A szerelem New Yorkba érkezik - 13.

Másnap Michael hiába kereste Anját a szerkesztőségben, hogy tisztázzák a félreértést, a lány szabadnapos volt. Lakásának teraszán a kávéját kortyolgatta, és azon bosszankodott, miért nem tudja végre túltenni magát a csalódottságán, amit Michael okozott. Nagyon tetszett neki a férfi, bár ezt önmagának is nehezen vallotta be, és az is tény, hogy a munkahelyi légkört is alaposan elrontja, ha ezek után kerülgetnie kell Scottot. Tűnődéséből a telefon csörgése riasztotta fel, édesanyja érdeklődött arról, nem tartaná-e időszerűnek, hogy hazalátogasson. Anja megnyugtatta az édesanyját, hogy tökéletesen jól érzi magát New Yorkban, és ígéretet tett arra, hogy gondolkodik a londoni látogatáson. Ezt az ígéretét ugyan a közeljövőben nem szándékozott betartani, és az sem volt maradéktalanul igaz, hogy semmi gondja sincsen, de nem akarta aggasztani az édesanyját. Az e-mailjeit olvasgatta éppen, amikor új üzente érkezett.

Feladó: eric.evans@thenewyorkpost.ny.usa

Címzett: lisa.hamilton@thenewyorktimes.ny.usa

Kedves Lisa, alig várom a ma esti találkozónkat! Vacsoránk helyszínéül az Intense-re gondoltam, remélem, elégedett lesz a választásommal. Este 9 órára foglaltattam asztalt, de azt nem beszéltük meg, hová menjek magáért. Kérem, küldje el nekem a címét! Eric

-         Azt azért nem – gondolta Anja, és már írta is a választ.

Feladó: lisa.hamilton@thenewyorktimes.ny.usa

Címzett: eric.evans@thenewyorkpost.ny.usa

Kedves Eric, ha magának is megfelel, találkozzunk az étteremben. Üdv: Lisa Hamilton

Miután elküldte az üzenetet, elgondolkodva dőlt hátra a székében. Egyelőre nem tudta, mihez is kezdjen Evansszel, a vacsorameghívásra is inkább dühből, mint valódi érdeklődésből mondott igent, de ha már így alakult, remélte, hogy kellemesen telik majd az estéje.

Michael Scottnak eközben igencsak nehezére esett a munkájára koncentrálnia. Egy meglehetősen unalmas, de annál fontosabb értekezleten ült, és azon kapta magát, hogy a figyelme minduntalan elkalandozik. Filmszerűen pergett le előtte az a néhány pillanat, amíg a karjaiban tarthatta Lisa Hamiltont. Kristálytisztán látta maga előtt a lány gyönyörű szemeit, szinte érezte bőre bársonyát, hajának illatát.

- … akkor ebben meg is egyeztünk, ugye, Michael, te is egyetértesz? – zökkentette ki Daniel Black hangja Michaelt az ábrándozásból.

- Persze – mondta, bár fogalma sem volt, mivel is értett egyet. Gondolta, egy kávé talán segítene helyrebillenteni igencsak elkószált figyelmét, ezért a kantin felé indult.

- Michael, ülj ide mellém! – invitálta Amber, aki szintén kávészünetet tartott. – Egy kicsit nehezen ébredtem ma fel, a tegnapi buli után – mosolygott a férfira.

- Igen, a tegnapi buli – mormolta Michael.

- Az, ahonnét elrohantál – emlékeztette Amber. – Most már hajlandó vagy elárulni végre, miért volt olyan sürgős a távozásod?

- Nem szeretnék beszélni erről – mondta a férfi, azon törve a fejét, hogyan szabadulhatna, de pechje volt, mert Amber tovább kérdezősködött.

- Csak nem Kimberly volt az oka? Néhányan, akik látták, mi történt, azt mondták, meglehetősen feldúlt téged a felbukkanása. Miért? Már nem vagytok együtt?

- Apropó, Kimberly – szólt Michael -, nem tudod véletlenül, hogy került oda?

- Tegnapelőtt összefutottam vele, és akkor említettem, hogy partyt rendezek. Nem tudtam, hogy nem szívesen látod őt ott – fagyott le a mosoly Amber arcáról.

- Valóban nem örültem neki, de ne aggódj, ez nem a te hibád – igyekezett őt megnyugtatni a férfi. – Veled ellentétben Kimberly viszont pontosan tudta, hogy nem örülnék neki a partydon, annál is inkább, mert ha magammal akartam volna vinni, én hívtam volna meg. A szakításunkat ugyan nem hozta címoldalon a Times, de Kimberlynek azért szóltam róla.

- Sajnálom – ingatta a fejét Amber.

- Ne sajnáld, nem Kimberly volt életem nagy szerelme.

- Akkor ki az? – incselkedett Amber.

- Természetesen te! – mosolyodott el végre Michael. – Bocsáss meg, kérlek, beszélnem kell Tommal – intet búcsút Ambernek, és kollégájához csatlakozva, élénk beszélgetésbe merülve kisétált a kantinból.

Háromnegyed kilenc volt, amikor Eric Evans besétált az étterembe. Az Intense rendkívül divatos hely volt, és Eric is csak annak köszönhette, hogy egyik napról a másikra kapott asztalt, hogy régi barátja volt a tulajdonos. A bejáratnál álló csinos, fiatal lány ismerősként üdvözölte Ericet. – Az asztal természetesen már készen áll, Mr. Evans – kísérte a helyére a maitre d’ôtel a vendéget. – Inna esetleg valamit, amíg várakozik?

- Nem, köszönöm, inkább később – hárította el a szíves kínálást. Elégedetten nézett körül. Az étteremben – nevével ellentétben – kifejezetten nyugodt légkör uralkodott, a hangulat inkább a hétvégi éjszakai bulikon pörgött fel. Ericnek nem kellett sokáig várnia, pontosan kilenc órakor a recepciós az asztalához kísérte Lisa Hamiltont.

- Lisa, maga gyönyörű! – mondta őszinte csodálattal a hangjában, miközben hellyel kínálta a nőt. Lisa egy hattyú kecsességével foglalt helyet.

– Maga is nagyon jól fest – viszonozta a bókot, és valóban, Eric kifejezetten vonzó volt sötétszürke, nyári öltönyében, világosszürke ingjében.

A pincér már ott is termett az asztaluknál, átadta az étlapot és az itallapot. Anja egyelőre ásványvizet kért.

- Mindenben ilyen visszafogott? – kérdezte Eric.

- Még nem döntöttem el, hogy mit eszem, addig megfelel az ásványvíz is – adott kitérő választ Anja.

- Válasszon kedvére – nyújtott át egy étlapot a férfi Anjának. Amíg Anja az étlapot tanulmányozta, Eric kedvtelve jártatta a szemét partnernőjén. Az olívzöld nyári nadrágkosztüm tökéletesen illett a helyhez és az alkalomhoz, szépen kiemelte Anja napsütötte bőrét és vöröses, aranyban játszó barna haját. Karcsú nyakán vékony aranylánc csillogott, csuklóját finom művű ékszer fogta át, fülében apró láncon csillagok táncoltak minden mozdulatára. Ahogyan az étlap fölé hajolt, haja az arcába hullott, amit türelmetlen mozdulattal söpört félre. Ericet lenyűgözte az a természetes báj és finomság, ami a nőből árad. Anja döntött: naphalat kért spárgával. Ez Ericnek is megfelelt. Miután megrendelték az ételt, Anja a kedvencét, félszáraz rosé bort kért.

- Kérem, Lisa, meséljen magáról.

- Mégis mire kíváncsi?

- Mindent tudni szeretnék a gyönyörű Lisa Hamiltonról! Maga nem amerikai, ugye?

- Ennyire látszik rajtam? – nevetett fel könnyedén Anja.

- A kiejtése nem amerikai, inkább angol.

- Valóban, Angliából jöttem, alig több mint fél éve élek New Yorkban.

- És mi hozta el ide a ködös Albionból?

- A kalandvágy.

- Megtalálta, amit keresett?

- A kalandot? … Ahogy vesszük. A Times-nál dolgozni elég nagy kihívást jelent.

- Azt elhiszem – mosolygott Eric. – Mi a Postnál csak irigykedhetünk a Times-ra.

- Azért magának sincs semmi szégyellnivalója. Úgy hallottam, hogy a lapjánál nagy becsben tartják.

- Érdeklődött utánam?

- Nem kellett különösebb erőfeszítéseket tennem – mosolygott Anja. – Maga a Post vezető külpolitikai tudósítója, és komoly hírneve van újságíró-berkekben.

- Jól esik, hogy ezt mondja – húzta ki magát ültében Eric. – De rólam elég is ennyi. Mit csinált Angliában, mielőtt New Yorkba jött?

- Egyetemre jártam, diplomát szereztem, és célként tűztem ki magam elé, hogy bejutok az újságírás fellegvárába, oda, ahol a legtöbbet tanulhatok a legjobbaktól.

- Magának is nagyon jónak kell lennie, ha egyből felvették a New York Times-hoz.

- Azért nem főszerkesztőnek alkalmaztak, csak gyakornoknak – nevette el magát Anja.

- És azt rebesgetik, hogy máris üstökösként ragyog a gyakornokok között.

- Ezt meg miből gondolja?

- Én is kérdezősködtem magáról egy kicsit – vallotta be Eric -, és úgy hallottam, hogy szupercsapatként emlegetik magát és Michael Scottot.

- Michael nagyon tehetséges újságíró, és nem fél, ha a bőrét vásárra kell vinni – védte reflexből Scottot Anja.

- Nem állítottam az ellenkezőjét.

- Nem, de Michael nem kedveli magát, és az a benyomásom, hogy maga sem kedveli őt. Miért?

- Nem muszáj nekünk Scottról beszélgetni, ugye? – terelte más síkra a beszélgetést Eric, és ezt Anja egyáltalán nem bánta. Közben megérkezett a vacsorájuk is: a naphal omlós volt, és rendkívül ízletes, és Anja kedvencét, a spárgát is remekül készítették el. Néhány percig elmerültek az étel élvezetében, közben Eric kedvtelve nézte gyönyörű partnernőjét, s miközben nézte, rendkívül ismerősnek találta.

- Lisa, nem találkoztunk mi már valahol? Egy ilyen csodás nőt, mint maga, nem könnyen felejt el az ember!

- Nem hinném – érkezett a válasz, talán túlságosan is gyorsan ahhoz, hogy Eric riporteri ösztöne felébredjen. Ahogyan a nő félrenézett, ahogyan megremegett a keze, az nem lehet véletlen!

Anja fejében száguldoztak a gondolatok. – Az nem lehet, hogy pont egy újságíró ismerjen fel! Az mindent tönkretenne! – rémült meg. – Azt mondják, a világon mindenkinek van legalább egy hasonmása – jegyezte meg könnyedén, miután visszanyerte az önuralmát. – Bizonyára csak hasonlítok arra a nőre, akire emlékszik.

- Meglehet – hagyta rá Eric, és témát váltott. – Hogy tetszik magának New York?

- Igazán remekül érzem magam a városban, eddig még nem okozott csalódást – lélegzett fel Anja, és a vacsora hátralévő részében semleges témákról beszélgettek. Eric igazán élvezte a társalgást, és Anját is meglepte, milyen szórakoztató a férfi. Desszertnek csokoládéhabot választottak, a rosé bor ahhoz is remekül illett. Anja sokat nevetett a férfi anekdotáin, Eric pedig nem tudott betelni a nő szépségével, és azzal az arisztokratikus bájjal és kecsességgel, amely áthatotta minden mozdulatát. Tizenegy óra is elmúlt már, amikor Anja az órájára nézve megállapította, hogy későre jár, neki pedig másnap dolgoznia kell, úgyhogy ideje befejezni az estét. Eric diszkréten rendezte a számlát, és felajánlotta, hogy hazaviszi Anját. Az udvarias ajánlatot Anja azzal utasította vissza, hogy meglehetősen messze lakik, és a taxi is biztonságosan hazaviszi. Eric nem akart erőszakosnak tűnni, úgyhogy amikor megérkezett a taxi, udvariasan besegítette Anját, és abban a reményben vett búcsút a nőtől, hogy ezt az estét hamarosan megismétlik majd.