdEw6s536lTQn40DZphzJSSuEoxrjQajNgnX4FJumLUglKSEZ_KwAK_Vii59xW_AoOhzowqqbK5_o/s1600/Anjah%C3%A1l%C3%B3szobaNewYork.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjnuOa1FzHkYbwh1YWx8rbWu216EdypOrh4GTPBSbVjLa1YzApZTS1ReUwTRAPVrOdEw6s536lTQn40DZphzJSSuEoxrjQajNgnX4FJumLUglKSEZ_KwAK_Vii59xW_AoOhzowqqbK5_o/s200/Anjah%C3%A1l%C3%B3szobaNewYork.jpg" width="200" /></a></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Akkor máris hozom a csomagjait – fordult sarkon Robert Owens, és elsietett. Percek teltek csak el csupán, Anja még mindig a kilátásban gyönyörködött, amikor a csomagjai megérkeztek. Anja a tárcájából néhány papírpénzt vett elő, és hálásan a portás felé nyújtotta, mire a fiatalember megköszönte, de elhárította a borravalót, majd az ajtót becsukva maga után távozott, Anja pedig elindult felfedezni, milyen meglepetéseket tartogat még a lakása. Először a nappaliban nézett alaposabban körül: a berendezést otthonosnak, barátságosnak találta, külön örült annak, amikor egy olvasósarkot is felfedezett, mert imádott olvasni, és a kényelmes rattan fotel a lábtartóval olvasásra csábított. A nappaliból nyílt az egyik hálószoba, a franciaágy rendkívül kényelmesnek tűnt, a színek nőiesek voltak ugyan, de nem túlzóan zavaróan azok. A másik hálószoba az előszobából nyílt, Anja kívánságának megfelelően dolgozószobának rendezték be. A következő helyiség a fürdőszoba volt, mely valóban szobányi méretével minden igényt kielégített. Már csak a konyha maradt hátra, és ez a helyiség nagyon fontos volt Anjának, aki a párizsi évek alatt megtanult főzni, és ha csak lehetősége nyílt rá, örömmel főzött magának, vagy a barátainak. Elégedett lehetett a konyhával is, praktikusan és kényelmesen rendezték be. – Most már csak arra vár mindez, hogy elhelyezzek néhány apróságot, emlékeket, dísztárgyakat, amitől ez a szépen berendezett lakás egyéniséget kap, és valóban otthonos lesz – gondolta Anja, majd a konyhába ment. A szekrényeket nyitogatva örömmel látta, hogy azokat feltöltötték mindennel, amire az első néhány napban szüksége lehet. Anja kívánságainak megfelelően kedvenc kávéfőzőjéből is bekészítettek a konyhába egyet, így néhány perc múlva már egy csésze gőzölgő kávéval a kezében sétált vissza a teraszra. – Hello, New York, megérkeztem, és itt végre boldog leszek! – gondolta, és hiába a repülőgépen töltött éjszaka, az időeltolódás, a mosoly nem akart eltűnni az arcáról!</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsUxUD0ZdQ6nXfOUZw3g1M_8RaxHD66Cl4IFqR2CyyRWnVbi0XB0A7g-GZg8ha0lpWtVctpreCnga-qGQnRpDH44ar7pk_7-8zd6LZxdsT5QqZoZ-oQIJbcAYtukd3fnbq5rhPXi9HBUw/s1600/konyha1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsUxUD0ZdQ6nXfOUZw3g1M_8RaxHD66Cl4IFqR2CyyRWnVbi0XB0A7g-GZg8ha0lpWtVctpreCnga-qGQnRpDH44ar7pk_7-8zd6LZxdsT5QqZoZ-oQIJbcAYtukd3fnbq5rhPXi9HBUw/s200/konyha1.jpg" width="200" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwX_uJC5pU9Rxxldrnp_SeFR6awE33aKw31WbMmLpUUeNxI0BKtoeLnqbV-1zUxnIZxzLpzTWQWWbddZVopw1P3y31z2B6voGJaFrU6pShO6HMoKdnUfSR-i_fHCUz1ZbVIl3MHNVCg30/s1600/f%C3%BCrd%C5%91szoba.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwX_uJC5pU9Rxxldrnp_SeFR6awE33aKw31WbMmLpUUeNxI0BKtoeLnqbV-1zUxnIZxzLpzTWQWWbddZVopw1P3y31z2B6voGJaFrU6pShO6HMoKdnUfSR-i_fHCUz1ZbVIl3MHNVCg30/s320/f%C3%BCrd%C5%91szoba.jpg" /></a></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;"><br />
</div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-4262051393361092851.post-73281808368361399222010-08-08T11:31:00.006+02:002010-08-08T13:03:33.940+02:00A szerelem New Yorkba érkezik - 3.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSZw_8QOPBE9j7sIRG9SE6jdF7KamO6i9I_o3xWyND4ZX7k9rt0chkZmQdC9jAK22W_0oaPRhCrp0P0dI77IHK35BiJ4H4EAv4ia1y5Vbm6ucmiSRkHYFX7YzA0g5WszwM1RDxeD7fChc/s1600/Londonhavas1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSZw_8QOPBE9j7sIRG9SE6jdF7KamO6i9I_o3xWyND4ZX7k9rt0chkZmQdC9jAK22W_0oaPRhCrp0P0dI77IHK35BiJ4H4EAv4ia1y5Vbm6ucmiSRkHYFX7YzA0g5WszwM1RDxeD7fChc/s200/Londonhavas1.jpg" width="200" /></a></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">A Heathrow – mint Európa legforgalmasabb repülőtere - aznap is rendkívül zsúfolt volt, amikor Anja Gaby gépének érkezését várta. Elgondolkodott ugyan azon, hogy a sofőrt küldi ki Gaby elé a repülőtérre, de annyira várta már a barátnőjét, hogy végül nem mondott le arról az örömről, hogy ő fogadhassa az érkezőt, és aznap Anjára mosolygott a szerencsecsillaga, mert a Heathrow-n egyetlen fotóssal sem találkozott. Igaz, mindent meg is tett azért, hogy lehetőség szerint ne ismerjék fel: homokszínű nadrágkosztümben és télikabátban, kalapját a szemére húzva várakozott, és aggódott is kicsit, mert a sűrű hóesés miatt késtek a járatok. Anja a tömegen nem is csodálkozott, karácsony előtt tíz nappal ez érthető volt, hiszen téli szabadságukra készülve sokan utaztak haza a világ minden tájára. Gaby gépe végül időben érkezett. Anja széles mosollyal ölelte magához barátnőjét.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Hosszú volt ez a fél év – mondta Gaby -, különösen az után, hogy előtte évekig együtt töltöttük szinte minden napunkat.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Nekem is hiányoztál! Gyere, menjünk az autóhoz, sűrű lesz a forgalom befelé.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPBzHbV71VIQSgJU2DDNnSouGIhVKKL6nTUJN6jukx7hJIKtlTavyUjTU9ZiAKDjCIeHra9LT7-gMczEHTaP0bqYTHyt3C1yd4XaUjC3HCMDvgXWHHps-AGCNkPPBBrnjTiKCAcr8YPF8/s1600/kandall%C3%B3.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="175" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPBzHbV71VIQSgJU2DDNnSouGIhVKKL6nTUJN6jukx7hJIKtlTavyUjTU9ZiAKDjCIeHra9LT7-gMczEHTaP0bqYTHyt3C1yd4XaUjC3HCMDvgXWHHps-AGCNkPPBBrnjTiKCAcr8YPF8/s200/kandall%C3%B3.jpg" width="200" /></a></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">A forgalom valóban sűrű volt, ezért csendben autóztak, mert Anjának nagyon kellett figyelnie a vezetésre. Nem csak a forgalom volt nagy, hanem az egyre erősödő havazás is nehezítette a közlekedést. Egy óra múlva parkoltak le a belgraviai ház előtt. Anja szülei nem voltak otthon, ezért a lányok Anja lakosztályába mentek. Néhány perc múlva már a kandalló előtt ülve itták az illatos teát. A már zuhogó hó a pattogó tűz mellől nézve gyönyörű volt, a tea átmelegítette őket.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Mi újság Párizsban? – tette a csészéjét az asztalra Anja.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Párizs a régi – nevetett fel Gaby, - és a párizsiak is olyanok, mint eddig. Apropó, párizsiak: Christian a csókjait küldi neked!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Akár vissza is viheted neki – mosolygott Anja. – Úgy vettem észre, hogy tetszik neked Christian, így aztán nem esne nehezedre átadni a csókokat.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Miért ne tetszene – viccelődött Gaby -, hiszen magas, charme-os, gazdag, régi nemesi család sarja, és egyetlen hibája van csupán: érted bolondul.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Nos, ezen nem segíthetek, de tudom, Gaby, te is jó néhány szívet összetörtél már, és nem sokáig leszel egyedül most sem. Philippe már biztosan rájött, milyen bolond volt, hogy hagyott téged elmenni.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Nem érdekel, Philippe mire jött rá, vagy mire nem, annak már vége, és most kifejezetten élvezem a függetlenséget. Nem jött még el az én időm, bár a szüleim egyre inkább szeretnének férjhez adni. De mi a helyzet veled?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Semmi, attól tartok – töltötte újra a csészéket Anja. – Téged azért nem féltelek, nem olyan fából faragtak, hogy bárki is rád kényszeríthessen bármit, amit te nem akarsz. Én sem törekszem mindenáron arra, hogy férfi legyen mellettem, és az én szüleim egyelőre jobban élvezik azt, hogy tíz év után végre hazatért a lányuk, minthogy ilyesmivel foglalkozzanak.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Te mázlista! Olyan szabadságot élvezel, amiről a legtöbben nem is álmodhatunk. Teljes szülői támogatás, szerető családi háttér, de senki nem akarja megszabni neked, hogy mihez kezdj az életeddel.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ez igaz – gondolt Anja hálás szívvel a szüleire. – Annál nagyobb gondot jelent ez nekem, mármint hogy nem tudom, mihez is kezdjek most magammal.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- A paparazzi-támadásoknak vége?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Dehogy van vége! – tett néhány újságot barátnője elé Anja. – Én komolyan nem értem, mi olyan érdekes bennem, hogy hónapok óta képtelenek leszállni rólam!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Mondd, Anja, néztél mostanában tükörbe? Gyönyörű vagy, egy valódi hercegnő, az arisztokrácia legmagasabb köreiből, aki izgalmas pletykát indított útjára akaratlanul is azzal a bizonyos ölelkezős estével Williammel. Egyébként az szuper lehetett! – ábrándozott el Gaby. – Téged tényleg nem érdekel Will? Vele én is szívesen találkoznék!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Azért az nem olyan egyszerű, még nekem sem. William egyébként most nincs Londonban, a karácsonyi ünnepeket mindig a királynő balmorali birtokán tölti az egész királyi család, és Will már ott van az apjával. Hogy a kérdésedre válaszoljak, nem, soha nem éreztem romantikus vonzalmat William iránt.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Anja, celebritás lettél, akár akarod, akár nem.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Márpedig én nem akarom! – jött indulatba Anja. – Soha eszembe sem jutott, hogy az újságok címlapjain akarjak szerepelni, pláne nem így.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Van már valamilyen elképzelésed arról, hogyan akarod ezt megakadályozni?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ami azt illeti, van, és tőled kaptam az ötletet.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Nocsak! – lepődött meg Gaby. – És szabad tudnom, hogy milyen zseniális ötletet adtam neked?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Persze. Amikor utoljára beszéltünk telefonon, te azt mondtad, hogy a világ másik oldalára kellene mennem, ahol nem ismernek. Úgy gondolom, New York eléggé messze van Londontól.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- New York? – hökkent meg a barátnője. – Te New Yorkba akarsz menni?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Igen – bólintott Anja. – Először az Északi sarkra gondoltam, de ott túl hideg van, és én nem szeretek fázni. Viccet félretéve, sokat gondolok mostanában a párizsi, gondtalan életemre, ahol senkit nem érdekelt, ki vagyok, szabadon élhettem úgy, ahogyan bárki más. Ráadásul nagyon is megszoktam a függetlenséget.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- És mihez kezdenél New Yorkban?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Mondjuk, hasznát vehetném végre a diplomáimnak. Nem azért tanultam eddig, hogy legyen két szép papírom, amit bekeretezve kiakaszthatok a falra.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Konkrétabban?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- The New York Times.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Tessék? Te a New York Timesnál akarsz dolgozni? Anja, ha valaki, akkor én pontosan tudom, milyen okos vagy, és nem állítom, hogy nem lennél képes megállni a helyedet, de a Times nagy falatnak tűnik.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Gaby, én nem főszerkesztői státuszra gondoltam, legalábbis nem azonnal – kuncogott Anja. – Tisztában vagyok azzal, hogy gyakornoki állást kell megpályáznom, és hosszú út vezet odáig, amíg a nevemet egy újságcikk szerzőjeként olvashatod. De egyszer, valahol el kell kezdeni, és nekem gyermekkori vágyam az újságírás. Keresve sem találhatnék jobb helyet a New York Timesnál.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- És mit szólnak majd ehhez a szüleid?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Hát ez az, ami a legnagyobb gondot jelenti számomra is. Sokáig voltam távol, és tudom, anyáék mennyire örültek annak, hogy hazajöttem, és biztosan nem számítanak arra, hogy el akarok költözni…</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Gabrielle! – nyitott be az ajtón Lady Catherine, és ölelésre nyújtotta a karjait. Gaby mosolyogva viszonozta az ölelést, nagyon kedvelte Anja édesanyját. – Sajnálom, hogy nem voltunk itthon, amikor megérkeztél, és nem üdvözölhettünk. Elhelyezkedtél már?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Mi is csak egy fél órája érkeztünk meg, Catherine, és forró teával melengettük magunkat eddig.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Igaz, ami igaz, nagyon hideg van kint – borzongott meg az asszony. – A kék lakosztály most is a tiéd, ha megfelel.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Köszönöm, mylady – hajbókolt mókásan Gaby. – Imádom a kék lakosztályt, nagyon örülök annak, hogy itt lehetek.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Lányok, ha Gabrielle felfrissítette magát, koktélra várunk benneteket a szalonban – búcsúzott a hercegné.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Imádom Londont, imádom a szüleidet, a kék lakosztályt is imádom – áradozott Gaby, és a két lány felhőtlen örömmel bolondozott, úgy, mint régen, Párizsban. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjusme6eg3-OhDZZcWL8VZrTvPAGknbiv-9Ti7oeCQY6n74vaGb4ZPyTO2k6Gia4Hwt3-nKgr6nDob4ztdV2yUX7huhw8_bb0ayHaLqAmn7u2P59u8rxT8fptxMvbUZEQx8Rz59UvqSPWA/s1600/LondonChristmas3.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjusme6eg3-OhDZZcWL8VZrTvPAGknbiv-9Ti7oeCQY6n74vaGb4ZPyTO2k6Gia4Hwt3-nKgr6nDob4ztdV2yUX7huhw8_bb0ayHaLqAmn7u2P59u8rxT8fptxMvbUZEQx8Rz59UvqSPWA/s320/LondonChristmas3.jpg" /></a></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Gaby londoni látogatásának nyolc napja villámgyorsan eltelt. A lányok igyekeztek jól kihasználni a rendelkezésükre álló időt. Sétáltak London hólepte utcáin, gyönyörködtek a karácsonyi díszkivilágításban, kirakatokat nézegettek, tobzódtak az üzletek ünnepi kínálatában. Az Oxford Streeten nem volt olyan üzlet, ahová be nem mentek volna, és ha már ott voltak, biztosan találtak valami apróságot, amit nem lehetett otthagyni, ami nélkül nem élet az élet, tehát megvették. A Harrods ezen a télen is különleges, egyedi díszbe öltözött, ahol csak kószálni is igazi élvezetet jelentett. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlX1J8g61Am6QglHHDZT9X8_6H7V5-I1w-xU4dER8X26iTVlps7asqdWH31kzRSZHegZZ40A9Mw9M1tK-EMU4kOhAih7M1ChJLyvOVQThB31JFp44cL-ZMUVOJlhjnwHmHFX_QhmTHzMU/s1600/LondonChristmas4.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlX1J8g61Am6QglHHDZT9X8_6H7V5-I1w-xU4dER8X26iTVlps7asqdWH31kzRSZHegZZ40A9Mw9M1tK-EMU4kOhAih7M1ChJLyvOVQThB31JFp44cL-ZMUVOJlhjnwHmHFX_QhmTHzMU/s320/LondonChristmas4.jpg" /></a></div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">A London Eye kékes derengésbe burkolózott a hozzá vezető utat szegélyező fákon elhelyezett fényfüzérektől, eldugott kis terek feldíszített fenyőket rejtettek, és szinte megállás nélkül hullott a hó, fehér lepelbe borítva a várost. Elvarázsolt, mesebeli hangulatától szinte megrészegültek a lányok, önfeledten, vidáman töltötték napjaikat, és Anja gondjai is mintha messzire szálltak volna. </div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpQQj1vi808aYz4OLns_8JaSTfG8ovfgOCDRiIOf3qgh6z4clXRhNwRDRduj8-EgOsFG87WDVayg7pkoSvKiO1M6Pnsp9B_0Aj9sivX58U67yaE41ldNnNlulpjBMgXbNVCRKGuSUOplI/s1600/LondonChristmas2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpQQj1vi808aYz4OLns_8JaSTfG8ovfgOCDRiIOf3qgh6z4clXRhNwRDRduj8-EgOsFG87WDVayg7pkoSvKiO1M6Pnsp9B_0Aj9sivX58U67yaE41ldNnNlulpjBMgXbNVCRKGuSUOplI/s200/LondonChristmas2.jpg" width="200" /></a></div>Ebben a néhány napban nem foglakozott a jövőjével, nem érdekelték az időről időre feltűnő fotósok sem, szinte kislányos lelkesedéssel adta át magát a közelgő karácsony varázslatának. Mikor Gaby vakációja véget ért, szomorúan búcsúztak el egymástól a Heathrown, mert nem tudták, a búcsú mennyi időre szól, melyiküknek hogyan alakul az élete, mikor találkozhatnak ismét. A karácsony Anjáéknál valódi örömünnep volt, néhány napot Gloucesterben töltött a család, a Hamiltonok ősi kastélyában, mint minden évben ilyenkor. </div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">A szűk körű családi eseményeket nagyobb társasági események váltották, és Anja szinte észre sem vette, hogy elrepült az idő, máris visszatértek Londonba és a szilveszteri partyra készülődtek. Kénytelen-kelletlen Anja is visszatért a realitások talajára, és tudta, ha menni akar, nem halogathatja már sokáig, hogy erről a szándékáról a szüleit is tájékoztassa. – Új év, új élet – gondolta, és lélekben már készen állt arra, hogy valóra is váltsa az elképzeléseit.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;">* * * * *</div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><i>Gabrielle Mercier</i></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqTl0A8nsOvbD39qich3xG89oqyaO5e76n6imxh_Y3Z58XA5uBwC39EZpJqt-4wrHMMlf5EDNfDoi1V_bDpwqElO7kE2QTSsFeSwv9NPlobaGnFmW-vp-Wj5HhAZDvf4uUp8nAXOpZamQ/s1600/GabrielleMercier.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqTl0A8nsOvbD39qich3xG89oqyaO5e76n6imxh_Y3Z58XA5uBwC39EZpJqt-4wrHMMlf5EDNfDoi1V_bDpwqElO7kE2QTSsFeSwv9NPlobaGnFmW-vp-Wj5HhAZDvf4uUp8nAXOpZamQ/s320/GabrielleMercier.jpg" /></a></div><div class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br />
</div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-4262051393361092851.post-37435431439103031272010-08-07T07:50:00.006+02:002010-08-08T11:44:59.676+02:00A szerelem New Yorkba érkezik - 2.<div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Lady Anja Hamilton június 12-én került a sajtó érdeklődésének középpontjába, a királynő, II. Erzsébet hivatalos születésnapján. A királynő ugyan április 21-én született, mivel azonban áprilisban a kiszámíthatatlan időjárás nem kedvez a garden partyknak és szabadtéri felvonulásoknak, a születésnapi ünnepségét mindig június második szombatján tartják. Így volt ez idén is, és Anja a családjával együtt meghívást kapott a királyi ünnepségre. Ez megtiszteltetés volt, de nem volt különösebben izgalmas esemény, annál inkább az esti buli, melyen a királynő természetesen már nem volt jelen. William és Harry hercegek ugyanis minden alkalmat megragadnak a bulizásra, így uralkodójuk és nagymamájuk hivatalos születésnapja is remek apropót jelentett arra, hogy kirúgjanak egy kicsit a hámból. A kensingtoni Boujis Night Clubba csak klubtagok léphetnek be, kivételes esetben a tagok meghívott vendégei. Anja örömmel fogadta el William meghívását a partyra, annál is inkább, mert régen találkozott utoljára a hercegekkel, akikkel szinte együtt gyerekeskedett. A bulival nem is volt semmi gond, Anja remekül érezte magát, Willel és Harryvel felszabadultan bolondoztak, táncoltak. A probléma másnap délben jelentkezett, amikor Anja az átmulatott éjszaka után némi fejfájással küszködve megjelent a belgraviai ház ebédlőjében. Édesanyja meglehetősen hűvösen tekintett rá, édesapja pedig helytelenítően csóválta a fejét, miközben jelezte a személyzetnek, hogy hozhatják az előételt.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Kellemesen telt az éjszakád? – kérdezte a lányát Lady Catherine, miközben kanalát a spárgakrém levesbe merítette.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- A party nagyon jó volt, csak most fáj a fejem egy kicsit – panaszolta Anja. – Talán az utolsó koktélt már nem kellett volna meginnom.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Talán a többit sem – szólalt meg Lord Andrew is. – Ezt a koktélokkal magyarázod? – csúsztatta oda lánya elé a The Sunt. Anja kissé meglepődött, mert szüleinek nem volt megszokott olvasmánya a legnagyobb példányszámú pletykalap, de akkor lepődött meg igazán, amikor a címlapra pillantott: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Will lecserélte Kate-et? Mi lesz a királyi esküvővel?”</i> – olvasta, majd a harsány főcím alatt saját magát pillantotta meg, amint rövid, füstszínű, csillogó koktélruhájában az Egyesült Királyság trónjának várományosához simul, aki meghitt mozdulattal öleli át. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„William herceg az öccsével és az arisztokrácia néhány kiváltságos képviselőjével a kensingtoni Boujis Night Clubban töltötte az éjszaka nagy részét, és amint a képek is igazolják, nem a menyasszonya, Kate Middleton társaságában partyzott. A fotókon szereplő bájos ifjú hölgy informátorunk szerint Lady Anja Hamilton, Gloucester hercegének lánya, aki hosszú távollét után nemrég tért vissza Londonba,</i> <i style="mso-bidi-font-style: normal;">és úgy tűnik, magasra törő ambíciói vannak…”</i> Anja hitetlenkedve tette le az újságot.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- De hát nem gondolhatjátok komolyan, hogy bármi is lenne közöttünk Willel, vagy hogy én bármit is akarnék Willtől? Az ég szerelmére, Will nekem olyan, mintha a testvérem lenne! – csóválta a fejét, és szomorúan nézett a szüleire. – Semmi nem történt, csak táncoltunk. Kate influenzás, nem jöhetett el este, mi pedig csak jól éreztük magunkat, mint régi barátok!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Anja, hát persze hogy nem hisszük – állt fel az asztaltól az édesapja, és a lányához lépve kezét a vállára tette -, de lásd be, ezek a fotók meglehetősen félreérhetőek, és attól tartunk, kellemetlenségeid lehetnek miattuk.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ha lesznek, hát lesznek – emelte fel büszkén a fejét Anja -, nekem nincs semmi szégyellnivalóm, nem tettem semmi rosszat, és ami a legfontosabb, Kate is tudja, hogy sohasem kezdenék ki Willel! Egyébként pedig minden csoda három napig tart, holnaputánra már senkit sem fog érdekelni ez az egész.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Irigylem az optimizmusodat – ingatta a fejét az édesanyja -, de te is tudod, hogy ez nem így működik. Bár igazad lenne, lányom!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Szót sem érdemel többet ez az egész! – látott hozzá a leveséhez Anja is, bár már nem igazán volt étvágya, de bármi jobb volt, mint az előző beszélgetést folytatni. Szülei nem erőltették a témát tovább, de aggodalmuk és a feszültség szinte tapintható volt az ebédlőben.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Hogy pontosan milyen következményei lehetnek annak, ha a The Sun címlapjára kerül az ember, arra másnap délelőtt döbbent rá Anja, amikor vásárolni indult, a szülei házassági évfordulójára rendezett díszvacsorára akart új ruhát. Anja a Chanel Boutique-ba igyekezett, Mayfairbe, az Old Bond Streetre. Odafelé még nem is volt semmi probléma, de a jelek szerint már a Chanel sem a régi, legalábbis ami a személyzetet illeti: amíg Anja a ruháját próbálta, valamelyik Sun-rajongó alkalmazott felhívta a lapot, és az üzletből kilépve Anja fényképezőgépekkel és mikrofonokkal találta szemben magát.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Lady Hamilton, szerelmi kapcsolat van Ön és William herceg között? … Kérem, hercegnő, mondja el, mióta ismerik egymást Williammel! … Elmarad William és Kate Middleton esküvője? … Futó románcról, vagy komolyabb kapcsolatról van szó? … Egyetért azzal, hogy egy hercegnő jobban illik egy herceghez, mint egy polgárlány? … Mik a terveik Williammel? – Anja csak kapkodta a fejét, rémülten nézte a fotósokat és újságírókat. Fogalma sem volt, mit mondhatna, vagy akár hogy jól teszi-e egyáltalán, ha megszólal. Sarkon fordult tehát, és visszament a szalonba, ahová a Chanel biztonsági őrei nem engedtek be senkit. Leroskadt egy kecses kanapéra, és felhívta az édesapját, aki azonnal a lányáért küldte a sofőrt. A szalonnak szerencsére volt hátsó kijárata, Mark Robbins, a Hamilton család sofőrje ott állította le az autót, és kimenekítette Anját a butikból. Hazatérve a lány feldúltan mesélte a szüleinek, mi történt vele. Szülei, bár megértőek voltak, nem bíztathatták Anját semmi jóval. És ez még csak a kezdet volt. Aznap délután William is felhívta a lányt.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Felség! – szólt viccelődve a telefonba Anja, mert a kijelzőn felismerte a hívó telefonszámát.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Hercegnő! – érkezett a válasz, de William most nem nevette el magát, ahogyan egyébként szokta. – Van egy kis gondunk!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Kérlek, Will, nehogy azt mondd, hogy Kate féltékeny!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Természetesen nem, de rajtunk kívül talán Kate az egyetlen, aki pontosan tudja, mi a helyzet. Ma reggel még Harry is azzal fogadott, hogy nem csináltam rossz cserét.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Harry nem nagyon kedveli Kate-et?</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Én sem nagyon kedvelem Chelsea-t, úgyhogy kvittek vagyunk.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Will, nagyon sajnálom…</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ne mondd ezt, hiszen nem tehetsz semmiről! Engem legalább megvéd a királyi család és Kate, de téged szét fognak szedni az újságírók és a paparazzik. Erről jut eszembe: holnap délután szűk körű sajtótájékoztatót tartunk, ahol Kate és én megpróbáljuk megnyugtatni a felzaklatott sajtót, hogy az eljegyzésünk még mindig létezik.</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">- Ez remek, remélem, megoldja a helyzetet. Will, köszönöm, hogy felhívtál, üdvözlöm Kate-et és jobbulást kívánok neki!</div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">Anja mosolyogva tette le a telefont. A barátság Williammel sokat jelentett számára, és tényleg azt hitte, hogy most már minden rendben lesz, az újságírók leszállnak róla, találnak maguknak másik szenzációt. Reményeiben azonban csalatkozni kényszerült, mert bár Prince William és Kate Middleton megtartották a sajtótájékoztatót, és a konzervatív lapok valóban nem foglalkoztak tovább ezzel a témával, a The Sun és néhány egyéb bulvárlap csak igyekezett továbbra is életben tartani a William és Anja kapcsolatáról szárnyra kelt pletykát. De itt még semminek nem volt vége, sőt, éppen csak elkezdődött Anja vesszőfutása. </div><div class="MsoNormal" style="mso-line-height-alt: 10.0pt; text-align: justify;">A következő problémás helyzet akkor állt elő, amikor Anja egy fogadáson hisztérikus vén tehénnek titulálta Lady Crowleyt, mely megállapítás miatt Anja szülei később magyarázkodni kényszerültek, bár a jellemzéssel egyébként egyetértettek. A problémát igazából az jelentette, hogy Lady Crowley unokahúga ismer valakit a The Sunnál, és elmesélte neki ezt a felháborító eseményt. Több se kellett a lapnak, a fogadást követő második napon már megint minden bulvárlap Anjával volt tele. Nem egyértelműen elítélő cikkek voltak ezek, hiszen némelyik dicsérte Anja bátorságát, szókimondását, üdítő, frissítő jelenségnek tartották, aki nem fél kimondani, amit gondol, és megmozgatja egy kicsit az arisztokrácia állóvizét, de mindent egybevetve azért jobb lett volna, ha nem jelennek meg. És innét már nem volt megállás: a fotósok és újságírók követték mindenhová Anját, szinte minden lépéséből hír lett: ha elment valahová, vagy ha nem ment el, ha vásárolt valamit, vagy ha nem vásárolt semmit, hogy milyen a ruhája, cipője, sminkje… Diana hercegnő halála óta most először Anjában látta meg a lehetőséget a sajtó, hiszen szép volt és fiatal, elegáns, igazi kékvérű arisztokrata, valódi hercegnő, és mégis valahogy más, mint a többi, az ő társadalmi osztályába tartozó nő. Az első újságcikkek óta már hat hónap telt el így, és nem csoda, hogy Anjának elege lett abból, hogy ki sem mozdulhat a házból anélkül, hogy legalább egy kamera meg ne jelenne, de arról fogalma sem volt, hogyan szabadulhatna meg mindettől, egészen addig, amíg Gaby bogarat nem ültetett a fülébe azzal a bizonyos mondattal…<br />
<br />
<div style="text-align: center;">* * * * *</div><div style="text-align: center;"><i>Prince William és menyasszonya, Kate Middleton</i></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglOqR6vL6HNrfL9HvjANpicF7JGna13iFeUhKxzH_mKvp0O3EjrdSStIYWJkXR8u4Ld3ao8JAW5pxM6-f_BY_54P0lovR0AXWfnmKd7SHwlfmJ0cBzohfIojje2awvlVbBfiEr4iUedSk/s1600/prince_william_kate_middleton.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="255" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglOqR6vL6HNrfL9HvjANpicF7JGna13iFeUhKxzH_mKvp0O3EjrdSStIYWJkXR8u4Ld3ao8JAW5pxM6-f_BY_54P0lovR0AXWfnmKd7SHwlfmJ0cBzohfIojje2awvlVbBfiEr4iUedSk/s320/prince_william_kate_middleton.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><br />
</div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-4262051393361092851.post-2456895320881317212010-07-31T18:59:00.007+02:002010-08-08T11:45:24.494+02:00A szerelem New Yorkba érkezik - 1.<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Csak egy fotót, hercegnő! … Ide nézzen, Lady Anja! … Egy fotót, csak egyet kérek! … Hercegnő, erre! – a kiáltozó fotósok csaknem felborították Anját, ahogy kilépett az Ozone-ból az Oxford Streeten.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Bocsáss meg Gaby, de most le kell tennem! – búcsúzott el Anja a barátnőjétől, majd mobilját a táskájába téve, kényszeredetten mosolyogva próbált meg utat törni a fotósok gyűrűjében. Néhány pillanatra megállt, a kamerákba nézett, a „hagyd magad, hamarabb szabadulsz”-elvét követve, majd elnézést kért, és határozottan az autója felé indult. A fotósok nem szívesen engedték el, de egy rendőrautó fékezett az üzlet előtt, és a kiszálló közegek oszlatni kezdték a tömeget, így Anja is elhajthatott. Szülei Belgravia-beli házánál parkolt le, majd felsietett az emeleti lakosztályába. Mély sóhajjal csukta be maga mögött az ajtót, majd cipőjét lerúgva kis konyhájába sietett és főzött egy erős eszpresszót. Kávéjával a kezében a pamlagon ülve, lábait maga alá húzva a szálingózó havat nézte, és most is, mint az utóbbi hónapokban annyiszor, Diana hercegnő jutott az eszébe. Anja mindössze tizenegy éves volt, amikor a walesi hercegnő meghalt, de kislányként többször is találkozott Dianával, és emlékeiben egy gyönyörű, nyitott, kedves és barátságos nő képe élt. – El sem tudom képzelni, hogyan bírta elviselni ezt! – gondolta, és tudta, hogy az a nyomás, amit neki kell elviselnie, a töredéke sincs annak, ami Diana hercegnőt kínozta. – Nem normális ez a világ! – sóhajtott, majd a telefonért nyúlt.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ezek szerint épségben hazaértél! – hallotta a vonalban barátnője vidám hangját.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Haza, de most sem volt egyszerű! Mondd, Gaby, mit akarnak ezek tőlem?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Mit akarnának, hát szenzációt, természetesen! – kacagott fel Gaby.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Nem vagyok bohóc, miért kezelnek úgy, mintha az lennék?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- A sajtó hiénái külön állatfajt képviselnek, de ezt te is tudod.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Hol vannak már a párizsi szép napok, amikor a kutyát sem érdekelte, ki vagyok, és mit csinálok?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Azért azt nem mondanám! Christian néhány perccel ezelőtt hívott, és irántad érdeklődött!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Christian … kedves fiú, de nem az esetem.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Én tudom, de attól tartok, ő nem értette meg, amikor búcsút mondtál neki.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Sajnálom, Gaby, én sohasem bátorítottam Christiant.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Ilyen a szerelem! De ez most nem érdekes. Eldöntötted már, mihez kezdesz?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Még nem, eddig úgy éreztem, nem sürget semmi, de most már nem vagyok ebben olyan biztos! Ha nem hagynak békén a fotósok és az újságírók, attól tartok, kénytelen leszek itt hagyni Londont!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Visszajössz Párizsba?</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Nem tudom. Szeretném végre hasznát venni a diplomáimnak, bebizonyítani, hogy nem egy arc vagyok, amelyik jól mutat a címlapokon.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Édesapádnak csak egy szavába kerülne…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Tudom – vágott közbe Anja, - és te is tudod, hogy nem az apám hátán felkapaszkodva akarok karriert csinálni! Olyan helyet keresek, ahol senki sem ismer, ahol önmagam lehetek, és nem a nevemért, a rangomért, vagy a családomért fogadnak el, hanem azért, amit tudok, ami én vagyok…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- Anja, akkor alighanem a világ másik végére kell elmenned, mert Angliában talán nem akad ma egyetlen ember sem, aki ne tudná, ki vagy, „hála” a pletykalapok „áldásos” tevékenységének.</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">- A világ másik felére? Ez nem is olyan rossz ötlet! – nevetett Anja, és egy megoldási lehetőség kezdett formálódni a gondolataiban. Néhány percig csevegtek még, majd azzal váltak el, hogy Anja három nap múlva a repülőtéren várja a barátnőjét, akivel úgy tervezték, hogy néhány vidám napot töltenek együtt Londonban. Bár a barátnőjével való beszélgetés egy kicsit megnyugtatta Anját, úgy érezte, hogy egy forró fürdő kellemes, halk zenével és egy pohár borral egészen jó módja a további feszültségoldásnak. A levegőben finom virágillat érződött, amikor a fürdőkádba ereszkedett. Kortyolt a borból, majd a poharat biztonságba helyezve hátradőlt, lehunyta a szemét, és arra gondolt, ki is ő, honnan indult és hová tart éppen…</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Anja igazi hercegnő volt, Gloucester hercegének, Lord Andrew Hamiltonnak és feleségének, Lady Catherine Hamiltonnak egyetlen gyermeke. Amikor huszonnégy évvel ezelőtt megszületett, szülei régen várt álma vált valóra. A hercegi pár harmonikus, boldog házasságát fekete felhőként árnyékolta be a gyermektelenség, mígnem tíz évnyi házasság után megszületett a kislányuk. Az újszülött az Anja Catherine Elisabeth nevet kapta, Catherine az édesanyja után, Elisabeth a királynő után, és Anja egy mindenki által becsült és szeretett, holland származású nagynéni után. A kislány gyönyörű volt, okos és kedves, de azért nem volt híján a gyerekek elevenségének és szertelenségének sem. Rengeteg anekdota kering a Hamilton családban az Anja által elkövetett csínytevésekről, de legalább ennyiszer emlékeznek meg arról is, milyen kötelességtudó, jólelkű és segítőkész gyermek volt. A gloucesteri Hamilton’s Castle, és a londoni, belgraviai ház személyzete is imádta a kislányt, és ott kényeztették, ahol csak tudták, kész csoda, hogy ennyi ajnározás mellett nem lett nagyképű, beképzelt felnőtt belőle. Amint az arisztokrácia köreiben szokás, középiskolai tanulmányait Svájcban, egy előkelő genfi magániskolában végezte, kimagaslóan jó eredménnyel, majd – szülei bánatára – nem Angliában tanult tovább, bár Oxford és Cambridge is tárt karokkal várta, hanem Párizsba ment, a Sorbonne-ra. Párizsba elsősorban romantikára való hajlama vitte, mindig csodálta a francia főváros báját és eleganciáját, és bár nagyon szerette a szüleit, mivel gyermekkorában mindig ő volt a középpontban, szerette volna kipróbálni az önálló életet is. Anja szülei segítségével Párizsban egy kis, két hálószobás lakást bérelt Gabrielle Mercier-vel, akivel még Genfben ismerkedett meg. A vidám francia lánnyal hamar barátok lettek, és mivel az érdeklődési körük is hasonló volt, a Sorbonne-on mindketten diplomáciát és újságírást tanultak, amikor pedig nem tanultak, együtt járták be Párizst és Franciaország meseszép tájait. Közös baráti körük tagjai el voltak ragadtatva a két szép és okos fiatal lánytól. Az egyetem kemény munkát igényelt, de azért jutott idejük és energiájuk a szórakozásra is. Anja fájó szívvel vett búcsút Párizstól, amikor május végén, tíz évnyi távollét után hazaköltözött a szüleihez Angliába, és ekkor vették kezdetüket azok az események is, amelyek miatt Anja már a menekülésen gondolkodott.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">* * * * *</div><div style="text-align: center;">A kis hercegnő</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwldD5tHBajY5Ev-eEj-E9Q2AUOZbmqKLOiYGKiN-73lFwr0HiMKv2FMC_J-Dh9TEcdT7qj-83AiefkQyp5Yz62pDFDJyFYdhKWNS2K-RAFi2k3QSkG9JO0oeSTvSjw4iG9rNssqHAeWE/s1600/a+gyermek+anja.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwldD5tHBajY5Ev-eEj-E9Q2AUOZbmqKLOiYGKiN-73lFwr0HiMKv2FMC_J-Dh9TEcdT7qj-83AiefkQyp5Yz62pDFDJyFYdhKWNS2K-RAFi2k3QSkG9JO0oeSTvSjw4iG9rNssqHAeWE/s320/a+gyermek+anja.jpg" /></a></div><br />
</div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-4262051393361092851.post-69446331503708405092010-07-25T09:31:00.003+02:002010-08-08T11:45:33.624+02:00AZ OLDAL BEMUTATKOZIK<div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-weight: bold; line-height: 20px; text-align: justify;"><em><b><span style="color: black; font-family: Arial;"><o:p><span class="Apple-style-span" style="font-size: x-large;">Kedves eddigi és leendő Olvasóim!</span></o:p></span></b></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-weight: bold; line-height: 20px; text-align: justify;"><em><b><span style="color: black; font-family: Arial;"><o:p><span class="Apple-style-span" style="font-size: x-large;"><br />
</span></o:p></span></b></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-weight: bold; line-height: 20px; text-align: justify;"><em><b><span style="color: black; font-family: Arial;"><o:p><span class="Apple-style-span" style="font-size: x-large;">Köszöntelek Benneteket az új blogomon. Amint a Cafe Katarinán már jeleztem, hamarosan új történetbe kezdek, melyet a szerelmeskönyv kategóriába soroltam. Az ajánlóját már olvashattátok a Cafe-n is. Remélem, hogy akik eddig olvastak, továbbra is elégedettek lesznek, és abban is bízom, hogy még többeknek szerezhetek kellemes perceket, miközben ezt a mesét olvassák.</span></o:p></span></b></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-weight: bold; line-height: 20px; text-align: justify;"><em><b><span style="color: black; font-family: Arial;"><o:p><span class="Apple-style-span" style="font-size: x-large;"><br />
</span></o:p></span></b></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-weight: bold; line-height: 20px; text-align: justify;"><em><b><span style="color: black; font-family: Arial;"><o:p><span class="Apple-style-span" style="font-size: x-large;">Szeretettel:</span></o:p></span></b></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-weight: bold; line-height: 20px; text-align: justify;"><em><b><span style="color: black; font-family: Arial;"><o:p><span class="Apple-style-span" style="font-size: x-large;"><br />
</span></o:p></span></b></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-weight: bold; line-height: 20px; text-align: justify;"><em><b><span style="color: black; font-family: Arial;"><o:p><span class="Apple-style-span" style="font-size: x-large;">Katarina</span></o:p></span></b></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-weight: bold; line-height: 20px; text-align: justify;"><em><b><span style="color: black; font-family: Arial;"><o:p><span class="Apple-style-span" style="font-size: x-large;"><br />
</span></o:p></span></b></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-weight: bold; line-height: 20px; text-align: justify;"><em><b><span style="color: black; font-family: Arial;"><o:p><span class="Apple-style-span" style="font-size: x-large;"><br />
</span></o:p></span></b></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-weight: bold; line-height: 20px; text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><em><b><span style="color: black; font-family: Arial;"><o:p><span class="Apple-style-span" style="font-size: x-large;"><br />
</span></o:p></span></b></em><br />
<em><b><span style="color: black; font-family: Arial;"><o:p><span class="Apple-style-span" style="font-size: x-large;"><br />
</span></o:p></span></b></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-weight: bold; line-height: 20px; text-align: justify;"><em><b><span style="color: black; font-family: Arial;"><o:p><span class="Apple-style-span" style="font-size: x-large;"><br />
</span></o:p></span></b></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-weight: bold; line-height: 20px; text-align: justify;"><em><b><span style="color: black; font-family: Arial;"><o:p><span class="Apple-style-span" style="font-size: x-large;">A SZERELEM NEW YORK-BA ÉRKEZIK</span></o:p></span></b></em></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-weight: bold; line-height: 20px; text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial;"><b><i><span class="Apple-style-span" style="font-size: x-large;"><br />
</span></i></b></span></div><div class="MsoNormal" style="color: #333333; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-weight: bold; line-height: 20px; text-align: justify;"><em><b><span style="color: black; font-family: Arial;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: x-large;">Lady Anja Hamilton, Gloucester hercegének egyetlen leánya tíz Svájcban és Párizsban eltöltött év után, friss diplomáival a zsebében visszatér Londonba, ahol a város szenzációjává válik, de villámgyorsan rájön arra, hogy a város szenzációjának lenni nem feltétlenül jó dolog, ezért kereket old, és meg sem áll New York-ig, ahol az áhított ismeretlenség köntösébe bújva próbál karriert építeni és megtalálni önmagát. Mivel nemzetközi diplomáciából és újságírásból is diplomát szerzett, ambíciója a The New York Times-hoz vezeti, ahol egy véletlennek köszönhetően találkozik a lap vezető külpolitikai- és haditudósítójával, Michael Scottal, és ez a találkozás fenekestől felforgatja mindkettőjük életét…<o:p></o:p></span></span></b></em></div><div><em><b><span style="color: black; font-family: Arial; font-size: 16pt;"><br />
</span></b></em></div>Katarinahttp://www.blogger.com/profile/17755624241306711041noreply@blogger.com0